Így hatnak az ópiátok az emberre

Elemzések2018. okt 27.Palugyai István

Az amerikai kongresszus nemrégiben a republikánusok és demokraták döbbenetesen ritka egyetértésével, 393 igen ellenében mindössze 8 ellenszavazattal fogadott el egy törvényjavaslatot az ország talán legnagyobb jelenlegi egészségügyi és társadalmi krízisének kezelésére. Az ópium hatóanyagai, az opiátok túladagolása tavaly több mint 42 ezer amerikai halálát okozta, vagyis többet, mint a légikatasztrófák, a lőfegyverek és a közlekedési balesetek együttesen.

A már egy éve egészségügyi vészhelyzetet hirdetett Trump elnök aláírására váró csomag jelentős összegeket szán az országszerte működő rehabilitációs központok működésére és függőség kialakulása nélkül ható új fájdalomcsillapítók kutatására.

Szakértők azonban hangsúlyozzák, a valóban hasznos lépés csak a felszínt kapirgálja, a válság igazán hatékony megszüntetésére sokkal átfogóbb és ambiciózusabb lépések szükségesek. A rendelkezések megnehezíthetik a tiltott szerek átjutását a határon és könnyíthetik a már kialakult függőség kezeléséhez való hozzájutást, de nem finanszírozzák kellő mértékben a kezelést. Az öt évre előirányzott 8 milliárd dollár pedig eltörpül a több tízmilliárdtól, amire szerintük egy év alatt szükség lenne.

De hogyan fajult idáig a helyzet és miért az USA vált az opiátkrízis központjává (habár a jelenség, igaz kisebb mértékben már másutt, így az óceán innenső partján is felütötte a fejét)?

A válaszhoz részben orvosi-gyógyszerészi, részben szociológiai tények vezethetnek el. Közismert tény, hogy a mákból nyert ópium alkaloidjai, így a morfin és származékai hatékony fájdalomcsillapítók, a világ minden részén használják őket a daganatos betegek fájdalmainak enyhítésére, nyugtatásra. Ahogy már a sumérok óta ismert ópium, úgy ennek származékai is az agyban és a gerincvelőben elhelyezkedő speciális fehérjékhez, az opioid receptorokhoz kapcsolódva, komplex módon fejtik ki hatásaikat.

Ezek közül az eufóriás, vagy a környezeti hatások iránti közöny melletti fájdalomenyhítés mellett a sötét oldal az az erős függőség, mely használatuk után kialakul, testi-lelki ronccsá téve használóikat. Az opiátok tartós használatára a szervezet hozzászokással válaszol, vagyis ugyanolyan hatás eléréséhez egyre nagyobb dózist kell alkalmazni, ha pedig elhagyják a szer szedését, fizikai és pszichés kényszeres elvonási tünetek lépnek fel. A túladagolásnál a legveszélyesebb a légzésközpont érzékenységének csökkentése, ami légzési elégtelenséghez, végül fulladáshoz vezet.

A mákból kivont morfinszármazékok mellett a vegyészek az elmúlt évtizedekben rengeteg szintetikus opiátot állítottak elő fájdalom-, vagy éppen köhögéscsillapításra.

Ez nem is volna baj, ha használatuknál szigorúan betartották volna a szigorú biztonsági előírásokat, ahogy például hazánkban és Európa legtöbb országában. Amerikában azonban az egészségügy teljesen más módon, az amerikai alkotmány szent szabadságeszményének mellékvágányra siklott módján működik.

Egyrészt az üzleti szabadság mindenek felettisége olyan függetlenséget enged a gyógyszergyáraknak termékeik reklámozására, amely párját ritkítja. Ez történt a Purdue Pharma kilencvenes években piacra dobott opiát alapú fájdalomcsillapítójával, az OxyContinnal, melyet, úgy hirdettek, ahogy Aldous Huxley Szép Új világában a szómát, amit bármilyen gondra be lehet kapni és segít.

A cég irtózatos pénzekkel megdolgozta az orvosokat és gyógyszerészeket is, sőt az első hónapi adagot ingyen adták a gyorsan páratlan sikerré váló fájdalomcsillapítóból. A cég négy év alatt tízszer annyi bevételt könyvelhetett el termékével, melyről eközben megírták a szakmai források, hogy bődületes függőségbe taszítja használóit. Végül 2007-ben 600 millió dolláros büntetést varrtak a vállalatra a megfelelő tájékoztatás elmulasztása miatt, ám ez eltörpül a nyereség mellett, amit a szer húsz éve alatt 17 milliárd dollárra becsülnek.

Az amerikai gyógyszerpiacon számtalan opiát alapú fájdalomcsillapító kapható, melyekhez már az orvos által felírt adagra is kialakulhat a függőség. Hogy miért írja ezeket fel az orvos? Mindegyikük fittyet hányna az etikai elvekre? Az Egyesült Államokban, ahol nincs mindenkire érvényes egészségbiztosítási rendszer, az orvosok a nyolcvanas években még sokkal jobban tartottak az opiát alapú fájdalomcsillapítók negatív mellékhatásaitól.

A tőkeerős gyógyszergyártók azonban a kilencvenes évektől masszív kampányokat indítottak az OxContinhoz hasonlóan akkoriban piacra kerülő új termékek veszélytelensége és hatásossága mellett, így a megdolgozott orvosok gyógyszerfelírási szokásai megváltoztak.

Ebben persze szerepe volt a hanyagságnak és annak is, hogy a szegényebb, egészségbiztosítással amúgy sem rendelkező embereket könnyebben intézték el azzal, hogy felírtak nekik egy ilyen, a gyártók által az orvosoknak sok kedvezményt jelentő, ráadásul gyorsan ható tablettát, mintsem segítettek volna számukra biztonságosabb szereket találni.

Ehhez társult, hogy az USA-ban nagy szerepe van a gyógyszertárakat és kórházakat ellátó köztes forgalmazást folytató néhány mamutcégnek, amelyek a rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva gyakran rendkívül nagy tételeket szállítanak ezekből a fájdalomcsillapítókból, amelyeket aztán el kell adni, ha a patikák nem akarják, hogy a nyakukon maradjon.

Nyugat-Virgínia egyik kisvárosának gyógyszertára például két év alatt 9 millió hidrocodon pirulát kapott. A speciális fájdalomcsillapítási központok (Pain Management Clinic) pedig szinte „tablettamalomként” (pill mill) működnek, ugyanis ezek szabályozása különösen hézagos. Egy 2016-ban végzett, 2 ezer ember megkérdezésével zajlott felmérés szerint a függőséget okozó fájdalomcsillapítók felírásáért 45 százalékban a háziorvos, 22 százalékban valamilyen szakorvos, 13 százalékban valamelyik fájdalomcsillapító központ, 12 százalékban a fogorvos és 5 százalékban a sürgősségi ellátás a felelős.

Jellemző, hogy a válság a kilencvenes években az igazán szegény új-mexikói és nyugat-vírginiai régiókból indult, ahol az opiát alapú szerekkel a földeken és bányákban dolgozóknak csillapították a kemény fizikai munkától szerzett fájdalmait és kimerültségét, majd döntötték őket függőségbe, amit a halálesetek rohamos növekedése követett. De a legtöbb ilyen szert még 2016-ban is az amerikai „rozsdaövezetekben”, Alabamában, Arkansasban, Tennesse-ben és Mississippi-ben írták fel, míg a legkevesebbet a gazdag Kaliforniában, New York-ban és Hawaii-on. Persze az opioidok azért a középosztályt, sőt a hírességeket sem kímélik, hiszen a 2016-ban váratlanul elhúnyt Prince szervezetéből is opioidokat mutattak ki.

Az ezredforduló körül elsősorban a negyvenes korosztályból került ki a túladagolástól érintettek zöme, de mára a fiatalabbak, a harmincasok, a huszonévesek, sőt tinédzserek is áldozataivá váltak a járványnak.

Igaz az utóbbiak inkább az illegális szerekkel, a tízes évek elején feltűnt, teljesen szintetikus, a morfinnál ötvenszer-százszor hatékonyabb, a kórházakban az altatásban használt fentanil illegális változatával tömik magukat, melynek sokkal gyakrabban végzetesek a hatásai. A más szerekkel könnyen keverhető fentanil halálos adagja 3 milligramm, ami tizede a heroinénak.

A frontok a legális fájdalomcsillapítók némileg szigorított felírási szabályai miatt amúgy is az utcára tevődtek át, ahol az illegális opiátok, így a heroin és szintetikus társai új lendülettel terjednek. Különösen veszélyes a fájdalomcsillapító szerek és az illegális kábítószerek közötti átjárhatóság emelkedése, egyre többen gyógyszer-túladagolóból válnak heroinfüggővé. Az amerikai vészhelyzet azt talán elősegíti, hogy a legális gyógyszerfelírási szokások megváltozzanak, és az orvosok alternatív anyagokat adjanak a fájdalmak enyhítésére, de a kiszabadult szellemet már nagyon nehéz lesz visszaszorítani a palackba.

A kutatás mindenesetre augusztusban jó hírrel szolgált, amikor egy kínai kutató, Mei-Chuan Ko a jónevű Science Translational Medicine nevű szaklapban bejelentette, hogy az amerikai Wake Forest Egyetemen kifejlesztettek egy káros mellékhatások nélküli szert, amely a morfinnál százszor hatékonyabban enyhítette a fájdalmat majmokon, de nem lehet hozzászokni.

Az AT-121 fantázianevű szert a következő másfél évben emberi pácienseken is elkezdik kipróbálni. Piacra kerülése optimális esetben hat éven belül várható.  Palugyai István