Innováció minden áron? – Ütközhet a gazdasági kényszer és a társadalmi felelősség
Elemzések
A Magyar Közgazdasági Társaság Innovációs Szakosztálya által szervezett szakmai konferencia középpontjában az innováció társadalmi hasznosságának kérdése állt. A szakértők arra keresték a választ, hogy az újdonságok és technológiai fejlesztések valóban minden esetben értéket teremtenek-e, illetve hogy ez az érték kizárólag a vállalatoknál jelenik meg vagy a társadalom egésze is részesül belőle. Az előadások rávilágítottak arra, hogy az innováció önmagában nem feltétlenül pozitív jelenség, gazdasági, etikai és társadalmi dimenziói egyaránt meghatározóak, különösen olyan húzóágazatokban, mint az autóipar.
Az innováció fogalma gyakran automatikusan összekapcsolódik a fejlődéssel, azonban ez a kapcsolat korántsem egyértelmű. Az újdonság nem feltétlenül jelent jobb megoldást, és nem minden innováció jár valódi értékteremtéssel.
Az innováció értékelésekor különbséget kell tenni a vállalati haszon és az úgynevezett „public value”, vagyis a társadalmi érték között. Egy fejlesztés lehet gazdaságilag sikeres, miközben társadalmi szempontból nem hoz pozitív eredményeket, vagy akár káros következményekkel is járhat
- hangsúlyozta az innováció eltérő gazdasági és társadalmi hatásait Csath Magdolna, egyetemi tanár, az MKT Innovációs Szakosztályának alelnöke.
Ezt a gondolatot erősíti egy, az Egyesült Államok védelmi minisztériumában elhangzott megállapítás is, amely szerint történelmileg az innováció nem mindig szolgálta a társadalmi jólétet. A technológiai fejlődés, különösen a mesterséges intelligencia területén, önmagában nem garantálja a kedvező kimenetelt, ha nem társul hozzá megfelelő etikai megfontolás.
Az autóipar, mint globális húzóágazat, jól példázza az innováció gazdasági súlyát és komplexitását. A szektor éves globális árbevétele eléri a 3000 milliárd dollárt, miközben az Európai Unióban közvetlenül 2,5 millió ember dolgozik autógyártásban, a teljes ágazat pedig mintegy 13,6 millió főt foglalkoztat. Az innovációs aktivitás is kiemelkedő. 2023-ban az EU teljes kutatás-fejlesztési ráfordításának 34 százaléka, mintegy 84,6 milliárd euró kötődött az autóiparhoz, messze megelőzve a második helyen álló gyógyszer- és biotechnológiai szektort. Az európai gyártók a globális autóipari K+F-kiadások közel felét adják, miközben Kína gyors erősödése új versenyhelyzetet teremt.
Az autóipari innováció azonban nem csupán sikertörténet, hanem számos strukturális problémát is felszínre hoz. Valamint az egyre erősödő innovációs kényszer, a „nem szabad lemaradni” logikája miatt nő a hibák száma és a visszahívások aránya, ami komoly költségeket és reputációs kockázatokat jelent
- elemezte az innováció szerepét az autóiparban Svéhlik Csaba, Európa-díjas autókonstruktőr, az MTA köztestületének tagja.
További problémát jelent, hogy az autógyártók egyre kisebb arányban állítják elő saját termékeik értékét. Jelenleg az autók teljes értékének mindössze 25- 28 százaléka származik közvetlenül a gyártóktól, míg a többit a beszállítók adják. Ez a modell növeli a komplexitást és a kockázatokat, miközben az innovációk jelentős része végül nem jut el a sorozatgyártásig. A fejlesztések mintegy 35–40 százaléka egyáltalán nem, vagy csak jelentős módosításokkal kerül beépítésre, ami milliárdos veszteségeket és motivációs problémákat okoz.
Az Európai Unió szabályozási szerepe szintén kettős képet mutat. Pozitív példaként említhető, hogy az egyre szigorúbb biztonsági előírásoknak köszönhetően az elmúlt húsz évben a halálos közúti balesetek száma a felére csökkent. Ugyanakkor a 2035-re tervezett belső égésű motorok kivezetése olyan technológiai és infrastrukturális kérdéseket vet fel, amelyekre a szektor jelenleg nincs teljes mértékben felkészülve, különösen az akkumulátor-technológia területén.
Az innováció társadalmi hasznosságáról szóló teljes konferenciát az alábbi linken tekintheti meg.
