Joe Bidennel Ukrajna nagyon fontos országgá válik

Elemzések2020. dec. 4.Dunai Péter

Ukrajna, mint igen fontos keleti szomszédunk, ismét nagyon figyelemre méltó országgá válik, ahogy Joe Biden és csapata átveszi az Egyesült Államok vezetését. Antony Blinken, a valószínű jövendőbeli külügyminiszter, amint azt a Newsweek is jelzi, visszatér a Barack Obama elnöksége során követett kettős-hármas alapcélhoz. Egyrészt elnökével egyetértésben újjáéleszti Amerika globális vezető szerepét, megerősíti az USA szétzilált kapcsolatait szövetségeseivel, a szövetségekkel (nemzetközi testületekkel) másrészt globális méretekben érvényre juttatja az amerikai felfogás szerinti demokráciát és az emberjogokat.

Igen fontos komponense ennek az egyenletnek az Oroszországi Föderációhoz (OF) és Kínához való változó viszony.

Talán a bideni külpolitika legfontosabb vonása az lesz, hogy Moszkva átveszi Pekingtől az Egyesült Államok biztonságát leginkább veszélyeztető ország címet.

Eltekintve a határozott szankciós srófpolitikától, a Trump-időszak alatt az OF-fel való viszonyban nem alakult ki globális méretű konfliktus-helyzet.

Donald Trump alatt az amerikai külpolitika és a katonapolitika tartotta magát a Kínával szembeni igen markáns konfrontációs politikához, a flottademonstrációkhoz, amelyek egyike a Dél-kínai tenger térségében felidézte a közvetlen katonai összecsapás veszélyét.

Az új Biden-Blinken politika magától értetődően azzal jár, hogy az USA Kínával ismét szót akar érteni, kiegyezni a kereskedelmi ellentétek ügyében, újra tárgyalni a szankciós politikát és szembefordítani Pekinget Moszkvával. És Blinkent sokan Washingtonban Joe Biden legfőbb bizalmasának, „második énjének” tartják.

Noha eddig kifejezetten sem Joe Biden, sem pedig Antony Blinken nem nyilatkozott Ukrajnáról, de az amerikaiak Oroszország-politikájának küszöbön álló, jelentős változása teljes mértékben egybe vág Ukrajna érdekeivel.

Legalább két ország lesz a világon, amely Oroszországot saját nemzetbiztonságát leginkább fenyegető elemnek tartja: az Egyesült Államok és Ukrajna.

Valerij Kondratjuk altábornagy, az ukrán hírszerzés (SzZR – Szluzsba Zovnyisnoj Rozvidki) parancsnoka a tekintélyes ukrán online médium, a Dzerkalo Tizsnyja hasábjain közölt cikkében az OF agresszív politikájában látja az Ukrajnát, az ország nemzetbiztonságát fenyegető fő okot.

És Blinken személyében – akit az ukrán diplomácia egyik veteránja, Oleh Samsur korábbi washingtoni nagykövet „liberális intervencionistának” tart – Ukrajna keményvonalas támogatóra talál. A demokrata párt mérsékelt körei (Nyílt Társadalom Alapítvány, a Koch Alapítvány) által finanszírozott Responsible Statecraft, a tavaly alakított Quincy Intézet kiadványa Blinken nevéhez is köti a szíriai amerikai intervenciót. Ezt állítólag Barack Obama elnök ellenezte, akkori alelnöke, Joe Biden főtanácsadója, Antony Blinken viszont kevesellte, mint ahogy más katonai műveletek, így az iraki és a líbiai beavatkozás támogatását is.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az elsők között gratulált Joe Bidennek választási győzelméhez.

Az ukrán elnök belpolitikai helyzete enyhén szólva ingatag, a várt reformok, a gazdaság fellendítése, a korrupcióellenes harc kiszélesítése nem következtek be. Zelenszkíj arra számít, hogy a Biden-vezette Amerika ismét Ukrajna, így ő mögé áll. Csakhogy Washingtonnak nem fűződik különleges érdeke Zelenszkíj személyéhez.

Amerikának szilárd belpolitikai helyzetű, a Nyugat, az USA iránt baráti kötelékeket felépítő ukrán elnök az érdeke: mindegy, hogy azt Zelenszkíjnek, vagy másnak hívják.

„...Az Egyesült Államoknak nincsenek örök barátai, érdekei vannak…”, módosítható Lord Palmerston örök érvényű, Angliára vonatkoztatott mondása.

Donald Trump idején az amerikai-ukrán viszonyok összekuszálódtak.

Egyrészt Kijevben okkal aggódtak, hogy a Donald Trump – Hillary Clinton 2016-os elnökválasztási versenyben, a jelenlegi elnök ellen megkísérelt vádeljárásban (impeachment) később felbukkant „ukrán szál” miatt az amerikai belpolitikai csatározások hevében jégre viszik őket.

Másrészt Trump, elődjénél lényegesen lanyhábban támogatta Ukrajnát a keleti szakadárok elleni és a Krím visszaszerzéséért folytatott küzdelmében.

Emiatt is, mint a tekintélyes atlanticcouncil.org szakportál megjegyezte, a legtöbben Ukrajnában fellélegeztek, amikor egyértelművé vált Joe Biden győzelme.

Biden, Obama alelnökeként fia, Hunter Biden ottani üzleti pályafutása által is támogatott ukrajnai ismeretszerzése, látogatásai, kapcsolatai révén a valaha is a Fehér Házba került elnökök közül a legjobban ismeri Ukrajnát.

Ugyanakkor megjegyzik, hogy az amerikai katonai támogatás, a fegyverszállítások Trump idején jelentős mértékben felülmúlták az ilyen tekintetben óvatosabb Obama-korszakét.

Vitathatatlan, hogy az ukrán hadsereg ereje, szervezettsége, kiképzésének, fegyverzetének színvonala lényegesen megnőtt Donald Trump elnöksége folyamán.

2020-ra Ukrajna fegyverben álló katonáinak száma megközelítette a 300 ezret, ezzel az OF és Franciaország után Ukrajnáé a harmadik legnagyobb létszámú európai hadsereg.

Trump például engedélyezte az ukránok által régóta szorgalmazott, korszerű páncélelhárító Javelin-rakéták szállítását – amit Obama megtagadott.

Erős üzenet”, írja az Atlantic Council, emlékeztetve, hogy az utóbbi fél évtizedben az USA katonai segítségnyújtásának értéke Ukrajnának meghaladta a másfél milliárd dollárt.

Az ellenséges ütegek elhelyezését felderítő (counter-battery) radaroktól, éjjellátó berendezésektől, felderítő drónoktól páncélozott Humvee (HMMWV) rajkocsikig, mesterlövész-puskákig sok mindent kaptak. Az egyik amerikai elitegység, a 173.-as Légi-szállítású Dandár háromszáz katonája képezte-képezi ki a nyugat-ukrajnai Javoriv bázison az ukrán hadsereg tagjait.

Ukrán katonai források emlékeztetnek rá, hogy az amerikai haditengerészet kikötőépítő részlege, katonai búvárokkal 2018-2019-ben két délkelet-ukrajnai haditengerészeti támaszpontot, kikötőt, Mykolaivben és Ochakivben átépített, hogy ott amerikai és NATO hadihajókat tudjanak ellátni, szervizelni, javítani.

Amerikai segítséggel, pénzügyi háttérrel két haditengerészeti műveleti központ is épült, ahonnan az ukrán és NATO-tisztek koordinálhatják manővereiket, a hadgyakorlatokat.

Remélhetőleg Zelenszkíj, vagy esetleges utóda nem fogja kihasználni az ukrán hadsereg ütőképességének jelentős növekedését és igyekszik valamiféle tárgyalásos alapú modus vivendit találni a kelet-ukrajnai probléma megoldására.

Egy nagy arányú, átfogó katonai fellépés a kelet-ukrajnai szakadárok ellen – minthogy egy, a 2014-esnél összehasonlíthatatlanul erősebb ukrán hadseregről van szó – csaknem bizonyosan az Oroszországi Föderáció közvetlen katonai beavatkozásához vezetne, hiszen a szakadárok katonai ereje 2014 óta nem változott lényegesen.

Ugyanígy a tűzszüneti vonalakban sem következett be lényeges módosulás az elmúlt fél évtizedben. Állóháború, befagyott konfliktus, hibrid hadviselés, így lehetne jellemezni a Trump-időszak alatti kelet-ukrajnai helyzetet. A Krím veszett fejsze nyele, az OF nem fogja visszaadni azt Ukrajnának. Katonai megoldáson, a Krím erőszakos visszafoglalásán gondolkodni és eszerint cselekedni roppant veszélyes fordulatot hozna.

Ami a magyar-ukrán kapcsolatokat illeti, azok meglehetősen rosszak és feszültek.

Ennek két alapvető oka van: Budapest NATO és EU-tagállamhoz mérten meglehetősen közeli kapcsolatai Moszkvával, továbbá a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvhasználatának korlátozása okán kialakult vita. Ez utóbbi miatt Magyarország megvétózza Ukrajna közelítését a nyugati szövetségi rendszerhez. Ez a közelítési politika a Trump-időszakban jórészt elfelejtődött, háttérbe szorult. Joe Biden elnöksége folyamán viszont várhatóan a régióval kapcsolatos új amerikai politika egyik sarkalatos pontjává válik.

Pedig Ukrajna NATO-szempontból a Trump-időszakban is kiválóan teljesített.

Idén nyáron bekerült a NATO legbelső előszobájába, Rendkívüli Lehetőségeket Rejtő Partnernek (EOP - Enhanced Opportunities Partner) jelölték. Ebben az exkluzív klubban rajta kívül csak a finnek, svédek, grúzok, jordániaiak és az ausztrálok vannak.

Igaz, a NATO-ban Magyarország pozíciói is nagy mértékben erősödtek az utóbbi három évben a Zrínyi-2026 program elindításával, a jelentős fegyvervásárlásokkal, a védelemre szánt GDP-rész emelésével.

Mindezzel együtt az új amerikai adminisztráció valamennyi fentebb említett tényezőt tekintve feltehetően az ukrán pozíciót fogja támogatni a magyarral szemben.

Ukrajna jóval fontosabb az Egyesült Államok külpolitikai-katonapolitikai érdekei érvényesítése szempontjából, mint Magyarország.

Ehhez jöhet még egy elem, a Joe Biden elnökségét várhatóan jellemző hangsúly a demokratikus értékrenden, amely miatt Budapestnek további – nemcsak a magyar-ukrán viszonyt érintő – komplikációkra kellhet számítania.

Persze, ami a demokráciát, és annak szerves részét, a közélet tisztaságát, a korrupció elleni fellépést illeti, Ukrajna a jelenlegi elnöke alatt sem jeleskedett.

És az orosz-ukrán szembenállás ma már kiterjed egy igen sajátos új frontra, a kulinarisztikára is – ami persze aligha lesz lényeges komponense Kijev és Washington átalakuló viszonyának.

Ukrajna szeretné, ha a céklaalapú, hagymás-fokhagymás-zöldséges, marhahúsos levese, a borscs (oroszul is borscs, lengyelül barscs, litvánul barščių) épp olyan ukrainikum lenne, mint a franciáknak a sampány (pezsgő), vagy az olaszoknak a parmezán sajt…

Ehhez nemzetközi támogatókat is toboroz, ám amíg nem válik EU-taggá, e mögé nem tudja odaállítani az unió eredetvédelmi rendelkezéseit, vagy az azoknak érvényt szerző Európai Unió Bíróságát, a luxemburgi székhelyű Court of Justice of the European Uniont.

Videók ajánlása vagy bármi