Felgyorsultak az események Szíriában: míg pár hete ijesztőnek tűnt, hogy az amerikai erők távoznak a szíriai kurd térségből, mostanra nagyhatalmi megoldás alakult ki, ráadásul az Iszlám Állam bujkáló vezetője is meglett.
Éles fordulat
Ritkán vesznek akkora fordulatot egy-egy válsággócban az események, mint ahogy ez most Szíriában történt. Úgy tűnik, az immár 8 éve polgárháború által sújtott Szíriában valamennyire stabil helyzet alakulhat ki, miközben a nagyhatalmak is bemutatták, hogy tudnak együttműködni, ha akarnak, és végül az amerikai elnök is jól jött ki a helyzetből, amit egy kedvezőtlenül megítélt intézkedés okozott.
A válsághelyzet
Nemrég meglepetten vette tudomásul a világ Donald Trump döntését, miszerint kivonja az Szíria észak-keleti felében az Iszlám Állam legyőzése óta kvázi független, kurdok és szunnita arabok által irányított területről ott állomásozó viszonylag kislétszámú haderejét, ezzel magára hagyva kurd szövetségeseit. Erdogan török elnök azonnal megkezdte a bevonulást a terület Törökországgal határos részének egy 32 kilométer széles sávjába, mondván, onnan szeretne minden kurd fegyveres erőt kiszorítani.
Ezek után a kurdok megállapodtak a Szíria többi részét ellenőrző Aszad elnök erőivel és az őket támogató oroszokkal, hogy inkább ők vonuljanak be a terület egy részére, ami meg is kezdődött. Az amerikai erők a két sereg közé kerültek, ezért minél gyorsabban igyekeztek elhagyni a területet. Felmerült a kérdés: mi lesz, ha a két erő, a Nato második legnagyobb haderejét fenntartó Törökország és az oroszok által támogatott szír erők találkoznak?
Diplomácia felső fokon
Mielőtt a helyzet elfajult volna, heves diplomáciai egyeztetés indult az összes érintett fél között. Amerika tárgyalt Törökországgal, ezután Törökország Moszkvával, végül vélhetően a két nagyhatalom is egyeztetett a háttérben. A megoldás gyorsan megszületett: a kurdoknak ugyan el kell hagyniuk a kijelölt zónát, de oda nem egyoldalúan a törökök vonulnak be, hanem a török és az orosz erők közös felügyeletet fognak tartani.
Az orosz jelenlét a kurdok számára egyfajta biztonságot, garanciát jelent, lényegében az oroszok átvették az amerikaiak korábbi szerepét, és úgy tűnik, az amerikai elnök ezzel elégedett is: teljesíti azt az ígéretét, hogy visszavonul a teljes rendezéssel nem kecsegtető konfliktuszónákból.
Világbéke szándék szerint
A helyzet ezáltal nagyjából konszolidálódott, egyúttal megmutatkozott, hogy egy nehéz helyzetben, ha akarnak, rögtön szót értenek egymással a nagyhatalmak csakúgy, mint egy regionális hatalom, ebben az esetben Törökország. Ez a jövőre nézve is biztató lehet: a világ válsággócaiban, amelyekben elkerülhetetlen valamiféle békefenntartás, a nagyhatalmi együttműködés modell lehet a jövőre nézve.
Hab a tortán
Mindezek után jött Trump számára a hab a tortán: sikerült megtalálni az Iszlám Állam évek óta bujkáló vezetőjét, a magát az iraki fővárosról elnevező Abu Bakra l-Bagdadit, aki 2014-ben a gyorsan elfoglalt iraki nagyvárosban, Moszulban kikiáltotta az Iszlám Államot. Az esemény ugyanolyan szenzáció, mint egy másik terrorszervezet, a 2001-es amerikai támadásokért felelő al-Kaida ugyancsak bujkáló vezetőjének 2009-es megtalálása Pakisztánban.
Mindenki ellensége volt
Hogy az időzítésnek lehet-e köze a szíriai eseményekhez, azt nem tudni, bár egy ilyen rendkívül keresett bűnöző esetében nem szoktak várni, kockáztatva, hogy esetleg nyomát vesztik. Azt sem tudni pontosan, hogyan működött együtt több ország a kérdésben, de úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben teljes egyetértés volt oroszok és amerikaiak, törökök és kurdok között egyaránt.
Az Iszlám Állam mindenkinek ellenség volt, ráadásul egy rémisztő képződmény, hisz a hirtelen senkiföldjévé vált iraki és szíriai területeken egy olyan képződményként szökkent szárba, melynek még nemzetisége is meghatározhatatlan volt. Tagjai a világ minden részéről összesereglett brutális, vérszomjas alakok voltak, akik ráadásul saját származásigaikra is veszélyt jelentettek, mivel a terrort oda is kiterjesztették.
A kalifa halála
Ezáltal a világ első (és remélhetőleg utolsó) klasszikus, szélsőséges ideológiáktól fűtött terrorállamát hozták létre, amely kezdetben ijesztőnek és legyőzhetetlennek tűnt. Hosszú időbe telt, amíg a két nagyhatalom az érintett országokban erős hadseregeket szervezett, és saját katonai vezetésével és légierejével, de nagyszámú saját katona odaküldése nélkül maga alá gyűrte a terrorállamot. Miután ez megtörtént, sokan féltek, hogy újra területet szerezhet a legyőzött szervezet, de a nagyhatalmak feladatmegosztása és a volt „kalifa” halála után ez a veszély talán végleg megszűnt.
