Ki jár jobban: a kisadózó vállalkozó vagy az állam?

Elemzések2019. jan 19.Növekedés.hu

Szakadatlanul nő a kisadózó, más néven a katás vállalkozás népszerűsége: a klasszikus vállalkozóknak egy áldás, de van, akinek kényszervállalkozás. De vajon mit jelent ez az államháztartásnak?

Az eredeti cél

A kisadózói vállalkozói forma megalkotásával feltehetően az volt a cél, hogy aki vállalkozóként csak mérsékelt bevételre és így megélhetésre tesz szert, kis összegű adókkal tehesse ezt úgy, hogy egyúttal a társadalombiztosításba is bekerül, ha szerény mértékben is. A legmagasabb éves bevételi összeget ugyanakkor 6 millió forintban határozták meg, ami, ha nem túl sok a vállalkozó költsége, az átlagbérhez képest jóval nagyobb jövedelmet jelentett, így viszonylag jobban menő vállalkozók is csatlakozhattak, mindezt mindössze havi 50 ezer forint adó és ideális esetben 4 ezer forint iparűzési illeték terhelte.

Reálértékben csökkenő adó, elenyésző nyugdíj

A lehetséges bevételi határ azóta megduplázódott, az adóterhek viszont nem változtak. Így már rendkívül eltérő lehet, mennyire kedvező forma a kisadózás a vállalkozónak, és mennyire az államnak. Egy biztos: aki a főállású kisadózói formát választja, a szociális ellátások szempontjából igen rosszul jár, adók szempontjából viszont igen jól, feltéve, hogy jövedelme eléri a minimálbér szintjét. A kisadózók választhatnak, hogy 50 vagy 75 ezer forint adót fizetnek. Jövedelmük az alacsonyabb adó fizetésekor nyugdíj és egyéb szociális ellátások szempontjából nagyjából 100 ezer forintnak számít, ha 75 ezer az adó, akkor 160 ezernek (bruttó adatok). A vállalkozóknál a gyakorlatban csak a nyugdíj számít, az viszont elenyésző lesz, miután a 75 ezer forintos esetben alig haladja meg az alap a minimálbért, az 50 ezres esetben pedig annak nagyjából 70 százaléka, így a vállalkozó szolgálati ideje csökken ennyivel, egy tényleges év csak 0,7-nek számít.

Akik biztos jól járnak

Akárhogy is nézzük, ezek rendkívül szerény kilátások, vagyis a vállalkozó azért cserébe, hogy egy alkalmazotthoz képest alig van adóterhelése, vállalja, hogy alig kap valamit nyugdíjas korában, vagy ha keresőképtelenné válik. Valamit valamiért, mondhatnánk. Nem is lenne ezzel semmi baj olyan esetekben, amikor a vállalkozó számára ez egyértelműen előnyös, például jól kereső, stabil klientúrával rendelkező orvosok, ügyvédek esetében.

És akinek kényszer

Sok olyan eset van azonban, és ezt az egyre nagyobb számú kisadózó is mutatja, amikor valakinek mérlegelnie kell a lehetőséget, hogy elfogad egy állásajánlatot, vagy vállalkozóként számláz egy cégnek, persze ilyenkor inkább csak részállást vállalhat, amiből így többet is célszerű vállalni (sok esetben ez nem egyszerű), hogy ne merüljön fel a bújtatott foglalkoztatás vádja. A munkaadóknak ugyanis sokkal kedvezőbb, ha vállalkozói díjat fizetnek, miután ezt nem terheli semmi, míg ha valakit alkalmazottként vesznek fel, akkor az illető nettó bérének jelenleg 1,82-szeresét kell kifizetniük. A vállalkozó így sokkal versenyképesebb lehet a munkavállalóval szemben, ezért sokszor kényszerűen lépnek erre az útra, hisz a munkaadó/megbízó ezt várja tőlük. Az elérhető jövedelem így a vállalkozónak is nagyobb lesz, de a nyugdíjnak gyakorlatilag búcsút inthet. Igen ám, de ha rövidtávon mindkét fél jól jár, legalábbis az adózással, akkor ki veszít? Az állam.

Állami bevétel a katásoknál illetve az alkalmazottaknál

Érdemes összehasonlítani, hogy alakulnak az állam bevételei, ha egy vállalkozó azt az összeget számlázza, ami alkalmazottként a teljes munkaerőköltség lenne, mégpedig több szinten: a minimálbér, a garantált bérminimum, és az átlagbér szintjén (azokat, aki ennél lényegesen többet számláz vállalkozóként, már nem tekintjük kényszervállalkozóknak, vagyis nem tekintjük őket potenciális munkavállalónak). Az egyszerűség kedvéért az összeget ezer forintra kerekítjük. Nos, a minimálbér szintjén, ami 149 ezer forint, a teljes bérköltség 180 ezer forint, a nettó bér 99 ezer forint, így az állam bevétele 81 ezer forint. Ez már eleve több mint a vállalkozótól befolyó 50 ezer forint (az iparűzési adó nem az állam bevétele, de akár oda is számíthatjuk, mondván, kevesebb támogatást kell nyújtania az önkormányzatoknak). Az állam tehát már a minimálbér szintjén is rosszabbul jár, így efölött ennek csak a mértéke kérdéses. A garantált bérminimum esetén, ami 195 ezer forint, 236 ezer a teljes bérköltség, 130 ezer a nettó bér, így 106 ezer az állam bevétele. A köfoglalkoztatottak nélkül számolt 338 ezer forintos bruttó átlagbérnél a teljes bérköltség 409 ezer forint, a nettó bér a családi kedvezmény figyelembevételével 234 ezer forint, az állam bevétele így 175 ezer forint. A katás 54 ezerhez képest ez 121 ezer forint különbözet.

145 milliárd

A katás vállalkozók száma novemberben lépte át a 300 ezret, az egyszerűség kedvéért számoljunk úgy, hogy a harmaduk az alkalmazotti lét alternatívájaként választotta ezt a forgalmát. Ugyancsak az egyszerűség kedvéért tekintsük úgy, hogy alkalmazottként az átlagbért keresnék: ebben az esetben havi 121 ezer forint az állam bevételkiesése, ami éves szinten 1,452 millió forint. Ha ezt 100 ezerrel szorozzuk, 145,2 milliárdot kapunk, ami már igen szép összeg.

Meddig előnyös?

Kérdés, hogy folytatódik-e az eddigi módon a katás vállalkozók számának gyors növekedése, és ha igen, meddig. Amíg a foglalkoztatottak száma nem csökken, hanem korábbi nem kisadózó egyéni vállalkozók, vagy eddig hivatalosan inaktívak válnak kisadózó vállalkozóvá, az előnyös a folyamat, ha azonban a katás vállalkozók számának növekedése a foglalkoztatottak számának csökkenésével jár együtt, az komoly veszélyt jelenthet az állami bevételekre. Fellegi Tamás