Támadás indult a dollár ellen: lehet közös BRICS-valuta?

A 2009-ben alapított, rendkívül heterogén BRICS csoportosulás tagjai (Kína, Oroszország, India, Brazília, Dél-Afrika) között kevés összekötő kapocs van a Nyugat-ellenes sérelmi politikán kívül. Elegük van az Egyesült Államok és a Hetek által ellenőrzött globális gazdasági és pénzügyi kormányzásból.

Úgy érzik, hogy – a világnépességben és a nemzetközi gazdaságban betöltött komoly súlyukhoz képest – csupán a másodhegedűs szerepét játszák az olyan globális pénzügyi szervezetekben, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap.

Nem véletlen, hogy a BRICS-5 egyszerre akar mini-Világbank és mini-IMF lenni – ez idáig mérsékeltnek mondható sikerrel. A szervezet két óriása, Kína és India közötti éles, regionális geopolitikai versengés és az olykor határvillongásba fajuló ellentétek ennél többet nem tettek lehetővé.

A világpolitikát illetően jelentős különbségek vannak a hangsúlyosan Nyugat- és Amerika-ellenes Kína és Oroszország, valamint a mérsékeltebb vonalat követő többi tagország között. A globális szerepre aspiráló India politikai tőkét kovácsol magának a Nyugat és Kelet közötti egyensúlyozásból.

A kitartó sérelmi politika jegyében a BRICS – még szerény eredménymérlegével is – fölöttébb népszerű lett a globális Délen. Legalább háromtucatnyi fejlődő ország reménykedik a szervezetbe való bejutásban. Ezek közül a legutóbbi, johannesburgi BRICS-csúcson hat államot – Egyiptom, Irán, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Etiópia, Argentína – meghívtak a szervezet tagjai közé.

Ha mindegyik állam eleget tesz a meghívásnak, akkor jövő év januárjától a BRICS-11 a világnépesség közel felét, a globális GDP harmadát fogja adni. Összevont GDP-jük – vásárlóerőparitáson mérve – nagyobb lesz, mint a fejlett Hetek GDP-je. Ugyanakkor a kibővült országcsoport még a jelenleginél is jóval vegyesebb összetételű lesz, ami nem sok jóval biztat a szervezet jövőbeli cselekvőképességét illetően a világporondon. Az új tagországok között egyesek (különösen Szaúd-Arábia és Egyiptom) gazdaságilag és katonailag erősen függnek az Egyesült Államoktól.

Közel másfél évtizedes fennállása alatt a BRICS-5 nem sok konkrét, nemzetközileg figyelemre méltó sikerrel dicsekedhet. A szervezet Sanghajban székelő, 2014-ben létrehozott New Development Bankja (a „kis Világbank”) tekinthető a legnagyobb vívmánynak.

Az NDB már évi 8-10 milliárd dolláros szinten finanszíroz főként infrastruktúra projekteket, ami több mint egytizede a Világbank által éves szinten világszerte nyújtott kölcsönöknek. Szaúd-Arábia és az Emírségek BRICS-hez való csatlakozásával számottevően emelkedhet a bank tőkeereje és kölcsönzési kapacitása.

A BRICS országok GDP-je a világ GDP-jének százalékában vásárlóerő-paritáson (Forrás: IMF)

A Nemzetközi Valutaalaptól való függőség csökkentése céljából a BRICS-en belül 2014-ben felállított pénzügyi alap (Contingent Reserve Arrangement/CRA, a „kis IMF”) készenléti hiteleket nyújt a bajban lévő tagországoknak akut fizetési mérleg válság esetén.

Kína a ténylegesen még próbaüzemben működő CRA-alap legnagyobb részvényese. A jüan nemzetközi tekintélyének fokozódását Peking távlatilag arra használhatja, hogy a CRA által nyújtott hiteleket egyre nagyobb arányban jegyezzék jüanban a dollár rovására.  

Közös valuta álmok

A BRICS egyik hangzatos stratégiai célja a közös valuta megteremtése, jóllehet az öt alapító tagállam korántsem egyforma lelkesedéssel támogatja az ötletet. Még abban sincs koncepcionális egyetértés, hogy milyen közös valutát akarnak: euró típusú, általános célú kollektív pénzt vagy például az IMF Különleges Lehívási Jogok (SDR) nevű virtuális valutájával versengő, korlátozott funkciójú tartalékpénzt.

A valutaklub ötletét – kifejezetten geopolitikai és dollárellenes célból – 2009-ben Vlagyimir Putyin orosz államfő vetette fel, amit Peking diplomáciailag támogatott, manapság pedig Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök valósággal lelkesedik érte

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért kell az egész világnak amerikai dollárban kereskednie, miközben nemzeti valutákban is lehetne kereskedni.

India és Dél-Afrika viszont kezdettől fogva hűvösen viszonyult a javaslathoz.

A mostani bővítéssel pedig több olyan ország (főként Szaúd-Arábia és az Emirátusok) csatlakozik a szervezethez, amelyeknek szupererős nemzeti valutájuk van és kisebb bajuk is nagyobb annál, hogy egy bizonytalan kimenetelű közösvaluta-projektet támogassanak az új tagoktól elvárható lendülettel. Arról nem is beszélve, hogy Javier Milei, Argentína valószínű új elnöke hivatalba lépésekor az amerikai dollárt akarja megtenni pénzügyileg krónikusan beteg országa törvényes fizetési eszközének.

Annak a szervezetnek az új tagjaként, amelyben a dollártalanítás ki nem mondott politikai cél az alapító országok többségénél. Az effajta ellentmondások nem ritkák a velejéig tarka geopolitikai csoportosulásban. (Egyelőre bizonytalan, hogy választási győzelem esetén a Javier Milei által vezetett kormány csatlakozik-e a BRICS-hez.)  

Ebben a bonyolult konstellációban, sikerülhet-e egy közös, a dollár alternatívájaként szolgáló BRICS-valuta létrehozása? Aligha. A BRICS mostani kibővítése is ezt nézetet támasztja alá. Az euróhoz hasonló típusú kollektív nemzetközi fizetőeszköz létrehozásához egyszerűen hiányzik a közös, erős politikai akarat, jelenleg lényegében Oroszországra és Brazíliára korlátozódik az aktív támogatói kör.

De még a politikai akarat kritikus tömegének megléte esetén is kilátástalan lenne a szükséges intézményi keret (BRICS központi bank, közös monetáris politika, bizonyos fokú fiskális koordináció és fegyelem stb.) kialakítása a szervezetre jellemző nagyfokú földrajzi, fejlettségbeli és geopolitikai sokszínűség következtében.

Az euró több mint két évtizedes története mutatja, hogy még egy jóval homogénebb, földrajzilag egymáshoz közeli országcsoportban is mekkora kihívást jelent az egységes valuta létrehozása és olykor válsággal terhelt működtetése.

Ebben a helyzetben a BRICS-valutára borítékolhatóan a szinte biztos kudarc várna. Hasonló következtetésre jutott a londoni Economist is:

A BRICS közös valutája a valósággal való első piaci érintkezés után összecsuklana. 

Jüan – a BRICS tényleges közös valutája?

A valutapolitikát illetően nagy valószínűség szerint távlatilag az fog megvalósulni, amit Kína, a BRICS nagyhatalma már jó ideje stratégiailag dédelget. Peking szerint a globális Dél által vizionált és támogatott multipoláris világrend nem életképes többpólusú valutarendszer nélkül, különösen annak fényében, hogy Washington mind sűrűbben veti be szankciós fegyverként a dollárt geopolitikai ellenfeleivel szemben. Nem kétséges, hogy a többpólusú valutarendszer jelszava alatt Kína elsősorban a jüant akarja „nemzetköziesíteni” a dollár kárára.

Bár diplomáciai tapintatból ezt nem mondja ki nyíltan, Peking valójában nem érdekelt még egy korlátozott funkciójú, az SDR-hez hasonló közös tartalékvalutában sem. Már csak azért sem, mert a jüant – kiemelkedő nemzetközi sikerként – 2016-ben bevették az IMF által kezelt SDR-tartalékvaluták közé, olyan tekintélyes valutakosárba, mint az amerikai dollár, az euró, az angol font és a japán jen.

Peking hosszú távra tervez és arra törekszik, hogy – az apró lépések kitartó politikáját követve – a BRICS-en belül idővel a jüan legyen a de facto közös valuta. Hogyan? Például úgy, hogy a kínai részvénytöbbségű NDB az eddiginél sokkal nagyobb arányban finanszírozza a projektjeit jüanban. (Ugyanez vonatkozik Kína „Egy Út – Egy Övezet” elnevezésű nemzetközi infrastruktúra-fejlesztési programjára, amelyben ma még jóval több projektet finanszíroznak dollárban, mint jüanban.)

A kis lépések kiszámított pekingi politikájához tartozik a pénzpiacok által elismert BRICS nemzeti valuták mainál sokkal kiterjedtebb használata az egymás közötti kereskedelemben és beruházásokban. Eme megközelítés külpolitikai optikája kedvező Peking számára, mert nem olyan látszatot kelt, hogy a BRICS-ben a dollár hegemóniát a jüan dominancia váltja fel. (Ennek a kockázata különösen Indiát, Kína BRICS-en belüli legfőbb geopolitikai ellenlábasát nyugtalanítja.)

 Valutája nemzetköziesítéséhez Kína – a BRICS messze legnagyobb külkereskedője, hitelezője és külföldi beruházója – komoly hasznot húzhat a nemzeti valuták előnyben részesítéséből. Már ma is a BRICS-5-ön belüli kereskedelem harmada nemzeti valutákban bonyolódik le, amelyek közül a jüan magasan kiemelkedik.

Megnövelt jüan likviditás nékül nem fog menni

A jüan kiterjedtebb nemzetköziesítéséhez – a BRICS-en belül és azon kívül – a jüan külföldi likviditásának nagyfokú növelésére van szükség. Úgy tűnik, hogy Peking a jelenlegi szakaszban a jüan likviditást elsősorban kétoldalú devizacsere-ügyletek révén kívánja elmélyíteni. Ezek keretében a kínai jegybank jüanban jegyzett likviditási keretet bocsát az arra alkalmas partnerek rendelkezésére a bilaterális kereskedelmi forgalom finanszírozására.

A Kínai Népbank (a jegybank) már félszáz ország központi bankjával – köztük a Magyar Nemzeti Bankkal – kötött devizacsere-egyezményt. Részben az így megnövelt jüan likviditásnak köszönhető, hogy az egyik alapító BRICS-tagállamban, Oroszországban már a jüan a második legfontosabb valuta, amihez a nyugati pénzügyi szankciók által előidézett kényszerhelyzet jócskán hozzájárult az ukrajnai orosz invázió nyomán. (A kínai jegybank alapvetően a Federal Reserve Board példáját követi, amely hasonló deviza-egyezmények kötésével bővíti a külföldi dollár likviditást – s tartja fenn ezáltal is a dollár világvaluta szerepét –, különösen válságos időszakokban, amikor a „zöldhasú” iránti kereslet megugrik.)

A fenti kormányzati erőfeszítéseknek tulajdoníthatóan Kína az idén mérföldkőhöz érkezett: a jüanban jegyzett kereskedelmi forgalom elérte a teljes külkereskedelem felét, s először felülmúlta a dollárban lebonyolított kereskedelmet.

Ez a dollártalanítási stratégia eddigi leglátványosabb sikere. Közben tárgyalások folynak Kína és Szaúd-Arábia között a Kínába irányuló szaúdi olajexport jüanban történő fizetéséről, aminek megvalósulását gyorsíthatja Rijad BRICS-csatlakozása 2024-ben. A dollártalanítás túlmutat Kínán. Például India és az Emirátusok nemrég kötött egyezményt a dollártól való elszakadásról és az indiai rúpiában számlázott kereskedelemről. Az Oroszországból származó jelentős mennyiségű olajimportért India már teljes egészében a korlátozottan konvertibilis rúpiában fizet.

Digitális jegybanki valutával a dollár ellen?

Hosszabb távon a BRICS dollártalanításában számottevő szerep hárulhat a központi jegybankok által kibocsátott nemzeti digitális valutákra, amelyekkel való kísérletezés már valamennyi BRICS-tagországban megkezdődött. Kína jár az élen, ahol a digitális jüant 2020 óta tartják nagyszabású próbaüzemben közel 300 millió ember és 5 millió áruház bevonásával. Távlati cél az e-jüan dollárhelyettesítő alkalmazása a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatokban.

Peking számára rendkívül jól jön, hogy a gazdasági és geopolitikai szempontból kulcsfontosságú ASEAN országcsoporton belül – alapvetően a dollár fizetőpénz súlyának csökkentése érdekében – már szervezett formában beindult a nemzeti valuták határokon átnyúló digitális (QR-kódolt) fizetési rendszere, amelyre Kína rácsatlakozhat mint az ASEAN-országok legfontosabb kereskedelmi partnere.

A digitális valuták bevezetése áttörést hozhat a SWIFT – a de facto Washington ellenőrzése alatt álló, dollárdominanciájú nemzetközi telekommunikációs fizetési hálózat – fokozatos leépítésében. A SWIFT-ből már két BRICS államot – Oroszországot és Iránt (amely januárban csatlakozik a szervezethez) – Washington kezdeményezésére kizártak.

Peking már közel egy évtizede sikeresen működteti saját nemzetközi pénzügyi fizetési infrastruktúráját (CIPS), amelynek kifejezett célja a SWIFT-rendszertől való magas függőség enyhítése és a potenciális nyugati pénzügyi szankciók kivédése. A CIPS-nek már másfélezer tagja van, amelyek több mint fele külföldi. Peking kifejezett célja a BRICS-országok pénzintézeteinek minél erősebb bevonása saját fizetési rendszerébe.

Összegzésül. Az euróval rokonítható közös BRICS-valuta egy alapvetően dollárellenes geopolitikai terv, amelynek megvalósításához belátható időn belül nem alakíthatók ki az elengedhetetlenül szükséges intézményi feltételek a roppant heterogén szervezetben. Ráadásul a BRICS-5-ben, de méginkább a jövő januárban életbe lépő BRICS-11-en belül jelentős kisebbségben vannak az egységes valuta hangos, elkötelezett hívei.

Távlatilag a valutafronton az fog megvalósulni, amit Kína, a BRICS szuperhatalma akar: az apró lépések politikája végkimeneteleként hosszú távon a jüan váljon a BRICS tényleges, domináns pénzévé fizetőeszközként és tartalékvalutaként is. 

A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.