Hiába a szigorítás, továbbra is szárnyal a műanyagipar

Az elmúlt évtizedben legkevesebb 200 milliárd dollárt költöttek vegyi üzemek létesítésére olyan nagyvállalatok, mint a ExxonMobil, a Dow, a BP és a Shell, amelyek az észak-amerikai palaolaj felhasználásával gyártanak műanyagot. Nem lehet csodálkozni ezen, hiszen a petrolkémiai nagyvállalatok egyre jobban tartanak a kőolajtermékek autóipari felhasználásának csökkenésétől az alternatív hajtásláncok előretörése miatt.

Ezért a termelésüket igyekeznek átállítani egyéb vegyipari termékekre, leginkább a műanyaggyártásra – írja a Financial Times elemzése. Teszik ezt annak ellenére, hogy egyre nagyobb a társadalom ellenkezése az olyan anyagokkal szemben, amelyek csak évszázadok alatt, vagy még nagyobb időtávban bomlanak le. 

Annál is inkább nehéz a helyzetük, mert többek között Brüsszelben és Pekingben is már eldöntötték az egyszer használatos műanyagok használatának betiltását.

A műanyag a legszembetűnőbb példája annak, hogy egyre nagyobb a szakadék az ipari elképzelések és a társadalom igényei között. A befektetőket az a veszély fenyegeti, hogy a műanyaggyártók olyan keresletre építenek, amely lehet, hogy nem is létezik. A brit lapnak nyilatkozó szakértők azt emelik ki, hogy a kínálat megugrásával párhuzamosan a világgazdaság lassulása miatt esnek a műanyag termékek árai. Kínában és az Egyesült Államokban például

a közelmúltban évtizedes mélységbe esett a nagy sűrűségű polietilén ára, ami csökkenti a petrolkémiai vállalatok nyereségét. Emiatt előfordulhat, hogy a műanyaggyártó vállalatok egyre kevesebb erőfeszítést tesznek a környezetbarát anyagok kifejlesztése érdekében. 

– A gyenge növekedés, a kereskedelmi háborúk, illetve a növekvő kapacitások miatti műanyagválság leginkább a polietilén-gyártókat sújtja, hiszen ezt az anyagot döntőrészt egyszer használatos termékek gyártására használják – mondja John Richardson, az ICIS vezető Ázsia-tanácsadója.

Az amerikai petrolkémiai vállalatok felfutása akkor kezdődött, amikor egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött a palaolaj nagyarányú kitermelése, amely olcsó alapanyagot biztosított ezen vállalkozások számára. Az USA hosszú ideig nem volt polietilén exportőr, de a palamezők kiaknázását követően jelentősen nőtt versenyképessége, s már Európába is szállított az anyagból. 

Az előrejelzések azt mutatják, hogy a közlekedési célú olajtermék-felhasználás a 2020-as évek végén éri el a csúcsot. Ugyanakkor a feltörekvő országokban emelkedő életszínvonal növeli majd a műanyagok iránti igényt. – A petrolkémiai ipar igen gyorsan a kőolaj első számú felhasználója lesz. A jelek arra utalna, hogy 2030-ig a kőolaj-felhasználás növekményének harmadát a petrolkémiai ipar adja majd, s ez az arány 2050-ig ötven százalékra emelkedik majd – olvasható a Nemzetközi Energiaügynökség 2018-as jelentésében. Oroszországban, Indiában, a Közel-Keleten és Kínában a nagy integrált energetikai vállalatok dollármilliárdokat költenek vegyipari beruházásokra.

Az aranykor és a termelés felfutása azonban csak mostanáig tartott. Az amerikai-kínai kereskedelmi háború miatt jelentősen csökkent az amerikai kivitel a távol-keleti országba. Emellett az Európai Unió és Kína is az egyszer használatos műanyagok betiltásáról döntött. Ezért az amerikai gyártóknak új piacok után kellett nézni. A gondokat az is növelte, hogy a túlkínálat miatt esni kezdtek az árak, esetenként jelentősen csökkent a gyártók profitja. 

Ha tovább folytatódik a jelenlegi trend, azaz a jövedelmezőség csökkenése, akkor rövidesen korlátozni kell a termelést, esetleg gyárbezárásokra is fel kell készülni.

Bár egyes elemzők arról beszélnek, hogy egyfajta ciklikusságról van szó, hiszen a műanyagok iránti igény ötven éven keresztül folyamatosan emelkedett, és az ezredforduló óta megduplázódott, mások úgy vélik nem erről van szó.

A már említett szabályozói változások, vagyis az egyszer használatos műanyagok használatának tervezett betiltása, valamint a visszacserélhető csomagolóanyagok iránti növekvő mozgalom, illetve a papír- és üvegcsomagolás reneszánsza minden bizonnyal gondokat okoz majd számos gyártó számára.

Ezzel együtt más szakértők arról beszélnek, mégha az egyszer használatos, illetve az egyszerűbb műanyag termékek iránti igény esni is fog, bőven marad még felhasználási területe a petrolkémiai termékeknek. Így várhatóan a tartós fogyasztási cikkekben – mint például járművek, háztartási gépek, vagy akár orvosi műszerek – felhasznált műanyagok iránti kereslet továbbra is növekvő tendenciát mutat. 

A kritikusok kételkednek a petrolkémiai vállalatok valóban jelentős összegeket költenének a fenntartható anyagok fejlesztésére, illetve a hulladékok újrahasznosítására. Amit tesznek csak csepp a tengerben. 

Elemzők szerint amíg a szénhidrogén alapú termelés növekszik, addig az olyan alternatív anyagok, mint például a bioműanyag, versenyhátrányba kerülnek. Azért használunk olyan nagy mennyiségű egyszer használatos műanyagot, mert fillérekbe kerül az előállítása, éppen ezért ütközik nehézségekbe olyan anyagok fejlesztése, amelyek újrafelhasználása megoldott. 

Vannak azonban biztató jelek is. Az egyik oldalon látni, hogy a biológiai alapú anyagok ára csökkenést mutat, míg a másik oldalon növekszik az igény irántuk, és a vásárlók hajlandók akár többet is fizetni értük.

Végül néhány vállalatnál vannak olyan törekvések is, hogy zárt láncú újrahasznosítású kört alakítsanak ki.

Ennek lényege, hogy a hulladék műanyagot nem fizikai úton, azaz olvasztással igyekeznek újra hasznosíthatóvá tenni, hanem kémiai úton, vagyis a polimereket alkotóelemeire bontva. Ezzel a módszerrel az egyébként fölöslegessé váló üzemeket is meg lehet menteni, némi átalakítást követően, amelynek köszönhetően alkalmasak lesznek újabb termelési ciklus elindítására.