Hiába minden, törvényszerű a jövedelmi egyenlőtlenség kirívó emelkedése?

A jövedelmi egyenlőtlenségek az 1929-33-as válság előtti szintre nőttek, és a felső egy százalék vagyoni koncentrációja minden eddiginél kirívóbb. A jelenség Thomas Piketty közgazdász szerint a kapitalizmus szükségszerű velejárója, de vajon tényleg így van?

Több fejlett országban – köztük az USA-ban és Nagy-Britanniában - a vagyoni egyenlőtlenségek az 1929-33-as válság előtti szintre emelkedtek, az európai kontinentális modellben azonban ennél jobb a helyzet, Skandináviában pedig sokkal igazságosabb a társadalom - a kapitalista berendezkedés ellenére.

A különbség óriási: a felső egy százalék jövedelmi részaránya Svédországban az amerikai szint harmada, míg Franciaországban közel a fele.Igaza volt-e tehát Thomas Piketty közgazdásznak abban, hogy a kapitalizmus szükségszerű velejárója az egyenlőtlenség növekedése? Hogyan lehet csökkenteni a társadalmi különbségeket? Reális-e a globális progresszív vagyonadó bevezetése? Ezeket a kérdéseket járták körül Thomas Piketty, A Tőke a 21. században című könyvének összefoglalásaként a napokban megjelent Piketty-zsebkönyv bemutatóján.

A francia sztárközgazdász nagy port felkavaró, eredetileg 700 oldalas kötetének száz oldalas, közérthetően megfogalmazott összefoglalója a könyv legvitatottabb pontjait járta körül.

A kapitalizmus alapszabálya a növekvő vagyoni egyenlőtlenség?

Thomas Piketty A tőke a 21. században című könyvének célja megválaszolni az olyan kérdéseket, mint:

• Vajon a magántőke felhalmozódása elkerülhetetlenül a gazdagság középpontjába kerül-e, mint ahogy azt Karl Marx hitte a 19. században?
• Lehet, hogy a növekedés, a verseny és a technológiai fejlődés kiegyenlítő ereje nagyobb egyenlőséghez vezet, ahogy azt Simon Kuznets hitte a 20. században?

A könyv bemutatóján Kolosi Pál Péter, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője összefoglalta Piketty megállapításainak lényegét, melyek közül a legfontosabb az egyenlőtlenségek szükségszerű növekedésének alaptétele. Piketty szerint ugyanis idővel a tőke felhalmozódik egy olyan környezetben, ahol a tőkemegtérülés nagyobb, mint a gazdaság növekedési üteme, és ez szükségszerűen növekvő egyenlőtlenséghez vezet.

Ez azt jelenti, hogy a múltban felhalmozott vagyon gyorsabban nő, mint a termelés és a bérek.

A klasszikus elméletek (Ricardo, Marx, Kuznets) mind egyetértenek azzal, hogy kapcsolat van a gazdasági növekedés és a népességen belül ebből a növekedésből származó haszon elosztása között, Piketty azonban két kérdést emel ki.

Először is, az adatok alapján megfigyelhető tendencia, hogy a munkából származó jövedelemmel rendelkezők felső rétege (különösen bizonyos országokban) elkülönül, elhúz a többi rétegtől, ami azt jelenti, hogy

a munkajövedelem is egy kisebb rétegnél koncentrálódik.

Másodszor Piketty szerint idővel a tőke felhalmozódik egy olyan környezetben, ahol a tőkemegtérülés nagyobb, mint a gazdaság növekedési üteme, s ez növekvő egyenlőtlenséghez vezet. Ennek alapja, hogy az egyének közötti gazdasági egyenlőtlenség három különböző forrásból származhat:

• a munkából származó jövedelem egyenlőtlensége,
• a tőke egyenlőtlen tulajdonlásából eredő jövedelemből, valamint
• a kettő közötti kölcsönhatásból.

A könyv következtetése, hogy a magántulajdon alapú piacgazdaság olyan erőket mozgat, amely a növekvő egyenlőtlenség irányába éppúgy eltolhatja azt, mint amennyire a másik irányba is. És amikor a tőke koncentrálódik, gyorsabban növekszik, mint a munkaerőből származó jövedelem, ezáltal növelve idővel az egyenlőtlenségeket.

Ezért Piketty szerint szükség lenne a progresszív tőkeadó bevezetésére, ami mindenképpen nemzetek felett kell, hogy álljon, kérdés, ez technikailag bevezethető-e a jövőben, ha egyáltalán lenne hozzá megfelelő politikai akarat.

Kiút a tudáshoz való hozzáférés

A bemutatón Szapáry György, a jegybank elnöki főtanácsadója, az MNB volt alelnöke arra tért ki, hogy a vagyoni egyenlőtlenségek egyik tompító tényezője a tudáshoz jutás lehetősége lehet. A PISA-tesztek szerint nem férnek hozzá a tudáshoz egyenlő mértékben a diákok, és ez kiemelten igaz Magyarországra.

Nálunk az európai átlaghoz képest sokkal meghatározóbb a tanulás szempontjából, hogy hol és milyen anyagi körülmények között élnek a gyerekek.

Szapáry György kiemelte, hogy Európában ebből a szempontból a három legjobb példa Finnország, Észtország és Svájc, ahol a tanuláshoz való hozzáférés a legegyenlőbbnek számít.

A jövő növekedése tudásalapú, ezért kell a tudáshoz egyenlően hozzáférni

– tette hozzá.

Szapáry György szerint a másik tompító tényező az egészségügyi ellátáshoz való egyenlőbb hozzáférés lehet.

Kiemelte, hogy a munkajövedelmeknél is óriási lett az eltérés az 1980-as évek eleje óta, melyben a pénzügyi szektor különösen kirívó példa, ami annak köszönhető, hogy a szektor aránya jelentősen nőtt.

A másik fontos megállapítása, hogy Piketty fejlett kapitalista országokat vizsgált, holott

az egyenlőtlenségek a fejlődő országok körében sokkal nagyobbak.

A Piketty zsebkönyv szerzője Jesper Roine svéd származású közgazdász. Tanulmányainak és kutatásainak központjában a jóléti és jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálata áll. Munkássága során egyike volt azoknak, akik együttműködtek, „bedolgoztak” a World Top Incomes Database (a világ jövedelmi adatbázisa) kialakításában, mely alapjául szolgált Thomas Piketty Tőke a 21. században című könyvének.