Joker: itt a gonosz, akit majd 80 éve imádunk utálni

Elemzések2019. okt 4.D.J.

Eredetileg csak egy epizódszerepre tűnt volna fel egy régi képregényben. Mára mégis kultikus figurává vált. Annyira, hogy most egy saját filmet is kapott. A Jokert a héten kezdték el játszani a hazai mozik.

Jokert még az is könnyen felismeri, aki kerüli a képregényeket és szuperhős-filmekre is csak szökő évente egyszer szokott beülni.  A „gonosz bohóc” a popkultúra részévé vált.

Pedig, amikor majdnem 80 éve először debütált a figura a Batman füzetek lapjain még nem szántak neki komoly jövőt. A terv az volt, hogy a feltűnése után nem sokkal véletlenül mellkason szúrja magát. A lap szerkesztőjének Whitney Ellsworthnak viszont túlságosan is tetszett a figura. Ezért kérte az alkotókat, hogy Jokert a képregény végén támasszák fel. A pszichopata bohóc ezután visszatérő szereplő lett a Batman szériában.

Az állandóan vigyorgó gonosztevő kinézetéhez az ötletet egy Victor Hugo adaptáció adta. Egész pontosan az 1928-as „A nevető ember”. Itt a Conrad Veidt játszotta főhős azért grimaszol állandóan, mert a király parancsára eltorzították az arcát. Amikor a Batman füzetek társalkotója Bill Finger a képregény-kiadónál el akarta magyarázni, hogy miként képzeli el az új antagonistát, csak mutatott egy képet az eszelősen mosolygó "nevető emberről".

Joker ihletadója

Joker egyik különlegessége, hogy nem csak hogy nincs szuperképessége, de sokáig még eredettörténete se volt. Csak egy őrült volt, aki romlást akart hozni a világra.

A múltját először 1951-ben akarták elmagyarázni. Ekkor még finoman szólva a sztoriját nem komplikálták túl. Az akkori füzetek szerint a sajátos küllemét azután nyerte el, hogy átúszott egy szennyezett folyón. Jóval később 1988-ban Alan Moore műve a "Gyilkos tréfa" viszont már igyekezett mélységet adni a karakternek.

Itt Joker egy bukott stand-up komikus, aki először csak azért áll bűnözőnek, mert el akarja tartani a terhes feleségét. Lelkileg aztán megtöri, hogy a szerelme meghal, a külsejét pedig elrondítja, hogy egy balhé közben belekerül egy méreggel teli tartályba.

Moore nem akarta egyértelművé tenni Joker múltját, ezért az eredettörténetét az eszelős bohóc emlékein keresztül mutatta meg. Azt pedig az olvasóra bízta, hogy mit hisz el a drámai felvezetésből.

A denevérember fő ellenlábasa egyébként az egyik legemlékezetesebb bűntettét az 1988-as „Halál a családban” című füzetben követte el. Ehhez tudni kell, hogy a kiadó ekkoriban nem tudott mit kezdeni a szuperhős segítőtársával Robinnal, ezért a sorsát a rajongók kezébe adta.

Telefonon lehetett szavazni, hogy életben maradjon vagy inkább ölje meg a Joker. Végül kis különbséggel, de az utóbbi opció nyert. Ennek megfelelően a gonosztevő Robint egy vasrúddal agyonverte, majd felrobbantotta.

Ami az őrült bohóc mozis szerepléseit illeti: először a nagyvásznon még 1966-ban tűnt fel, a mindössze másfél millió dollárból leforgatott "Batman: The movie"-ban. Ez még egy más világ volt. A szuperhősöket maguk az alkotók se vették túl komolyan. Afféle könnyed kalandfilmet készítettek, amely néhol még ki is parodizálta a forrásanyagot. Jokert itt nehezen lehetett komolyan venni. Úgy viselkedett, mintha egy kicsiknek készült rajzfilmből szabadult volna.

Joker első emlékezetes mozis jelenésére 1989-ben került sor. Ekkor debütált Tim Burton Batman filmje, melyben a gonoszt maga Jack Nicholson alakította. Nicholson teátrális alakítása jól passzolt a film stilizált megjelenéséhez. A színész láthatóan lubickolt a szerepben. No meg a pénzben is.

Bár Joker szerepét „mindössze” 6 millió dollárért játszotta el, viszont részesedést kért a mozis bevételekből és a merchandising termékek - például a játékfigurák- eladásaiból.

A legendás ügyleten mintegy 100 millió dollárt keresett.

Ezután egész 2008-ig kellett várni Joker következő mozis szereplésére. Ezúttal Christopher Nolan második Batman filmjében tette tiszteletét. Mivel Nolan alkotásai földhöz ragadt stílusban dolgozták fel a denevérember kalandjait, maga Joker is brutálisabb és ijesztőbb lett. Mivel a pszichopata bohócot játszó Heath Ledger nem sokkal a forgatás után gyógyszer-túladagolásban meghalt, a halála körülményeiről rengeteg pletyka látott napvilágot.

A korabeli hírek szerint részben épp a szerepe miatt került depresszióba. Hogy bele tudjon bújni Joker bőrébe gyakran elvonult a stáb többi tagjától. Az álmatlanság pedig egyre jobban elkezdte kínozni. De a hozzátartozók egyértelművé tették, hogy az ügy ennél jóval komplikáltabb. Ledgernek más problémái is voltak. Egy biztos: „A sötét lovag”-ban roppant emlékezetes alakítást nyújtott.

Sikerült neki az, amiben a bemutató előtt sokan kételkedtek: túlszárnyalta Jack Nicholsont.

Utána Jared Leto a 2016-os Öngyilkos osztagban már csak egy gyenge utánérzésnek tűnt. Arról, hogy Leto Jokerként nem hagyott túl mély nyomokat, arról persze nem csak a színész tehet. Láthatóan az írók nem tudtak mit kezdeni a figurával.

Egészen más a helyzet a héten debütált új Joker filmmel. Todd Phillips író-rendezőként nem kevesebbet vállalt magára, mint hogy bemutatja a kultikus gonosztevő eredettörténetét méghozzá realisztikus körítéssel. Nincs tehát mérgező folyadék, ami egyik pillanatról a másikra átalakítja az antihős megjelenését. Fokozatosan lépésről lépésre követi végig a mozi, ahogy Arthur Fleck, az anyjával élő utcai reklámbohóc lassan begolyózik.

Sajátos egy képregényfilm ez, hisz a két órás játékidő alatt mindössze pár percnyi akcióra kerül sor. Nagyrészt egy karakterdrámát látunk. A végeredmény pedig inkább hasonlít Martin Scorsese Taxisofőrjére, mint a korábbi Batman mozikra.

Todd Phillips kiváló munkát végzett. A film eredeti és emlékezetes. Joaquin Phoenix alakítása kapcsán pedig talán elég annyit elárulni: mostantól az övé a legjobb Joker alakítás.