Innovációs válság és reformkényszer az európai integráció jövőjében
ElemzésekAz európai integráció jövőjéről rendezett szakmai konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti, valamint Európai Uniós Szakosztályaival közösen a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya. Az esemény középpontjában azok a kihívások álltak, amelyek hosszú távon meghatározhatják az Európai Unió versenyképességét és működőképességét.
A világszintű találmányok számát tekintve Európa hagyományosan az Egyesült Államok mögött helyezkedett el, miközben Japán szorosan követte az európai teljesítményt. Az elmúlt években azonban Kína rendkívüli fejlődést mutatott és számos területen a világ élvonalába került.
Különösen látványos az előretörés a mesterséges intelligenciához kapcsolódó innovációk területén. A koronavírus-járvány időszakában Kína messze megelőzte versenytársait az ilyen típusú találmányok számában.
Európa két legjelentősebb innovációs központjának, Németországnak és Franciaországnak az együttes teljesítménye is elmarad Japánétól.
Az európai országok ma már nem elsősorban az Egyesült Államokkal vagy Kínával versenyeznek, hanem sok esetben olyan feltörekvő gazdaságokkal, mint India. Eközben olyan kisebb, de rendkívül innovatív országok, mint Tajvan vagy Izrael, számos mutatóban megelőzik a kontinens hagyományos nagyhatalmait.
- mutatott rá az Európai Unió technológiai lemaradására Székely P. István, az Európai Bizottság nyugalmazott igazgatója, címzetes egyetemi tanár.
Az innovációs lemaradás önmagában is korlátozza a gazdasági növekedést, ám
ha Európa tartósan elveszíti technológiai pozícióit, az hosszabb távon a jóléti állam fenntarthatóságát is veszélybe sodorhatja.
A versenyképesség romlása ugyanis közvetlenül befolyásolja azokat a gazdasági erőforrásokat, amelyekre az európai szociális modellek épülnek.
Az európai intézményi rendszer működési problémái szintén kihívást jelentenek.
A közép-kelet-európai országokban a 2000-es évek elején javultak a korrupció kontrollját mérő mutatók, azonban az ezt követő időszakban ismét jelentős különbségek alakultak ki az egyes országok között.
Míg Észtország fokozatosan felzárkózott a skandináv államokhoz, addig Magyarország a korábbi felzárkózási pályáról egyre kedvezőtlenebb pozícióba került.
Az euroszkeptikus gondolatok térnyerése szorosan összefügg a populizmus erősödésével, valamint a gazdasági prosperitás kedvezőtlen alakulásával. Az elmúlt másfél évtizedben ezek a folyamatok az európai integráció egyik legnagyobb kihívásává váltak.
- hangsúlyozta az európai integráció társadalmi és politikai akadályait Halmai Péter akadémikus.
A társadalmi feszültségek hátterében a növekvő jövedelmi különbségek és a reáljövedelmek stagnálása állnak, amelyeket további problémák, például az energiaszegénység és a lakhatási válság is súlyosbítanak.
Különösen az alsó középosztály és a szegényebb társadalmi rétegek körében erősödik az elégedetlenség és a magukra hagyatottság érzése, ami egyre fokozódó elitellenességgel párosul.
Az új prosperitás megteremtéséhez mélyreható európai reformokra van szükség. Ezek azonban nem képzelhetők el a tagállamok szintjén végrehajtott reformok, valamint a növekedésorientált, hatékony és felelős nemzeti gazdaságpolitikák nélkül. Az uniós országok nem mondhatnak le az integráció által biztosított többletlehetőségekről és szinergiákról, az úgynevezett integrációs bónuszról. Ez a felismerés a nagy tagállamokra is érvényes, ugyanakkor különösen fontos a kisebb, nyitott gazdaságok számára, amelyek fejlődése nagymértékben függ az európai együttműködés előnyeitől.
Az európai integráció jövőjéről szóló teljes konferenciát az alábbi linken tekintheti meg.
