Mi változott a hidegháború óta? Ez Amerika stratégiája a Trump-korszakban

Hírek2019. jan 19.Növekedés.hu

Az amerikai választók már nem elégedettek az évtizedes konszenzussal, miszerint az USA feladata a világban más országok ügyeibe való beavatkozás, többoldalú egyezmények tető alá hozása, a demokrácia és a szabadság értékeinek hirdetése. Új könyv jelent meg a Trump-stratégiáról. Az Egyesült Államok továbbra is sikeres szuperhatalom; a hidegháború után sem változtatott radikálisan külpolitikáján, az továbbra is hatékony, az amerikai világrend nem ért véget - olvasható Hal Brands történészprofesszor legújabb kötetében, melynek magyar kiadását a napokban mutatták be. A szerző a Külpolitikai Ismeretek Henry Kissinger professzora a John School Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetében és vezető munkatársa a Stratégiai és Költségvetési Értékelési Központnak, valamint a Külpolitikai Kutatóintézetnek. A Stanford Egyetemen végzett, a Yale Egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot történelemtudományokból. A szerző szerint az USA a hidegháborúban ugyanazokat az eszközöket alkalmazta, mint utána: ezek legnagyobb részben

  • a kereskedelmi egyezmények,
  • a katonai intervenció,
  • az agresszív autoriter rendszerek helyi ellenfeleinek megerősítése,
  • a gazdasági liberalizmus és emberi jogok támogatása.
Egyes külpolitikai lépései joggal kritizálhatók (intervenció Irakban, Szomáliában, Líbiában), de a cél (stabil, terjeszkedő szövetségi rendszer létrehozása) többé-kevésbé megvalósult.
Nem vesztette el vezető szerepét, bár előnye csökken. Korábban csak a különböző akadémiai diskurzusok tárgyát képezte, 2012 óta azonban egyes elemzők szerint már a Washington-i döntéshozatali szempontok sorában is fontos szerepet játszott az úgynevezett offshore balancing. Ez összefoglaló neve annak a külpolitikai irányzatnak, mely szerint
az USA azzal járna a legjobban, ha globális befolyását nem a hard power (katonai erő) eszközeire támaszkodva valósítaná meg, hanem visszavonulna a kontinensre.
Donald Trump megválasztása - a retorika szintjén biztosan - ennek az irányvonalnak a primátusát hozta el.
Az offshore balancing és a hagyományos amerikai külpolitika támogatói azonos célokat tűznek ki, a két irányzat módszerei azonban eltérőek.
A globalisták a hard power eszköztárát kívánják felhasználni ehhez, míg az offshore balancing hirdetői a helyi nemzetek támogatását tartják célravezetőnek. Trump megválasztása arra utal, hogy az amerikai választók már nem elégedettek az évtizedes konszenzussal, miszerint az USA feladata a világban más országok ügyeibe való beavatkozás, többoldalú egyezmények tető alá hozása, a demokrácia és a szabadság értékeinek hirdetése és szabadkereskedelmi megállapodások megkötése. A Trump-korszak két különböző külpolitikai irányvonalat is lehetségessé tesz.
A jövőben Amerika vagy elzárkózik a világtól, és egy „Amerikai Erőd” létrehozására fog törekedni, vagy a fennálló status quo-t teszi kicsi nacionalistábbá, de úgy, hogy alapvető vonásait megtartják.
Jóllehet, Trump megválasztása alaposan felborzolta a kedélyeket, eddigi (a könyv 2018 tavaszán jelent meg) politikájából nem lehet pontosan kiolvasni az USA külpolitikai irányultságának folytatását. Az elnök világnézetéről annyi szinte biztosan tudható, hogy
zéró összegű játszmaként tekint a világpolitikára és a kereskedelmi kapcsolatokra. Ez veszélyes trendeket eredményezhet.
Ahogy az is, ahogyan szövetségeseivel bánik. A kiszámíthatatlanság komoly veszélyeket hordoz magában, úgy katonailag, mint gazdaságilag. Az előre nem tervezhető világ számos kihívással néz szembe. Ez az ötletszerű és gyakran következetlen stratégia ártalmas lehet az USA nemzetközi reputációjára nézve, és így közvetve a fennálló világrendre nézve is. Hal Brands abban bízik, hogy a) Trump elnöksége nem hozza el az „Amerikai Erőd” politikáját, b) az USA többet fog költeni katonai vezetőszerepének megtartására, c) globális befolyását növelni tudja, és d) továbbra is hirdeti majd a világban a szabadság és a szabadkereskedelem értékeit.