Hollywood kedvenc új kliséje: az erős nő
ElemzésekA szebbik nem teljesen eluralta a vásznat és a TV-képernyőket. A vezércselben egy női sakkmester brillírozik, az Enola Holmesban, Sherlock lánytestvére kerül a reflektorfénybe, a Halhatatlan gárdában pedig Charlize Theron válhatott sokadízben akciósztárrá.
Ha végignézünk a videotárak kínálatán akkor nem is férhet hozzá kétség: az erős, női karakterek korát éljük. Emiatt a jól bejáratott mozi-sorozatok egy részében is egyre fontosabb szerephez jutnak a hölgyek. A hírek szerint a következő 007-es ügynők is nő lesz.
A Karib-tenger kalózai is kap majd egy átszabást. Az egyik leendő szereplő Margot Robbie ígérete szerint kifejezetten csajos lesz az új rész.
Jellemző, hogy a jövőre érkező Dűne-adaptációban is nőt csináltak az egyik férfi karakterből, hogy megfeleljenek a legújabb trendeknek.
Ez a jelenség viszonylag újnak számít. Egészen pár évvel ezelőttig óriási volt a férfiuralom a nagyvásznon. Pont ezért lett kitalálva még a 80-as években a Bechdel teszt. Ahhoz, hogy egy produkció ezen átmenjen mindössze három egyszerű feltételnek kellett megfelelnie:
- A filmben lennie kellett legalább két női karakternek
- Nekik minimum egyszer beszélniük kellett egymással
- És nem a férfiakról
A feltételek nem tűnnek túl szigorúnak mégis régebben kevesebb, mint a sikerfilmek harmada ment át a teszten. A háborús filmeknél ez kevésbé meglepő. De a Vissza a jövőbe, a Harmadik típusú találkozások, a Csillagok Háborúja, a Superman, a Gladiátor vagy a Gyűrűk Ura első és harmadik része se tudta teljesíteni a három felsorolt pontot.
Az okok többrétűek persze, de az kétség kívül fontos szerepet játszott, hogy a rendezők, a producerek és a stúdióvezérek vagyis mindazok, akik a fontos kreatív döntéseket hozták a mozik körül, túlnyomó többségében férfiak voltak.
Az arányok még most is messze vannak a kiegyensúlyozottól. Hisz ha a tavalyi év 100 legsikeresebb filmjét nézzük akkor azt látjuk, hogy a rendezőknek a 10 százaléka, az íróknak a 19 százaléka, a producereknek pedig csak a 24 százaléka nő. Filmet készíteni a legtöbb esetben továbbra is férfivállalkozásnak számít. Ami változott, hogy beindult az álomgyárban egy generációváltás és fontos pozíciókból lassan kikopnak azok a figurák, akik a nőket nem is akarták közel engedni a tűzhöz.
A legnagyobb képregényfilmes vállalat a Marvel élén például sokáig egy bizonyos Isaac Perlmutter ült, akiről a napvilágra került belső levelezések alapján tudjuk, hogy a gyengébbik nemet alaposan lenézte. Egész pontosan meg volt róla győződve, hogy a szuperhősfilmek katasztrofálisak lennének női főszereplőkkel.
Mióta öt éve kitúrták a helyéről azóta persze kiderült, hogy nem volt igaza. A Brie Larson főszereplésével készült Marvel Kapitány több mint 1 milliárd dollárt kaszált a pénztáraknál.
Hollywoodban mindig a siker egyszerű receptjét vadásszák. Amikor úgy tűnt, hogy a közönség ki van éhezve a vadnyugatra, majdnem minden második film western volt. Aztán a Csillagok Háborúja sikere után minden történetet fel akartak küldeni az űrbe. A ’80-as években még James Bond is megjárta a csillagokat. Most az „erős nők” lettek az új hívószavak. Ennek egyik oldalról megvan azaz előnye, hogy ma már nem számít szenzációnak, ha jól megírt női hősök jelennek meg a vásznon.
A másik oldalról viszont láthatóan rengeteg producer most abban bízik, hogy a sikerhez elég csak a címszerepeket feltölteni a szebbik nem képviselőivel.
Pedig az utóbbi években több ízben is kiderült, hogy mindez nem ilyen egyszerű. A női Szellemírtók például akkorát bukott, hogy a tervezett folytatásait le kellett fújni, a sorozatot pedig az alapjaitól újra kellett gondolni. De a Terminátornak se vált be a nőuralom. A harcos amazonok hiába uralták el a vásznat a legújabb részben, a film végül nem tudott nyereséget termelni. Épp így pénzügyi szempontból a tavalyi Charlie angyalai is leszerepelt pedig a kampányban kifejezetten nagy hangsúlyt kapott, hogy egy csajos filmről van szó.