Hatnak a szankciók, Moszkva kezd kifulladni?

Az orosz vezetés, Vlagyimir Putyin elnök ismételten figyelmeztette az érintett ipari szektorokat, vállalatokat, hogy alkalmazkodjanak a gyorsan változó helyzethez, termeléskorszerűsítéssel, diverzifikálással javítsák túlélési képességeiket. Noha nem nagyon esik szó az okokról, minden bizonnyal a nehezedő belső helyzet, az infláció, a lakosság elégedetlensége, vélhetően Oroszország megnövekedett nemzetközi jelenléte, a szíriai, majd nemrég a venezuelai elkötelezettség hatalmas terheket ró az államháztartásra, a költségvetésre.

És Putyin vélhetően nem akar elődei hibájába esni.

Nem szeretné, hogy megismétlődjenek az 1980-as évtized első évei, amikor a Szovjetunió erején felüli katonai kiadásai végül is döntően hozzájárultak 1991-ig a rendszer összeomlásához, az ország szétszakadásához.  

A tavalyi év közepétől igen jelentős mértékben, 13,5 százalékkal visszaesett az űreszközök, mesterséges holdak, interkontinentális ballisztikus rakéták, indítóberendezések, a pilóta nélküli robotrepülőgépek (drónok) és a repülőgépek gyártása, beleértve a katonai és polgári célú helikoptereket, merevszárnyú gépeket, jelentette az orosz statisztikai hivatal, a Rosszsztat március végén. Idén január-februárban ez a folyamat felgyorsult, a repülőeszközök előállítása az előző év hasonló időszakához mérten 48 százalékkal csökkent.

Kommentálva a visszaesés hírét a Moszkovszkíj Komszomolec megjegyzi, hogy az ezt megelőző négy esztendőben évi 9-20 százalékos hadiipari megrendelés-bővülést regisztráltak. Az orosz hadiipari megrendelés-állomány, a Goszoboronzakaz a Krím 2014-es annektálását követően meredeken megugrott, kiváltképpen a katonai repülőgép-iparban. Hozzájárulhat a gondokhoz az orosz gazdaság hosszú távon való, lehetőségeihez mérten alul-teljesítése.

Oroszország tavaly szerény mértékű, 2.9 százalékos ipari termelésnövekedést ért el. Ezen belül a feldolgozóipar 2.6 százalékkal nőtt.

Ami a nyugati szankciókat illeti, az orosz hadiipar, noha erőfeszítéseket tett az import helyettesítésére, láthatóan nem birkózik meg egyhamar a Nyugat katonai vonatkozású technológiai export-bojkottjával. Itt elsősorban hi-tech, elektronikai alkatrészek beszerzéséről van szó. Az Orosz Föderáció most a nyugati szankciókhoz nem, vagy csak immel-ámmal csatlakozott fejlett, vagy nagy ütemben fejlődő ázsiai országokban, elsősorban Dél-Koreában, Tajvanon és Vietnamban keres megvételre a hadirepülőgépekbe beépíthető elektronikai modulokat.

Megjegyzendő, hogy Vietnam (amely természetesen nem vesz részt a nyugati szankciókban)  fénysebességgel halad a hitech országok csoportja felé, exportjában az egyik legnagyobb és legfontosabb árucsoport a polgári és katonai célú híradástechnikai eszközök kivitele. Ami érdekelheti az orosz bevásárlókat.

Az orosz rakétaipar visszaesése annál is inkább meglepő, mert a szankciós időszak egyik legfurcsább jelensége éppen hozzá kötődik. Ugyanis az amerikaiak, szankciók ide, bojkott oda, mindenekelőtt a védelmi minisztérium, a Pentagon nyomására ragaszkodtak hozzá, hogy folytassák az RD-180-as orosz nehézrakéta hajtóművek vásárlását 2014, a szankciók bevezetése után is.

Elon Musk, az amerikai rakétaipar egyik fő-famulusa tavaly év végén agyba-főbe dicsérte a viszonylag olcsó és igen megbízható orosz rakéta hajtóművet.

Egyébként a Pentagon katonai műholdjait pályára állító amerikai nehézrakétát, az Atlas-V-t is RD-180-asoka hajtják. Ez idő szerint az Atlas-V az USA legnagyobb kettős célú katonai-polgári nehézrakétája.

Az ukrajnai konfliktus kirobbanásának évében, 2014-ben az amerikai törvényhozás korlátozta az orosz hajtóművek importját, nemcsak a Krím megszállása miatt, hanem azért is, hogy ösztönözze az amerikai ipart a hasonló kategóriájú rakétamotorok gyártására. A következő évben a kongresszus, engedve a Pentagon követelésének, törvényt módosított, lehetővé téve további húsz RD-180-as megvásárlását.

Fellelhető az ukrán szál is. Amikor Moszkva és Kijev még jóban volt, 2014 előtt, Oroszország és Ukrajna hadiipara meglehetősen szorosan együttműködött.

Annál is inkább, mert a Szovjetunió felbomlásakor, 1991-ben Ukrajnában maradt a szovjet hadiipari kapacitás mintegy 40 százaléka, nehézrakétáktól, rakétamotoroktól katonai szállítógépekig, hadihajókig, gázturbinás hadihajó-motorokig sok mindent gyártottak, nagy részüket Oroszországgal közösen, vagy orosz megrendelésre.

A 2014-es törés mindkét félnek komoly veszteséget okozott. Kiváltképpen Ukrajna hadiipara szenvedte meg a szakítást. A nagy ukrán hadiipari vállalatok, mint a repülőgépiparban az Antonov-csoport, a Motor Szics, a szárazföldi fegyverzetet (harckocsikat) gyártó Malisev Művek és a hozzá kötődő Morozov Tervezőiroda, a hadihajó-felszereléseket gyártó Zorja-Masprojekt, vagy a legendáshírű rakétagyártó Pivdenmas (Juzsmas) a csőd szélére kerültek.

És Kijevet újabb csalódás érte, amikor rájött, hogy hadiipari termékeivel – amelyeknek jó piaca volt Oroszországban, meghatározó fontosságú korábbi partnerénél – nem sokat tud kezdeni újdonsült nyugati szövetségeseinél, akik nem voltak érdekelve a szovjet-orosz normák szerint készült ukrán hadieszközök vásárlásában.

Oroszországra 2014 után kettős feladat szakadt rá. Egyfelől pótolni kellett az ukrán hadiipari behozatalt. Az ukrán gázturbinás hadihajó motorok oroszországi exportjának leállása igen komoly visszaesést okozott az újabb típusú orosz korvettek, fregattok megépítésében. Másrészt a Nyugat bojkottja rákényszerítette Moszkvát a költséges és nem mindig sikeres importhelyettesítő program elindítására.

Ehhez rugalmas, és a piaci viszonyokhoz alkalmazkodó hadiipari vállalatvezetésre lenne szükség – ami nem nagyon van meg.

Vlagyimir Putyin államelnök után a napokban Nyikolaj Patrusev, az Orosz Föderáció Védelmi Tanácsának titkára szólította fel a hadiipar vezetőit, álljanak át részben a polgári, vagy kettős célú termelésre, így őrizve meg, rugalmasabbá téve a kapacitásokat, amelyekre majd ismét szükség lehet.

Kiváltképpen a gyógyszeriparban, az energiaiparban, a szállítóeszköz-gyártásban, a távközlésben és a mikroelektronikában lehetne fejleszteni.

Ez nem az első eset, hogy az orosz vezetés figyelmezteti a hadiipari komplexum vállalatvezetőit. Néhány hónapja Jurij Boriszov, a hadiipart felügyelő miniszterelnök-helyettes rótta meg a hadihajó-gyártó és javító vállalatokat, amiért hanyagságukkal meghiúsítják a hadiipari megrendelések teljesítését.  

A legújabb botrány az uljanovszki Aviasztar-SzP repülőgépgyártót, Oroszország egyik legnagyobb ilyen gyárát érinti, amelyet a moszkvai vezetés – a helyiek alkalmatlansága miatt – idén márciusban közvetlen kézi irányítás alá vont. Az ok: a repülőgépgyár tavaly nem tudta átadni a védelmi minisztériumnak a megrendelt három Il-476 típusú katonai szállítógépet. Az Aviasztar-SzP az Il-76MD-90A legkorszerűbb stratégiai szállítógépek, a Tu-204-es gépcsalád gyártására és az An-124 Ruszlán óriásgépek szervizelésére-felújítására szakosodott.