Hogy mi a közös Rudolf trónörökös halálában, valamint egy ismeretlen hasfelmetszőben, illetve egy évtizedekkel később élt pesti alvilági gyilkosban? Magyarázat kevés, legenda, találgatás, rejtély annál több van ezekben a furcsa bűnügyekben.
Január végén 131 éve, hogy holtan találták a Bécs melletti mayerlingi vadászlakban Habsburg Rudolf trónörököst és szeretőjét, Vetsera Máriát. Azóta sem tudni pontosan, hogy mi történt 1889. január 30-án. A hivatalos verzió szerint Rudolf rábeszélte szeretőjét, hogy legyenek együtt öngyilkosok. Ezután vagy előbb a nőt, majd magát lőtte le, vagy mindketten egyszerre vetettek véget életüknek.
Már a temetés másnapján a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra, s a rejtély ma is izgatja a fantáziákat. Az elmúlt évtizedekben több tucatnyi, egymásnak természetesen ellentmondó elmélet született, a halál okaként és módjaként több mint negyven változat merült fel. Egy újabb öngyilkossági változat szerint a terhes Vetsera Mária a magzatelhajtásba halt bele, ezután választotta Rudolf is a halált. Élénkebb fantáziájú kutatók szerint egy féltékeny erdész kényszerítette öngyilkosságra Rudolfot.
Döbbenetes feltételezések szerint akad, aki úgy véli, hogy Rudolf egy teherbe ejtett hercegnő fivérével vívott amerikai párbajt elvesztve ölte meg magát.
Van, aki azt állítja, hogy veszekedés közben vesztette életét, és a szerelmes Vetsera Mária önként követte a halálba. Ennek pontos oka sem egyértelmű: a hivatalos változatban puskalövés szerepel, de vannak, akik méregre gyanakodnak - megint mások egy ásótól származó sebeket emlegetnek.
Rudolf trónörökös és Vetsera Mária öngyilkossága. Senki sem tudja, hogy mi történt (Foto: Wikimedia)
Az elméletek sorában felmerült, hogy Rudolfot apja, Ferenc József császár parancsára lelőtték, majd a gyilkosságot öngyilkosságnak állították be. Egy újabb verzió szerint ittas vadásztársai lőtték le véletlenül Vetsera Máriát, majd verekedés közben Rudolfot is agyonverték, de az ügybe keveredett magas rangú személyiségekre való tekintettel ezt nem lehetett nyilvánosságra hozni.
Vannak olyan teóriák is, hogy Rudolf megrendezte saját halálát, szeretőjével elmenekült és távoli vidéken éltek boldogan.
A gyilkossági elmélet hívei az egyházi temetés tényét szokták érvként felhozni, hiszen a katolikus egyház szabályai szerint ez öngyilkosnak nem jár. A másik tábor viszont azzal érvel, hogy Ferenc József fiának elmebajára hivatkozva eszközölte ki az engedélyt a pápától. A teljes igazság vélhetőleg soha nem fog kiderülni, meggyőző bizonyítékkal egyik változat hívei sem tudtak szolgálni.
Nincs még tíz éve, hogy rejtélyes körülmények közt meghalt Rudolf és szerelme, a Monarchia lakóinak máris furcsa gyilkosság borzolta kedélyeit: ilyen volt az 1898. június 24-én elkövetett vízivárosi kéjgyilkosság, amelyről a sajtóban számos, egymásnak ellentmondó állítás jelent meg.
Sokan a Londonban mészárló – ismeretlen – Hasfelmetsző Jack tevékenységéhez hasonlították a kegyetlen bűnözőt, nem alaptalanul.
A vízivárosi katonai temető melletti polgári sírkertben, a Roderer kripta közelében egy idős asszony holttestére bukkantak a munkások.
A vízivárosi sírkert, ahol a nő holttestét megtalálták (Forrás: Hungaricana)
A temetőben meggyilkolt öregasszony, Podolszky Alajosné holttestét másnap fölboncolták. A halál okát akarták az orvosok megállapítani ám megdöbbenve tapasztalták, hogy a gyilkos nagy szakértelemmel valóságos orvosi boncolást vitt véghez az asszony tetemén. A gyilkos az első szúrást áldozatának nyakszirtjébe tette nyolc centiméter mélyen. Azonnal halálos volt. A beteg elméjű ember csak ezután fogott hozzá rettenetes munkájához: a szív tájékán nagy rutinnal fölvágta az öregasszony bordáit, úgy, hogy a szív látható lett.
Ezután késével keresztülütötte szívet, majd fölvágta a bal- és jobb hónalját, majd egy hosszú vágást ejtett a holttest hasán. Fölmetszette azt az altesttől egész a mellkasig, majd keresztbe az egész csipőhajlást, úgy, hogy az egész hasüreget a szó szoros értelmében föltárta. Emberi kéz által ily módon összecsonkított holttest aligha feküdt még az Üllői-úti tetemház márványasztalán. Az orvosokban megerősödött a gyanú, hogy itt nem közönséges rablógyilkosságról van szó.
Az öreg Podolszkyné úgynevezett kéjgyilkosság áldozata lett, oly módon, mint azok a szerencsétlen leányok, kiket London Whitechapel negyedében a hasmetsző Jack pusztított el.
A Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) néven elhíresült gyilkos London Whitechapel negyedében öt prostituáltat gyilkolt és csonkított meg 1888 augusztusa és novembere között. Mivel kiléte máig ismeretlen, személye ma is foglalkoztatja a történészeket, kriminológusokat és detektíveket.
A magyar asszonyt kísértetiesen ugyanolyan módszerrel mészárolták le, mint a londoni rém áldozatait (Forrás: edp24)
A Napi Történelmi Forrás beszámolója szerint a magyar Zugligeti eset bármilyen brutális, hamarosan kikerült a hírlapírók látóköréből, így egyre kevesebbet foglalkoztak vele. Később még felbukkant egy hír a zugligeti hasfelmetszőről, sőt egy alkalommal úgy tűnt, megtalálták a tettest is. A Pesti Hírlap ezt írta: „a rendőrség letartóztatott egy Farkas Bálint nevű embert, akit sikkasztásért köröztek. A vizsgáló rendőrkapitány sok olyan gyanús körülményre akadt, ami valószínűvé tette, hogy Farkas ölte meg az öreg cselédasszonyt. Tegnaptól máig vallatták, mire kiderült, hogy Farkas ártatlan a gyilkosságban, mert igazolni tudta, hogy a bűncselekmény idején nem volt Budapesten.” Így a vízivárosi temetői kéjgyilkosság ügye a mai napig megoldatlan maradt.
Akár trónörökös, akár hasfelmetsző kéjgyilkos az illető, egy-egy beteges szerelmi gyilkosság mindig hírözönt indít el, főleg akkor, ha több csavar is van az ügyben. Így volt ez évtizedekkel később is, amikor a nagy gazdasági világválság még bőven éreztette hatásait 1931-ben. Az ország készülődött a március 15-i eseményekre, a reggeli újságokban pedig még arról szóltak a hírek, hogy Olaszország felvásárolta a magyar búzafelesleget. Este aztán robbant a Kurírban a bombahír.
Tizenhat–húsz év körüli nő meztelen holttestét találták egy kofferben a hatvan–szolnoki személyvonaton.
Hajnalban egy 30–35 év körüli, jól öltözött férfi sietett a hatvani vonat felé, nyomában egy a pályaudvar előtt fogadott férfival, aki egy igen nehéz, körülbelül 70 cm hosszú, 65 cm magas, sárgásbarna bőröndöt cipelt. Amikor elérték a harmadosztályú kocsikat, közös erővel beemelték a koffert, majd az alkalmi hordár megkapta a fizetségét és mit sem sejtve előgyelgett. A vonat pillanatokkal később el is indult, a koffer tulajdonosa pedig hirtelen eltűnt. Nem sokkal később a jegyeket ellenőrző kalauznak tűnt fel a gazdátlan poggyász. A riasztott hatóságnak eltűnt, hogy a csomag túl nehéz. Már az előzetes vizsgálatok során kiderült, hogy bestiális gyilkosság történt: az áldozatot megfojtották, majd úgy a kofferbe gyömöszölték, hogy belső vérzése keletkezett, a vér pedig a száján, orrán és szemén keresztül távozott.
A nyomozásban az igazi áttörést március 14-e hozta, az ujjlenyomatok alapján a rendőrség fővárosi laborjában megállapították, hogy az áldozat Nagy Mária, aki 1908-ban Köröstarcsán, szegény családban született, majd kalaposnőként Budapesten dolgozott, de lezüllött, és az éjszakai életben vált ismertté. Ismerősei mind megemlítettek egy “régi barátot”, Schreiber Tamás Józsefet, akivel több helyen és együtt lakott, és akire tökéletesen illett a gyanúsított személyleírása.
Schreiber Tamás ráunt barátnőjére, Nagy Máriára (Forrás: NTF.hu)
Csakhogy Schreiber nyomtalanul eltűnt, a gyilkosság ideje óta senki sem látta Budapesten. Megindult az országos hajtóvadászat. Kiderült, az indíték az volt, hogy Schreiber ráunt barátnőjére, szakítani akart, akár mindenáron megszabadult volna tőle, a nő azonban továbbra is üldözte szerelmével.
Kiderült: a férfi szeretőt tart, ám a titokzatos másik nő kilétét máig homály fedi.
A hatóságok munkáját nem könnyítette meg, hogy a teljes ország "Schreiber-lázban" égett. Ám a férfi csak nem lett meg, az ország jórészt a folyamatosan növekvő nyomravezetői díjnak köszönhetően – szinte soha nem látott hajtóvadászatot indított. Végül a budapesti, már akkor is kétes hírű Teleki téren kapták el. A gyilkos azonnal beismerte tettét, de nyomban színjátékba is kezdett.
Színjáték a bíróságon, zokogás, hazugság (NTF.hu)
Állítása szerint nagyon is szerette Nagy Máriát, de a gyilkosság reggelén pénzét a lakásban felejtette, ezért, amikor váratlanul visszament, rajtakapta a nőt, hogy egy idegen férfi képét csókolgatja, majd, hogy leplezze tettét, összegyűri. Schreiber erre hirtelen dühbe gurult, a nála lévő kávésbögrével fejbe verte szeretőjét, majd hirtelen felindulásból megfojtotta. Utána egész nap ivott, a holttestet részegen tette a kofferbe, a részletekre nem is emlékszik.
Pár napig ismerősöknél bujkált, ezt követően Jankovich János néven, teológusnak kiadva magát, Budán, a Szász Károly utcában bérelt egy kis szobát, csak esténként osont ki kenyeret venni. A két özvegyasszony, akik a szobát kiadták, egy pillanatig sem gondolták, hogy albérlőjük a körözött gyilkos. A férfit gyilkosságért elítélték, ám a fordulat ezután következett. Schreiber Tamás életének ugyanis csupán az a 13 éve volt "békés", amelyet egyhuzamban börtönben töltött.
A gyilkos a börtönben hírnevet szerzett, a budapesti alvilág egyik legjobb hamisítójának tartották.
Szabadulása után pár hónap múlva bandát gyűjtött maga köré, és elkezdte hamisítani a menleveleket és egyéb okiratokat az üldözött zsidók számára. Igencsak borsos árat kért az iratokért. Ez sem volt elég: szintet lépett, profi betörőkkel szövetkezett. A banda általában a házfalat kirobbantva jutott be az ingatlanokba, és raboltak el minden értékes holmit. Összesen 42 ilyen rablást követtek el – köztük egy posta ellen is –, amikor 1947. augusztus 16-án letartóztatták őket. A kofferes szerelemféltő gyilkos összesen 82 bőröndnyi, félmillió forint értékű rabolt árut vett át a bandától, a megállapodás szerint orgazdai jutaléka 10 százaléka volt.
Végül, 1947. december 24-én, Szenteste hunyt el a gyűjtőfogház rabkórházában, 47 évéből legalább 16-ot töltött börtönben, soha nem akart jó útra térni. A budapesti alvilág egyik legismertebb figurája volt, kiváló hamisító és csaló, bárkiből képes volt pénzt kiszedni.
