Káosz mindkét olajszállítási szorosban: Mindenki várja, hogy lesújtson, de Szaúd-Arábia nem mozdul 

A jemeni lázadó huszik elfoglalták az Adeni-öbölnél lévő, kulcsfontosságú Bab el-Mandeb-szorost, ahol a világ olajszállításának 12 százaléka megy át - számolt be az Al Dzsazíra.

A felkelők több millió dollár értékben zsákmányoltak amerikai gyártású fegyvereket, és folyamatosan támadják a szaúdi támogatású kormányt.

Eközben a Hormuzi-szorosban egy újabb hajót ért támadás, Donald Trump amerikai elnök az írországi útján tegnap úgy fogalmazott, hogy "minden rendben lesz a szorosban", ahol jelenleg naponta mindössze 3-4 hajó tud átkelni.Szaúd-Arábiában a kelet-nyugati olajvezetéket is találat érte, tegnap le kellett állítani az olajszállítást, ami a tengeri szállítási útvonalak elvágása után újabb csapás Rijádnak.

Miért nem vág vissza Szaúd-Arábia?

Mohammed bin Szalmán trónörökös fő célja a „Viízió 2030” nevű nagyszabású hazai gazdasági átalakítás, amely az olajfüggőség csökkentését, valamint a globális turizmus, a technológiai szektor és a külföldi befektetések vonzását célozza.Egy közvetlen háború a huszikkal vagy a térségbeli iráni szövetségesekkel napi szintű drón- és rakétatámadásoknak tenné ki a szaúdi megaprojekteket, ami teljesen lerombolná a befektetői bizalmat.Szaúd-Arábia 2015-ben egy költséges, több évig tartó katonai intervenciót indított Jemenben. A masszív légi fölény és az óriási katonai kiadások ellenére a hadjárat nem tudta legyőzni a húszikat.

Ehelyett megmutatta, hogy a katonai erő önmagában nem képes biztosítani a déli határt, és a kulcsfontosságú szaúdi olaj-infrastruktúrát ért súlyos, folyamatos támadásokhoz vezetett.

Mióta Kína közvetítésével normalizálódtak a kapcsolatok Szaúd-Arábia és Irán között, Rijád a diplomáciai csatornákat részesíti előnyben a proxy fenyegetések kezelésében. A közvetlen háború újrakezdése az Irán által támogatott csoportokkal csak akadályozná a Öböl-régió stabilizálását célzó, évek óta tartó diplomáciai erőfeszítéseket.

Az olajinfrastruktúra védelme

A legutóbbi támadásokkal - például a Kelet-Nyugat vezeték leállításával - kapcsolatos hírszerzési adatok összetett háttérre utalnak. A szokásos, határ menti huszi rajtaütések helyett a szomszédos Irakban működő milíciákra vagy koordinált, többfrontos drónműveletekre mutatnak.

Egy szélesebb körű, irányíthatatlan regionális háborútól tartva Rijád gyakran inkább a helyi kormányokra - például Irakra - gyakorol nyomást a nem állami fegyveres csoportok megfékezése érdekében, ahelyett hogy egyoldalú csapásokat indítana.

A megtorló szaúdi légicsapások dollármilliókba kerülnek, és csak csekély taktikai előnyt biztosítanak a beásott gerillacsapatokkal szemben.  Ezzel szemben a huszik vagy az iraki milíciák olcsó, tömeggyártott drónokkal is dollármilliárdos strukturális és piaci károkat tudnak okozni a szaúdi olajlétesítményekben.