IMF: Rengeteg pénzt szórt el feleslegesen Európa, más utat kellene járni

Európában egyre inkább az ágazati iparpolitikai állami beavatkozások felé fordulnak az országok a termelékenység növelése és a zöld átmenet felgyorsítása érdekében.

Az Európai Unió országainak állami támogatási kiadásai az elmúlt évtizedben megháromszorozódtak, és elérték a GDP 1,5 százalékát. E támogatások nagy része a zöld technológiákra és az energiahatékonyságra irányult, és a növekedés motorjai olyan nagy gazdaságok voltak, mint Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország.

Ahogy Mario Draghi nemrégiben közzétett jelentése is mutatja, egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy a növekedés ösztönzéséhez még több ilyen kiadásra van szükség.

Az állami támogatásokat célkitűzésenként az EU GDP-jének százalékában kifejező alábbi oszlopdiagram mutatja (2010-2022 között).

Az IMF új munkadokumentuma szerint az iparpolitika sikere nemcsak attól függ, hogy mennyit költünk, hanem attól is, hogy jól költjük-e el: a megfelelő prioritásokat célozzuk meg, és elkerüljük a költséges tévedéseket. Ha az iparpolitikát rosszul tervezik meg és rosszul célozzák meg, az általában kudarcot vall.

Ha a piaci hiányosságok kezelésére összpontosít az iparpolitika - például az innováció ösztönzésével a tudás tovagyűrűző hatásával járó ágazatokban (gondoljunk a zöld technológiára) vagy a regionális klaszterek kialakulásának lehetővé tételével (gondoljunk a Szilícium-völgyre) -, akkor növelheti a termelékenységet és a jövedelmeket - írják az IMF közgazdászai.

A legjobb szándékú politikák is visszaüthetnek, ha rosszul vannak összehangolva. Az olyan erőteljes beavatkozások, mint például a támogatások vagy adókedvezmények, amelyek az egyik országban bővítik a termelést és csökkentik a költségeket egy adott ágazatban, egy másik országban éppen ellenkező hatást váltanak ki, aláásva a komparatív előnyöket és hatástalanságot okozva.

Az egyoldalú iparpolitikák a legtöbb uniós ország számára vesztes stratégiát jelentenek a kereslet változása miatt. Gondos tervezés nélkül az egyoldalú politikák azzal a kockázattal járnak, hogy olyan erőteljes tovagyűrűző és visszaható hatásokat váltanak ki az egész régióban, amelyek meghaladják előnyeiket. Az európai állami támogatások a kedvezményezett vállalatoknak kedveznek, de mások számára gyakran károsak.

A megoldás egyértelmű: az európai iparpolitikának egységes, összehangolt keretre van szüksége. Ha az országok összehangolják erőfeszítéseiket, az iparpolitika előnyei meghaladhatják a költségeket. Az összehangolt politikák megőrzik a kereskedelemből származó előnyöket, egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak, és teljes mértékben kihasználják az EU egységes piacát.

A termelési támogatások bevezetéséből eredő százalékos változást bemutató oszlopdiagram a különböző forgatókönyvek szerint
A szimulációk is alátámasztják ezt.

Abban a forgatókönyvben, amelyben az EU integrált régióként lép fel, és jól célzott iparpolitikát alkalmaz, jobb eredmények érhetőek el, mint a széttagolt, országspecifikus megközelítések esetén. A koordináció megakadályozza a termelési minták és a kereskedelmi árak költséges torzulását az uniós országok között. Mivel a munkavállalók és a vállalatok feltételezhetően szabadon mozognak az egységes piacon, ez maximalizálhatja a politika előnyeit.

Fontos, hogy a koordináció segíthet tompítani az egyébként vesztes régiókra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, többek között az EU-n belüli adótranszferek lehetséges felhasználásával, ami elősegíti a szolidaritást az egész blokkban.Az Airbus vállalkozás majdnem fél évszázaddal ezelőtti létrehozása megmutatta, hogy a méretarányos koordináció működhet: ez az együttműködő, több országra kiterjedő kezdeményezés egyesítette az erőforrásokat és a szakértelmet, hogy globálisan versenyképes szereplőt hozzon létre.

Hasonló erőfeszítések felszabadíthatják az európai zöld és technológiai átmenetben rejlő lehetőségeket - az IMF közgazdászai szerint.