Hatalmas csapás a bejrúti robbanás az államcsőddel küszködő Libanonnak

Kedden került ismét a világ érdeklődésének középpontjába Libanon, amikor a bejrúti kikötőben történt hatalmas robbanás kapcsán. A hosszabb ideje igen komoly gazdasági nehézségekkel küszködő hétmilliós államnak nem is jöhetett volna rosszabbkor a tragédia, mint most. 

A vágtató infláció – júniusban éves szinten 206 százalékos volt a pénzromlás üteme –, a lejtőre került libanoni font, amely értékének négyötödét elvesztette a dollárral szemben, és a kiugróan magas munkanélküliség (a lakosság harminc százalékának nincs munkája) már így is nagyon komoly társadalmi feszültséget szított.

Az elszabaduló árak, az élelmiszerek nehéz beszerezhetősége miatt a lakosság jelentős része nyomorog, a bankrendszer legyengült, a libanoni font hivatalos és feketepiaci árfolyama pedig teljesen elszakadt egymástól. Mindezt most megfejelte a tragédia, amelynek méreteit egyelőre föl sem lehet mérni. Szerda esti információk szerint 135 halálos áldozata van a bejrúti kikötőben történt robbanásnak, a sebesültek száma több mint 5000-re tehető.

(A New York Times értesülései szerint az orosz tulajdonú ammóniumnitrátot szállító hajó már hat éve megérkezett Bejrútba, eredetileg Mozambikba ment volna, de a hajót tengeri közlekedésre alkalmatlannak találták a libanoni hatóságok, ezért kellett ott kipakolni a szállítmányt.)

A libanoni infláció mértéke (%)

Csőd közeli állapot, a járványhelyzet volt az utolsó csepp a pohárban

Az országban egyébként a koronavírus eddig viszonylag kevés pusztítást végzett: 5 ezerre becsülik a fertőzöttek számát, 65-re az elhunytakét. (Összehasonlításképp déli szomszédjában, Izraelben eddig 76 700 fertőzöttet és 564 halottat regisztráltak.)

A koronavírus-járványt tehát egészségügyi tekintetben viszonylag jól kezelték az országban, az amúgy is akadozó gazdaság azonban szinte teljesen leállt. A brit Guardian helyzetjelentése szerint a válság előtt 450 amerikai dollárra rúgó minimálbér mostanra 80 dollárra esett, Bejrút elővárosaiban sokszor 14-16 órára kikapcsolják az elektromos áramot, akadozik a légiforgalom is. Az egy főre eső GDP tíz éve csökken, és 2018-ban Kolumbia szintjére esett, nagyjából az albán GDP-nek felel most meg.

Miután a lakosság csak korlátozottan juthat hozzá a külföldi valutákhoz, virágzik a feketepiac. Mindennek eredményeként mostanra oda jutottak, hogy a lakosságnak legalább a fele a szegénységi küszöb alá csúszott. A lassan egy évtizede tartó gazdasági romlás tavaly felgyorsult, így a tavalyi tüntetések után idén júniusban ismét utcai megmozdulásokra került sor, ezeket azonban a hivatalos rendfenntartók a Hezbollah segítségével szétverték. 

Az egy főre eső GDP vásárlóerő paritáson (USD/fő)

Hogy mekkora a baj, azt jól mutatja, hogy tavaly még a Messenger beszélgetéseket is fizetőssé akarta tenni a kormány, a hatalmas tüntetések miatt azonban ettől visszalépett. Az államháztartási hiány - a kormányválságok következtében is - évek óta 7-11 százalék között alakul, az államadósság pedig már 150 százalék a GDP-hez mérten, ami a harmadik legmagasabb érték Japán és Görögország után. 

Idén odáig fajult a helyzet, hogy az állam márciusban már nem tudott visszafizetni egy 1,2 milliárd dolláros eurókötvényt, és ugyanez a sors várt az áprilisban és júniusban lejáró, összesen 2,7 milliárd dolláros kötvényekre is.

Az országot júniusban C kategóriába tette a Moody's, míg a másik két nagy hitelminősítőnél, a Fitch-nél és az S&P-nél is a szelektív csőd (SD) kategóriában van hónapok óta a libanoni állampapírok besorolása. Libanon így most egy kategóriában van Venezuelával, Argentínával és Ecuadorral.

A libanoni GDP éves változása (%)

Nagyhatalmak felvonulási területe

A közel-keleti állam az után került lejtőre, hogy a Hezbollah egyre erősebb pozíciókat szerzett az országban. A szervezetet az Egyesült Államok és számos európai ország is terrorista szervezetnek tartja, és ezért az elmúlt évtizedben fokozatosan csökkent a Libanonnak nyújtott gazdasági támogatás összege. Elemzők ennek kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy a terrorista szervezet térnyerésével általánossá vált a pénzügyi rendszerben a korrupció, a kábítószer-ügyletek és más gyanús tevékenységek során keletkezett vagyonok tisztára mosása. Az Egyesült Államok hatóságai több eljárást is indítottak ezekben az ügyekben.

A vádak szerint több libanoni bank is amerikai pénzügyi eszközöket juttatott el a Hezbollahhoz, amely ezek felhasználásával olyan iraki akciókat finanszírozott, amelyek során amerikaiak vesztették életüket.

Bejrút kikötője a robbanás után (fotó: MTI)

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Hezbollah nemcsak a gazdasági és politikai életbe vívott ki komoly pozíciókat magának, hanem fizikailag is ellenőriz jelentős területeket. Így Beqaa-völgyet, Dél- Libanont és Bejrút, Dahiyeh néven ismert külvárosát. A terrorszervezet rakéta-arzenálja nagyobb, mint  bármely európai a NATO tagországé. Irán pedig több mint 150 ezer rakétát bocsátott a Hezbollah rendelkezésére.

Ez az arzenál fenyegetést jelent a  déli szomszéd Izrael számára. A nemrégiben Iránból beszerzett precíziós irányítású fegyverek felvetik annak veszélyét, hogy az ország területéről izraeli polgári területeket támadnak. Ez a lehetőség pedig elgondolkodtatja a komoly haderővel rendelkező zsidó államot, hogy megelőző csapásokat hajtson végre dél-libanoni területek ellen. 

Készül-e mentőcsomag?

Nem csoda, hogy ilyen háború közeli helyzetben még azok is elgondolkodnak a libanoni állam megsegítésén, akik egyébként hajlandóak lennének arra. 
Nagy kérdés az is, hogy mekkora összegre lenne szükség a gazdasági helyzet stabilizálásához. James Rickards, a Foundation for Defense of Democracies közgazdasági szakértője szerint

elképesztően nagy összegre, mintegy 67 milliárd dollárra lenne szükség csak a bankrendszer stabilizálására, és ebben még nincs benne a libanoni jegybank, a Banque du Liban (BdL) 22 milliárd dolláros vesztesége.

Ehhez még hozzá kell számolni a vissza nem fizetett eurókötvényekből fennmaradó 4,2 milliárd dollárt, így legkevesebb 93 milliárd dollárral kell számolni.
Mindez csak a pénzügyi stabilizációt jelenti, de ezen kívül további jelentős összegre lenne szükség az állami és az egyéb infrastrukturális beruházások finanszírozására. Az összeg nagyságát jól érzékelteti, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) eddigi legnagyobb hitele 57 milliárd dollár volt, amelyet Argentína kapott két évvel ezelőtt.

A BBC információi szerint a kormányzat már elkészített egy gazdasági mentőtervet, és kér a Valutaalaptól egy tízmilliárd dolláros mentőcsomagot.

Libanon ugyan a huszadik legnagyobb, 286,8 tonnás aranytartalékkal rendelkezik, de még ez is kevés a helyzet rendbe hozatalához, hiszen mégha a teljes tartalékot piacra is dobnák – unciánként 1800 dolláros árral számolva – mindössze 16,5 milliárd dollárhoz jutnának, ami nagyon messze van a feltétlenül szükséges százmilliárd dollár közeli összegtől.

A mostani válságra megoldást jelentene, ha az Egyesült Államok és Izrael rövid távú mentőcsomagot állítani össze az országnak, ennek feltétele azonban az, hogy a Hezbollah vonja ki az országból a precíziós irányítású fegyvereket.

Ez persze csak rövid távon jelentene segítséget, a gyors pénzügyi összeomlást azonban elodázná, illetve megakadályozná egy pusztító háború kitörését, ami tovább nehezítené a közel-keleti ország helyzetét. A gazdasági mentőcsomagot a fentieken túl az is nehezíti, hogy az országot a vallási felekezetek - maronita keresztények, siíták és szunniták - közötti hatalmi vetélkedés bénítja.