Jó fotózkodási lehetőség politikusoknak, vagy valódi alternatíva lesz a BRICS?

Milyen kihívásokkal néz szembe a BRICS a bővítés és a tagállamok közötti ellentétek kezelésében, milyen szerepe lehet a szervezetnek a globális politikára?

Többek között ezek a kérdések kerültek terítékre a Magyar Külügyi Intézet BRICS by bricks: Egy új világrend építése a kazanyi BRICS-csúcstalálkozón című panelbeszélgetésén, amelyen Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója, Seremet Sándor, az MKI vezető kutatója és az Eurázsia Központ szakértője, Trembeczki Zsolt, az MKI kutatója, valamint Reile Zsolt, az MKI vezető kutatója vett részt Byrappa Ramachandra, az MKI vezető kutatója moderálásával.

A résztvevők a BRICS országok szerepéről és jövőbeli kilátásairól vitáztak, kiemelve a multipoláris világrend kialakulásának szükségességét. A beszélgetés középpontjában Kína és Oroszország befolyása állt, valamint a nyugati országokkal való kapcsolatok alakulása. A résztvevők aggodalmukat fejezték ki a BRICS tagországok közötti potenciális ellentétek miatt, és hangsúlyozták, hogy a szervezetnek világos célkitűzésekkel kell rendelkeznie a nemzetközi színtéren való érvényesüléshez. A beszélgetés végén a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a BRICS platformja fontos, de a jövője kérdéses, ha nem tudja érdemben képviselni a tagállamok érdekeit.

Trembeczki Zsolt szerint a BRICS tagság iránti megnövekedett érdeklődés reflektál egy viszonylag széles körű érzetre a globális Dél országai körében, miszerint a fönnálló globális intézményrendszer nem igazságos, nem reprezentatív globális kormányzásra, utóbbi nem képviseli őket megfelelően.

Kiemelte:

Ami a BRICS-nek a szakpolitikára lefordítható hasznosságát illeti, és ezzel összefüggésben a hosszabb távú kilátásait a fórumban, ebben a tekintetben én a rendkívül szkeptikus táborba tartozom. Teljesen egyetértek azzal, hogy a BRICS iránti megnövekedett érdeklődés olyasmi, amire a nyugati országok, a G7 nagyon jól teszi, ha alaposan odafigyel, mert ezzel a globális elégedetlenséggel valamit kezdeni kell.  Hogy a BRICS, mint fórum ezt az elégedetlenséget le tudja-e fordítani, valódi javaslatokra, amik egyszerre konkrétak és nagy horderejűek, én ezt eddig sem láttam, és most sem igazán látom.

Seremet Sándor hangsúlyozta:

A hirtelen bővülés jár kockázatokkal is. A BRICS-ben általában egy-egy ország nem szereti egymást, de nincs olyan, hogy két ország egyformán ne szeretne egy harmadikat. Eddig az orosz szóhasználatban ismert „ki ellen barátkozunk?”-elv még nem tudott érvényesülni a BRICS-en belül, és hogyha olyan országok is bekerülnek, mint például Azerbajdzsán, amelynek Iránnal van nagyon komoly ellentéte, akkor előfordulhat, hogy azt az egységes irányt, amit helyenként a BRICS tagországok képviselnek, nehezebb lesz képviselniük.

Ha pedig több olyan ország van, akik egyet nem szeretnek, akkor már a BRICS-en belül is lehetnek különböző frakciók, amely fragmentálódáshoz, majd felszívódáshoz vezethet. (…) Mindenkinek megvannak a maga érdekei a BRICS-en belül, és az is eltér, hogy ki mire szeretné használni BRICS-et.

Kína a saját érdekeit úgy próbálja érvényesíteni, hogy azt mondja, ő az egész globális Délnek az érdekeit képviseli, és nem csak a maga nevében beszél. Oroszország pedig azt akarja elmondani, hogy nincs elszigetelve, és neki vannak olyan partnerei, akik minden ideológia nélkül tudnak vele kölcsönösen kedvező feltételek mellett együttműködni.

Arra a kérdésre, hogy vajon miért akar Törökország a BRICS-hez csatlakozni, Reile Zsolt így fogalmazott:

Törökország rugalmas lehet. Közeledhet a BRICS-hez, közeledhet Kínához Oroszországhoz. Közben NATO-tag. Probléma akkor lesz, ha az amerikai és kínai verseny kiéleződik. Márpedig elég sokan ezt várják a jövőtől, s ha ez megtörténik, akkor ezeknek az országoknak, előbb-utóbb választaniuk kell, és elég nehéz lesz úgy választani, hogy egyszerre két széken ülnek. Szerintem nagyon óvatos lesz Törökország is, és ha van esetleg olyan EU-vagy NATO-tag, amely érdeklődne a BRICS iránt, ők is megfontolják, hogy egyáltalán érdemes-e arrafelé kacsintgatni.

Horváth Levente úgy véli, hogy a Nyugat továbbra is egyfajta felsőbbrendű attitűddel áll az egész világhoz. Ezt szokta meg az elmúlt ötszáz évben, és tulajdonképpen a jelenlegi világrend alapjait is a nyugati országok fektették le közösen.

A 30 éves háborút követően határozták meg a nemzetközi rendet, és az elmúlt ötszáz évben valóban mindig csak a nyugati országok versenyeztek egymással, hogy kié legyen a fő hatalom ebben a világrendben?”

Kína kapcsán a kutató hozzátette: „Én úgy gondolom, hogy Kínának fontos a BRICS, hiszen Kína már 70 évvel ezelőtt is a globális Dél élére akart állni, ugyanakkor ott van az Övezet és Út kezdeményezés is, amelyben ugyancsak több mint százötven ország vesz részt és működik együtt Kínával. Kínai nyelven Kína azt jelenti, hogy középső ország, középső birodalom, tehát ők magukban gondolkodnak és ez látható az ötezer éves történelmünk során is, de mivel globalizálódott a világ, létrejött egy új világrend a Nyugat által ők bekapcsolódtak ebbe, eltanulták, megismerkedtek vele és részt vesznek benne.”