Marie Curie akkor kapott két Nobel-díjat, amikor a nők még nem is szavazhattak

Az első Nobel-díj átadás, 1901 óta 52 nő kapott Nobel-díjat, a díjazott több mint ezer emberből. Az idén Donna Strickland, egy kanadai tudós kapta megosztva a fizikai Nobel-díjat. Ő a harmadik nő, aki fizikai Nobel-díjat kap. 55 év telt el az utolsó óta: Maria Goppert-Mayer atomkutatásaiért kapta meg a díjat. Marie Curie zsenialitását mutatja, hogy az elismerés elindításának 3. évében már díjat kapott egy olyan korban, amikor még nem szavazhattak a nők. S ami még inkább a zsenik közé emeli, hogy nem csak fizikából a radioaktivitás kutatásáért, hanem rá 8 évre kémiából, a rádium és a polónium felfedezéséért is Nobel-díjat kapott.

Külön tudományágban csak és kizárólag Marie Curie vehetett át díjat eddig. 

Ismerje meg a csodálatos Marie Curie életét! A radioaktivitásért férje Pierre, valamint Henri Becquerel is Nobelt kapott. Marie Curie halhatatlanná vált, de ez az életébe került. Első nőként kapta meg a legmagasabb tudományos elismerést, az igazi áttörés azonban az volt, ahogy idáig eljutott. Egy olyan területen vívta ki a világ elismerését, amely korábban kizárólag a férfiak territóriuma volt. Ki is akarták hagyni az egészből, ám férje és Becquerel közölték, hogy ha Marie nem kap díjat, akkor nekik sem kell. Életét tragédiák kísérték. Maria Skłodowska néven született Varsóban, amely akkor  még Oroszországhoz tartozott, 1867-ben. Anyját és egyik lánytestvérét még 10 éves kora előtt elvesztette - tuberkulózisban haltak meg. Apja gimnáziumi matematika és fizika tanár volt.

Csupán 15 éves volt, amikor kiváló eredménnyel leérettségizett. 

Egyetemre azonban nem mehetett, mert lengyel volt, ráadásul  nő is. Iskoláit egy úgynevezett “Lebegő Egyetemen” folytatta. Azért hívták így, mert az oroszellenes lengyel ellenállás szervezte, mindig más helyen tartották a foglalkozásokat. Olyan betiltott tárgyakat is tanítottak, mint például a lengyel történelem és irodalom.

Marie 24 éves koráig nevelőnőként dolgozott, ekkorra tudott annyi pénzt összegyűjteni, hogy megvegye Párizsba a vonatjegyét. 

A Latin negyedben bérelt egy kis szobát és beiratkozott a Sorbonne-ra. Pénzkeresetként az egyetem laborjában takarított. Szigorúan beosztott minden fillért, élelemre se nagyon költött, volt hogy összeesett a gyengeségtől. Végül 1893-ban megszerezte diplomáját fizikából, egy évvel később pedig matematikából. Ő volt az első nő, akir professzor lett a Sorbonne-on. 1894-ben találkozott Pierre Curie-vel, az akkor 35 éves fizikussal, aki azonnal beleszeretett Marie-ba, megragadta a lány intellektusa. Egy évvel később összeházasodtak. A mennyasszonyi ruha egyszerű kék vászonból készült, mert a ceremónia után az ifjú ara sietett vissza a laboratóriumba. Közös lakásuk alig pár méterre volt a labortól, amelyben Marie ingyen dolgozott, s férje is csak jelképes összeget keresett.

Marie és Pierre Curie

Első lányuk, Iréne 1897-be, második, Eve 1904-ben született. Kollégáik azzal vádolták az anyát, hogy nem szereti a gyerekeit, hisz alig volt otthon, minden idejét a munkával töltötte. Aztán Pierre katedrát kapott a Sorbonne-on, amivel jobb fizetés járt és az a lehetőség is, hogy Marie-t kinevezte a kutatólaboratórium vezetőjének, így már kapott fizetést is munkájáért. A tudománytörténet legsikeresebb férfi és nő közötti munkakapcsolata 1906. áprilisában szakadt meg, amikor Pierre balesetet szenvedett, elütötte egy lovaskocsi. Halála körülményei tisztázatlanok maradtak. Egyes beszámolók szerint úgy beütötte a fejét, hogy azonnal meghalt, mások szerint azonban a radioaktivitás, amelynek tulajdonságairól akkor még nagyon keveset tudtak, úgy legyengítette a szervezetét, hogy egy kisebb sérülésből sem tudott felépülni.

Marie Curie és lányai

Marie, pár évvel később kapcsolatba került egy másik férfival. Paul Langevin azonban nős ember volt. Felesége tombolt, amikor tudomást szerzett a viszonyról, azzal fenyegette Marie-t, hogy megöli és férjével folytatott levelezését kiteregeti a sajtó előtt. Az ügy persze kiszivárgott - Marie-t pellengérre állította és nevetségessé tette a média, gaz csábítóként, a családi fészek feldúlójaként állították be.

Marie Curie és Paul Lngevin

A Nobel-díj bizottság erkölcsi normáiba persze ez nem fért bele akkoriban (1911-ben járunk), így megkérték arra, hogy ne menjen el a díjátadó ünnepségre. Elment. Ám románca Langevinnel hamarosan véget ért. Egyedül maradt ismét. Elkezdődött az 1. világháború, súlyos sebesültek ezreit kellett - kellett volna - ellátni. A sebészek azonban félig vakon turkáltak a testekben a golyók után, hiszen akkoriban nem volt még röntgengép. Curie kitalálta, hogy lehetne mobil-röntgent építeni. Ezeket aztán kisteherautókba szerelték és a frontra küldték. Lányával, Irene-nel ő maga is a frontra ment segíteni. A mobil-röntgenautókat el is nevezte a frontnyelv Les petites Curies-nek (kb.: a kis Curie-k). A berendezések révén több mint 10 ezer katonán tudtak segíteni. A radioaktivitásról akkoriban nagyon keveset tudtak. Curie akkora dózist kapott kísérletei során, hogy még feljegyzéseit és kutatási naplóit is ólom-borítású, sugárzásbiztos dobozokban tárolják. Biztonságos védőfelszerelés nélkül veszélyes megérinteni őket. Ugyanez a helyzet a házaspár bútoraival és más személyes tárgyaival, amelyeket a megfelelő biztonsági intézkedések mellett a francia nemzeti könyvtárban, a Bibliotheque Nationale-ban őriznek. A látogatóknak egy nyilatkozatot is alá kell írniuk arról, hogy tájékoztatták őket a kockázatokról. Maric Curie polóniummal és rádiummal teli üvegekkel a zsebében sétált. Naplójában is megemlíti, hogy gyönyörködve figyeli, ahogy a rásötétedő laboratóriumban a radioaktivitással teli üvegcsék fluoreszkáló “tündérfénnyel” világítanak.

Curie lánya, Irene Albert Einsteinnel

Érdekesség, hogy a radioaktivitást felhasználó termékeket csak 1938-ban tiltotta be az amerikai törvényhozás. Olyan szélsőségekre is akadt példa, mint Eben Byers esetében, aki 1400 üveg rádiummal befecskendezett vízzel próbálta meg megsérült karját gyógyítani. Ólomkoporsóban kellett eltemetni.

Marie Curie 1934-ben hunyt el, 67 éves korában, a radioaktivitásban élt évtizedek kóros vérszegénységet idéztek nála elő. Lánya, Iréne 1956-ban leukémiában halt meg, szintén a radioaktivitás következtében.

A 19. század vége forradalmi áttöréseket hozott a fizikában. Wilhelm Röntgen felfedezte az X-sugarakat, amelyeket később róla neveztek el. Henri Poincaré magyarázatot is talált a rejtélyes, az emberi testen áthaladó sugarakra. Henri Becquerel rájött, hogy az urán atomok sugároznak. J. J. Thomson felfedezte a negatív töltésű részecskéket, az elektronokat. (Amelyekről ma már tudjuk, hogy a röntgen sugárzás forrásai.) Marie Curie volt az első nő, aki Franciaországban tudományos fokozatot szerzett fizikából - 1903-ban. A Nobel-díj átadó ceremónián, a Svéd Tudományos Akadémia elnöke a Bibliát idézte: “nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzá illőt”. Ma ezt rosszindulatú inzultusnak gondolnánk - mi az, hogy csak a segítője volt a férjének??? -, akkoriban viszont hatalmas elismerés volt egy nőnek. Férje halálát követően, átvette annak katedráját - 1906. novemberében diákok, művészek, hírességek százai tülekedtek, hogy bejussanak első előadására. 1910-ben írt egy 971 oldalas könyvet a radioaktivitásról, s még abban az évben kérelmezte felvételét a Francia Tudományos Akadémiára, amelynek férje is tagja volt. Mindössze két szavazaton múlott, hogy nem vették fel. Eve nevű lánya újságíró lett, 1937-ben nagy sikerrel adta ki anyjáról a Madame Curie című könyvet. Irene anyja párizsi intézetében tanult, majd hozzáment feleségül anyja egyik asszisztenséhez, Frédéric Joliot-hoz, két gyermekük született. 1935-ben a párt szintén a radioaktivitáshoz kapcsolódó kutatásaik miatt kémiai Nobel-díjra jelölték.

Ez is történelmi pillanat: soha nem volt még korábban példa arra - s lássuk be, nem is nagyon valószínű, hogy valaha lesz még -, hogy egy szülő és gyermeke egymástól függetlenül kapják meg a legrangosabb tudományos elismerést, pláne egy tudományterületen.

A tengerentúlon az 1920-as években lett népszerű. Marie soha nem foglalkozott azzal, hogy kutatásaiból hogyan lehetne pénzt csinálni - nem szabadalmaztatta a rádium előállítását sem. Amerikai vegyipari cégek persze nyomban levédették a rádium tisztításának mechanizmusát. A finomított rádiumot aztán kutatási és gyógyászati célokra árulták - grammonként 100 ezer dollárrért! Így állhatott elő az a helyzet, hogy Marie Curie-nek egész egyszerűen nem volt pénze az általa felfedezett anyagra. Missy Meloney, egy amerikai újságíró, aki már korábban ismerte, alapítványt hozott létre Curie kutatásainak finanszírozására. Más kollégáit is bevonta, így óriási felhajtást csináltak körülötte a tengerentúlon. Volt ő még a “laboratórium Jeanne D’Arcja” is, aki milliók életét menti meg, miközben maga a radioaktivitástól szenved. Curienek az egészből nagyon elege volt. Tisztában volt vele, hogy a rádiumnak lehetnek kedvező gyógyászati alkalmazásai, de azzal is, hogy ő maga semmiféle ilyen eljárás kidolgozásában nem vett részt. Későbbi előadásaiban gyakran hangsúlyozta is, hogy kutatásait kizárólag a tudományos érdeklődés vezérelte, nem pedig a közvetlen alkalmazási lehetőségek. Végül azért csak összegyűlt 100 ezer dollár, ami pontosan egy gramm tisztított rádiumra volt elegendő. Meloney meg is hívta Curie-t az Egyesült Államokba, hogy személyesen vegye azt át Warren Harding elnöktől a Fehér Házban. Marie Curie 1934-ben hunyt el, s az akkori Európai sajtó mintha lemásolta volna az amerikai kollégákat.

Sztárt csináltak belőle, a tudomány mártírját. Népszerűsége olyan nagy lett, hogy az MGM filmstúdió 1943-ban filmet is készített életéről.

Igaz a főszereplő sokkal inkább a hűséges feleséget domborította, mintsem az életét a laboratóriumban eltöltő, elkötelezett és független tudós képét mutatta.