Hogyan érhet véget a koronavírus-járvány? A történelemben keresik a választ

Kísérteties hasonlóság?

A később orosz nátha néven ismerté vált vírust 1889 májusában észlelték először az orvosok az akkor még az Orosz Birodalomhoz tartozó, ma már üzbég Buhara városában. Mindössze 1889 októberére már egészen Konstantinápolyig és Szentpétervárig is eljutott a járvány, a kórházak zsúfolásig megteltek betegekkel, a gyárak, munkahelyek bezártak, az utcákon nem jártak emberek.

A fennmaradt leírások alapján a fertőzöttek olyan tüneteket produkáltak, mint a fejfájás, láz, csont- és végtag fájdalom, kiütések megjelenése az arcon és a kézfej duzzanata.

Emellett pedig két olyan szimptómáról is beszámoltak, melyek az elmúlt két évből igencsak ismerősek lehetnek: az ízlés és szaglás elvesztése.

A betegségből felépült páciensek ezenfelül több esetben hetekig, akár hónapokig tartó levertséget és fáradtságot tapasztaltak a megbetegedést követően.

1889 végére már egész Európát elérte a vírus, mely a főbb kereskedelmi útvonalak mentén terjedt. A tünetek hasonlóságán kívül más jelek is arra mutatnak, hogy az orosz náthát valamely koronavírus okozhatta.

A tipikus influenzajárványokkal ellentétben az orosz nátha is inkább az idősebb korosztályokat támadta, míg a fiatalok, gyermekek a legtöbb esetben nem kapták el, vagy nagyon enyhe lefolyással vészelték át a betegséget.

Emellett az orosz nátha is évekig jelen volt, változó erősségű hullámok formájában, míg végül eltűnt – legalábbis eddig úgy tudták: kutatók jelenleg úgy vélik, amennyiben az orosz náthát egy koronavírus-típus okozhatta, az azóta is jelen van, ez valószínűleg a koronavírusok azon fajtája lehet, amely a gyengébb megfázásokért felelős.

Milyen következtetéseket lehet levonni?

Amennyiben azoknak a tudósoknak van igazuk, akik úgy gondolják, az orosz náthát egy koronavírus okozhatta, ezáltal a kórokozó „leszármazottai” még mindig a világban keringenek, mint azon négy koronavírus faj valamelyike, melyek a közönséges megfázást okozzák, akkor ez egy jó jel lehet a jövőre nézve.

Ez azt jelenthetné, hogy az akkori vírushoz hasonlóan a jelenlegi járvány is viszonylag hamar lecsillapodna, nem térne vissza évekkel később, új variánsok formájában az influenzajárványokhoz hasonlóan.

Abban az esetben azonban, ha a mostani koronavírus inkább az influenzához hasonlóképpen viselkedik, valószínűleg csak az időközönkénti oltással lehet védekezni ellene.

A hipotézis bizonyítása azonban komoly akadályba ütközik: alig maradtak fent vizsgálható és megbízható adatok az orosz nátha idejéből. Éppen emiatt a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy nem szabad túlzott következtetéseket levonni a több mint 130 évvel ezelőtti eseményekből.

Dr. Frank Snowden, a Yale Egyetem professzora arra is figyelmeztet, hogy világunk rohamos változása következtében „fantázia” lenne azt hinni, hogy az orosz nátha lefolyása összehasonlítható lenne a jelen világjárvánnyal – fogalmazott a The New York Times amerikai napilapnak. – Ezen a ponton azt állítani, hogy az orosz náthát koronavírus okozta egyszerű spekuláció – emelte ki Peter Palese influenzakutató, aki hozzátette, jelenleg nincs olyan kézzel fogható bizonyíték, amely kizárná azt – ahogyan eddig is vélekedtek a tudósok –, hogy az orosz nátha influenzajárvány volt.

Hajsza a szövetekért

Attól függetlenül, hogy kevés elemezhető adat maradt fent, egy módja van annak, hogy kiderítsék, valóban koronavírus okozhatta-e a 19. század végi járványt.

A technológia fejlődésének köszönhetően napjainkban már olyan fejlett szinten áll az orvostudomány, hogy az orosz nátha idejéről megőrzött tüdőszövetek vizsgálatából következtetni lehet arra, hogy milyen kórokozó állhat a megbetegedések mögött.

Hipotézisük bizonyítására több kutató most ilyen szövetekért kutatja fel a különböző múzeumokat és orvosi iskolákat abban a reményben, hogy használható mintákat találnak.

Ez azonban nem könnyű feladat. Dr. Jeffery Taubenberger, az amerikai Allergiás és Fertőző Betegségek Országos Intézete vírusos patogenezis és evolúció részlegének vezetője már évek óta influenza és koronavírus mintákat kutat az 1918-as spanyolnátha előttről fennmaradt szövetekben, azonban eddig kevés sikerrel járt.

Elmondása szerint jelenleg a legnagyobb problémát nem az okozza, hogy ki tudják mutatni, mely szövetekben milyen kórokozók lehetnek, hanem az, hogy egyáltalán hozzáférjenek ezen mintákhoz.

– Sokszor még azon intézmények vezetői sem minden esetben tudják elérhetővé tenni a szöveteket, melyeknek birtokában vannak ilyenek – mondta Taubenberger a The New York Timesnak. – Ezt azonban megkönnyítheti az elkövetkezendőkben az, hogy az orosz nátha kialakulása körüli kérdések egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak a koronavírus-járvány miatt – tette hozzá a kutató.