Két Izrael harcol egymással - Politikai és társadalmi feszültségek egyszerre teszik próbára Izrael erejét

Az elmúlt hetek izraeli eseményeinek jobb megértése érdekében Novák Attila történészt, az NKE Molnár Tamás Kutatóintézet és a Goldziher Intézet munkatársát, korábban Magyarország Izraelben szolgálatot teljesítő diplomatát kérdeztük, aki elmondta, hogy az igazságügyi reform körüli vita alapvetően nem a politikai spektrum jobb és a baloldala között zajlik.

A magyar sajtóban gyakran visszatérő félreértés, hogy az izraeli baloldal gáncsolja a tisztán jobboldali kormány működését.

A valóság azonban azt mutatja, hogy a Netanjahu-kormány reformterveit ellenzők között jelen voltak a miniszterelnök egykori közeli szövetségesei is, illetve a mára szinte láthatatlanná vált izraeli baloldalt is. Az ellentétek pedig sokrétűek, a Netanjahu és az anti-Netanjahu tábor harcával párhuzamosan a szekuláris és az ortodox zsidóság küzdelme is felerősödött.

A pártközi konfliktus közvetlen előzménye, hogy egy előrehozott választás után 2022 december végén felesküdött a hatodik Netanjahu-kormány, amelynek parlamenti többségét a jobbközép Likud mellett, a szélsőjobboldalinak mondott Vallásos Cionisták nevű telepespárt, az ultranacionalista Zsidó Erő, valamint az ultraortodox Egyesült Tórapárt és a keleti ultraortodoxok Sasz pártja adja.

Az új jobboldali többség létrejötte után Netanjahu azonnal hozzá is látott az igazságügyi rendszer átalakításának, amely elsősorban a Legfelsőbb Bíróság jogköreit és önálló működését célozza.

Ez a törekvés természetesen olaj volt a tűzre azok számára, akik Benjamin „Bibi” Netanjahuban az illiberális autokratát látják.

– Izrael nem rendelkezik alkotmánnyal, ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvényesség legfőbb őre. Ez magában foglalja azt a jogot is, hogy a bíróság időnként akár meg is vétózhatja a Kneszet döntéseit. Békeidőben lehetne vitatni, sőt törvényt alkotni az egyébként több évtizedes múltra visszatekintő bírói aktivizmus okán, de most sokan attól félnek, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság kezéből kiveszik a kontrollt, radikális irányba mozdul el az izraeli politika – magyarázza Novák Attila.

Netanjahu az igazságügyi rendszer átalakításával el kívánja vonni a Legfelsőbb Bíróság jogát arra, hogy a vétó alkalmazásával gáncsolja a kormány munkáját, ezzel párhuzamosan a kormánynak lehetőséget adna arra, hogy kontrol alatt tarthassa a Legfelsőbb Bíróság működését, azaz, átalakítaná a Legfelsőbb Bíróság tagjainak kijelöléséért felelős bizottság működését. Mindezek mellett a Legfelsőbb Bíróság azon jogát is csorbították volna, hogy a minisztériumok működését felügyelő jogi tanácsadók kinevezéséről dönthessen.

A kormány törekvéseinek magyarázataként Novák Attila elmondta, hogy

a Legfelsőbb Bíróság időnként valóban önálló hatalmi ágként viselkedik Izraelben,

az úgynevezett bírói aktivizmus valóban gondot okoz, mivel sok esetben korlátozza a nép által választott kormány cselekvőképességét. A jelenleg uralkodó közhangulat azonban egyáltalán nem kedvez egy egészséges vitának, amely a Legfelsőbb Bíróság szerepét tisztázná az államvezetés tekintetében.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök ellen jelenleg is ügyészi eljárás, sőt egy per zajlik, illetve az sem tesz jót az átalakítási tervek társadalmi megítélésének, hogy az ügymenetet gyorsított eljárásban akarták keresztülvinni a törvényhozáson.

– Az ellenzék szerint az igazságügyi reform keresztülerőltetésében Netanjahut személyes motivációk vezetik. Sokan úgy látják, hogy az igazságügyi reformmal gyakorlatilag magát akarja megmenteni a felelősségrevonástól – fejti ki Novák Attila.

A teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy Netanjahunak azt is nagyon nehezen sikerült elérnie, hogy a Legfőbb Ügyész ne foszthassa meg miniszterelnöki pozíciójától.

Az izraeli miniszterelnöknek most minden politikai képességére szüksége lesz, hogy kihúzza a fejét a hurokból.

Ami már csak azért is hatalmas mutatvány lesz, mert az elmúlt években sokakat sikerült maga ellen fordítania, egykori szövetségesei közül is többen támogatják a tüntetéseket, jobb és baloldalon egyarán rengeteg ellenséget szerzett magának. Naftáli Benet, Avigdor Libermann, Jair Lapid Netanjahu jobboldali ellenzékének a tagjai, akik nemzeti kérdésekben a jobboldalon állnak, világnézeti tekintetben inkább az ortodoxokkal és a vallási szélsőségesekkel állnak vitában.

Nem mellékes körülmény az sem, hogy a kormányellenes tüntetések akkor erősödtek fel igazán, amikor Yoav Galant, Netanjahu kormányának védelmi minisztere kiállt, és arra kérte a miniszterelnököt, függessze fel az igazságügyi reformot, ugyanis az ország biztonsága forog kockán a belpolitikai válság kiszélesedése miatt. A belső kritikát nem fogadta jól az izraeli miniszterelnök, Galant személyében régi szövetségesét, barátját tette ki a kormányból. Bár néhány nap múlva visszavonta döntését, azonban a lépés visszatetszést keltett a jobboldali táboron belül is. Közben az ellenzék és az államelnök részéről is érkeztek kompromisszumos javaslatok, azonban Netanjahu lesöpörte azokat az asztalról, ami érthető módon tovább mérgesítette a helyzetet.

Novák Attila szerint az igazságügyi reform mellett a társadalomban jelentős mértékű aggodalmat kelt a kormányzásban résztvevő szélsőjobboldaliként címkézett pártok jelenléte is.

A kormánykoalícióban ugyanis a telepes mozgalom pártjai, azaz a vallásos radikális cionisták is helyet kaptak, illetve az ortodox pártok, amelyeket leginkább a költségvetési támogatás érdekli, illetve az, hogy a vallásos elveiket – kóser szabályok ellenőrzése, a szombat kötelező megtartása – érvényesítsék a társadalomban.

– Az Izraelben nagyon széles polgári középosztály erősen idegenkedik az új koalíciótól– magyarázza Novák Attila.

Az egykori diplomata elmondása szerint Itamar Ben Gvir, az izraeli belbiztonsági miniszter ellen korábban vizsgálatot folytattak az izraeli szolgálatok, ugyanis alapos a gyanú, hogy zsidó terrorcsoportokkal állt kapcsolatban. Egy másik miniszter,t Bezalel Smotrichot összefüggésbe hozták azzal az akcióval, amikor 2005-ben,  tiltakozásul a gázai kivonulás miatt – állítólag  fel akarta robbantani az Ayalon autópályát. Akkor őrizetbe is vették a hatóságok.

– Ezek a szélsőjobboldali pártok sokakban aggodalmat keltenek, olyan követeléseik vannak, hogy a törvény engedélyezze, hogy a rendőrök éleslőszerrel is lőhessenek a palesztin tüntetőkre. Illetve a „deportálást” is engedélyeztetni szeretnék, ami a „problémás” palesztinok másik országba való kitoloncolását jelentené – mondja Novák Attila.

A Likudnak azonban szüksége van a szélsőjobboldal együttműködésére, nélkülük ugyanis nem lenne meg a kormánytöbbsége. A koalíciós partnereket azonban „ki kell fizetni”.

Itamar Ben-Gvir konkrétan saját nemzeti gárdát akar felállítani, egy belső rendőrség létrehozását tervezi. A jobboldali koalíció többi  – ortodox – tagja azonban egyáltalán nem nacionalista, azaz nem cionista. Két formáció vesz részt a kormányzásban, a szefárd, tehát Spanyolországból és az arab világból származó, és az askenáziak, azaz az európai származású ortodox zsidóság pártjai. Ezek főként a vallási törvények érvényesítéséért küzdenek a közéletben. A mérsékelt jobboldal támogatói pedig aggódnak amiatt, hogy ezek az erők kontrollálatlanul működnek majd a kormányban.

– Attól fél a többség, hogy  radikális csoportok átszabhatják az életet, hogy a koalíciós kényszer miatt elérik a Likudnál, hogy korlátozzák a nem vallásos polgárok jogait – magyarázza Novák Attila.

A számok azonban azt mutatják, hogy demográfiai tekintetben az ortodoxoké a jövő Izraelben.

Felmérések szerint 20 éven belül vége lehet a szekuláris Izraelnek.

Azonban az ortodox zsidók nem vállalnak katonai szolgálatot, adót sem igen fizetnek, ellenben részt kapnak a hatalomból. Komoly kockázati tényező, hogy az ortodoxok száma gyarapszik, azonban az ország védelmében nem vesznek részt. Ez előbb vagy utóbb bedöntheti a társadalmat. Az izraeli fegyveres erők tagjainak érthető okokból nem tetszik a szélsőségesek térnyerése, aggódnak amiatt, hogy nem lesz elég katona az ország védelmére, miközben nyugtalanságot kelt a hivatásos állomány körében az Itamar Ben-Gvir pártjához hasonló erők aktivitása, akiket a katonák és a rendőrök pirománoknak gúnyolnak.

A fegyveres erők morális jólléte márpedig létkérdés Izrael számára.

A társadalmi feszültségek felszínre kerülése óta sokkal több terrortámadás történt Izraelben, mint az elmúlt években, az ország ellenségei ugyanis kíméletlenül kihasználják a megosztottságot.

A merényletekért az ellenzék és a kormánypártok egymást okolják, az egymásra mutogatás azonban nemhogy nem oldja meg a problémákat, hanem tovább mélyíti az ellentéteket. A jelek azonban azt mutatják, hogy a fenyegetettség érzete nyogvópontra viszik a helyzetet.

– Netanjahu jó eséllyel megértette, hogy még azelőtt fékeznie kell, mielőtt a belpolitikai válság helyrehozhatatlan károkat okoz Izraelnek. Valószínűleg megpróbálja stabilizálni a kormány helyzetét – magyarázza Novák Attila.

A megfontoltságot az is indokolja, hogy a legfrissebb felmérések szerint, ha most tartanák a parlamenti választásokat, a Likud a szövetségeseivel együtt sem szerezne többséget, az ellenzék pedig simán győzne. Továbbá a konszolidáció irányába kényszeríti, hogy az utóbbi időben az amerikai - izraeli kapcsolatok is mélypontra kerültek. Ennek egyrészt személyes okai vanna,

Joe Biden elnök tudvalevőleg nem örült Netanjahu és a jobboldali koalíció győzelmének, a két ország szövetsége azonban megbírja azt, hogy a vezetők között nincs meg a politikai kémia.

Izrael az orosz-ukrán konfliktusban is óvatosan kell politizáljon. A társadalom döntő többsége ugyan ukrán-barát, azonban a nemzetbiztonsági szempontok miatt a kormánynak eminens érdeke, hogy jó kapcsolatot ápoljon Moszkvával is.

Nem csak az Oroszországban élő zsidóság miatt kell fenntartani a jó orosz kapcsolatokat, hanem a katonai együttműködés zavartalanságának biztosítása is ezt kívánja. Izrael ugyanis csak orosz engedéllyel képes beavatkozni Szíriában, amennyiben Oroszországgal hűvőssé válna a viszony, annak komoly kockázatai lennének Izrael biztonságára nézve.