Jelentős átrendeződés és konszolidáció a bankpiacon

2021-ben nagyon felgyorsult a bankpiac átrendeződése. Nemrég a Deloitte tanulmányát idéztük a konszolidációról.

De így nyilatkozott Barna Zsolt, a Magyar Bankholding elnök-vezérigazgatója is, aki azt mondta, hogy 4-5 eleműre szűkülhet a magyar bankpiac.

De közben látjuk is, hogy egyes szereplők kivonulnak (Sopron Bank, Commerzbank, Sberbank), de a Bankholding integrációja miatt is apadni fog a mezőny. A Gránit Bank pedig tulajdonost váltott, a digitális bankban Tiborcz István cége lett a főtulajdonos.

Egyensúlykeresés

Ha egy kicsit kiszélesítjük a fókuszunkat a napi események felől, azt láthatjuk, hogy az új típusú verseny (a klasszikus bankokat it-cégek, fintechek is versenyre hívják), a digitalizáció kihívásai miatt általában is több és nagyobb bankra van szükség, vagyis inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy így lesz életképes a piac.

A bankok racionalitása eleve mindig a szinergiák kihasználása, vagyis az egyesülések felé tereli a piacot. Csak ennek némileg korlátját jelenti a bankok örökös harca az egyensúly keresésére.

Itt nőni is nehéz

Egy fagylalthálózat, egy kozmetikai cég, vagy egy autógyár logikája eléggé egyszerű, adjunk el minél többet a termékünkből, akkor nagyobbak leszünk, több nyereségünk lesz, és a méretgazdaságosság is jobban hat.

Egyetlen jó recept kitalálása sok fagyizóban érvényesíthető, a 0-24 órás sorozatgyártás hatékonyabb lesz a parfüm és az autó esetében is, mint a manufaktúra.

A bank azonban más, ebben a szektorban az is baj, ha nincs növekedés, de ha túl gyors a növekedés, az is pénzbe kerül, azt is tőkével kell finanszírozni.

Ha több hitelt tudunk kihelyezni, akkor több saját tőkét kell a tulajdonosoknak ehhez biztosítani. Úgy is fogalmazhatunk, hogy jó az, ha jönnek a betétesek, de ha nem tudja a bank kihelyezni a hiteleit, akkor nem használja jól a forrásait, viszont, ha a betétein túlnyúlva hitelez, abból is baj lesz.

Többféle deal

A bankvásárlások is alapvetően ilyen egyensúlykeresés mentén zajlanak.

Ha sokat keres egy bank, akkor a tulajdonosainak fizethet osztalékot, de befektethet a jövőbe is. Azzal is jót tehet a részvényeseinek, ha szép sorban vásárolgathat bankokat (mint például az OTP tette mostanában), mert a nagyobb méret, szebb jövőbeli profitot ígér.

De a vásárlás mindig tőkéből történik, vagyis akinek sok pénze van, az vehet bankot, de akinek rosszul megy, az nem tud így előre menekülni, vagy fejlődni.

És a vásárlások is eltérőek lehetnek.

Van pozitív megközelítés, más kifejezéssel egészséges bankvásárlás. Egy bank szeretne nőni, fejlődni, újabb országban javítani a méretgazdaságosságát, ezért próbál jó eszközöket venni.

De lehet negatív megközelítésű is a deal, valaki feladja, kimegy egy piacról, vagy éppen megszabadulna a „kolonctól”, a rossz, a nem-teljesítő (NPL) hitelektől, ezért elad egy kisebb leánybankot, vagy éppen egy rossz portfóliót.

A régió távozó bankjai

A kelet-közép-európai régióban három évtized alatt átélhettük a tömeges belépés (kinyíltak a keleti piacok és mindenki szerencsét próbált) időszakát, és most átéljük a tömeges kilépés időszakát (drága a bank, költséges az informatika, sok az adó, a szabály, alacsonyak a kamatok), vagyis, hiába lehet még mindig jól keresni, a bankkal rengetegen elmennek, mert addig szeretnének távozni, ameddig jó áron lehet.

Ilyen távozók egyes kelet-közép-európai piacokról, vagy üzleti szegmensekből az amerikaiak (például a GE, vagy a lakossági részlegét itthon az Erstének eladó Citi), az oroszok (így a Sberbank), de még a németek is (csak itthonról elment a BLB, a DZ és a Commerzbank), mások igazán meg sem érkeztek (például az amúgy erős brit bankok), de sok északi, vagy görög bank is feladta a regionális álmait.

Néhányan viszont továbbra is kitartanak, az osztrák Erste és Raiffeisen, az olasz UniCredit és az Intesa Sanpaolo, illetve a magyar OTP és a belga KBC.

Változó irányok

Három évtized alatt sok minden változott. Ebben az mostani időszakban már nem a privatizáció a jellemző (a kilencvenes években a sok állami bankból lettek a magánpiaci éllovasok), hanem éppen fordítva, a tartós, vagy az átmeneti állami reprivatizáció, volt ilyen hullám Magyarországon, de Lengyelországban is.

Emellett van egy teljesen új folyamat, amit nehéz megállítani. A banküzem annyira fejlett lett, annyira digitálissá vált, hogy már nem kínál sok nyereséget. Mire gondolunk? A fejlett informatikai megoldások miatt szinte ügyfelenként és ügylettípusonként felmérhető, hogy melyik ügyfél, melyik tranzakcióján mekkora nyereséget lehet realizálni.

Igen ám, de ha vannak zsíros falatok, arra majd úgyis rárepülnek a frissen érkezők, a neobankok.

Ha jó üzlet a devizaváltás, majd lesz, aki olcsóbban adja.

Ha jó üzlet a nemzetközi utalás, akkor egy specialista majd ennek a nyereségére kúszik rá.

Ha pedig nincsen kin pénzt keresni, mert azokat a jövedelmező üzleteket kihasználják az új szereplők, akkor az univerzális bankokra csak a robusztus, a nehezebb üzletek maradnak. Egyelőre persze a bankok így is jól keresnek, mert irántuk van olyan bizalom, hogy a nagy volumenű ügyleteket a lakosság, vagy a cégek náluk merik elindítani.

Árazás és új piacok

Ebben a periódusban mindenkin azt látni, hogy már egy kicsit más megközelítéssel vásárolnak. Másfél évtizede (a 2008-as válság előtt) mindenki annyira optimista volt, hogy a könyv szerinti érték többszörösén vásárolt, most már a könyv szerinti érték alatt kelnek el a bankok.

Ennek ellenére természetesen vannak olyan bátrak, akik még mindig nyitnak, vagyis belépnek, a még le nem fedett piacokra. Bemerészkednek Koszovóba, Moldovába, Üzbegisztánba, Fehéroroszországba, de ez azért még jó ideig csak egy kísérletezés maradhat a legmerészebbeknek, és nem igazi kitörési pont.

Lehet-e előre jól lakni?

A bankoknak nőni kell, amire most jó időszak van. Nincsenek például nem-teljesítő hitelek, mert a moratóriumok elfedik a bajt. Amíg nyugalom van, addig érdemes felkészülni a nehéz időszakra.

Csak eközben mindig felmerülnek a visszatérő kérdések.

Lehet-e a hét szűk esztendő előtt előre belakni?

Ha hamarosan kisgyerek születik a családban, lehet-e előre pihenni?

A kérdésre a válasz egyszerre lehet az, hogy nem, hiszen nem valószínű például, hogy egy hónapokig tartó alváshiányra előzetesen fel lehet készülni. De egyszerre lehet az is, hogy igen, hiszen az éhínség előtt a magtárba lehet pakolni, vagyis az eltárolt gabona segíthet majd a hét szűk esztendőben.

A bankok egy ideig biztosan sikeresek lehetnek azzal, ha nagyobbra nőnek, ha addig növekednek, ameddig ehhez van szabad tőkéjük. Ám a szűk esztendők már itt vannak, A 2022-es évnek a nagyobb kelet-közép-európai bankok egészségesen, soha nem látott tőkeerővel vágnak neki, de a kihívók, a fintechek, a nebankok, a fizetési specialisták már kopogtatnak, így a hagyományos bankok helyzete máris eléggé törékeny.