Kína zseniális trükkökkel kerüli ki Donald Trump Irán elleni szankcióit

Amerikai források szerint Kína úgy játssza ki az Irán elleni amerikai szankciókat és vásárolja meg az iráni olajexport nagy részét, hogy nyílt konfrontáció helyett egy teljesen elkülönített, párhuzamos pénzügyi és logisztikai rendszert működtet. Ez a megoldás védi a kínai nagybankokat és állami cégeket a gazdasági D-napon bejelentett amerikai büntetőintézkedésektől.

A szankciókerülés főbb eszközei:

• A nagy állami energiacégek a dollárfüggőségük miatt nem nyúlnak az iráni olajhoz. Helyettük kis, független finomítók intézik a vásárlásokat, amelyeknek nincs amerikai érdekeltségük, így az USA nem tud rajtuk keresztül nyomást gyakorolni Kínára.
• Az olajszállítás úgynevezett árnyéktankereken zajlik. A hajók kikapcsolják a nyomkövetőiket, nyílt tengeri átrakodással cserélnek rakományt, és az okmányok átírásával a nyersolajat gyakran malajziai vagy más közel-keleti olajként könyvelik el.
• A tranzakciók elkerülik a SWIFT-rendszert és az amerikai bankhálózatot. Az elszámolás kínai jüanban (RMB) vagy közvetlen barterügyleteken keresztül történik: az olajért járó pénzt Kína gyakran nem utalja át Teheránnak, hanem az Iránban építkező kínai kivitelezőknek fizeti ki közvetlenül.
• Kína pontosan kiszámolja a határokat: éppen annyi olajat vesz át, amennyi gazdasági mentőövet nyújt Iránnak, de még nem lépi át azt a vonalat, ami az USA-val való teljes gazdasági szembeforduláshoz vezetne.

Az Egyesült Államok gazdasági háborújának célja, hogy teljesen elvágja a teheráni rezsim pénzügyi forrásait, így Peking – mint a legfontosabb exportpartner -  központi szerepet játszik abban, hogy a szankciók sikeresek lesznek-e.

Egyenlőtlen viszonyok

A kínai-iráni viszony rendkívül egyoldalú: Iránnak sokkal nagyobb szüksége van Kínára, mint fordítva, az iráni export egynegyede irányul Kínába. Peking inkább ügyfélként, mintsem egyenrangú szövetségesként kezeli Teheránt, egyértelműen nem támogatja a Hormuzi-szoros lezárását és az iráni atomprogramot.

Kína az iráni olajexport mintegy 90 százalékát vette át a háború előtt, ami Teheránnak gyakorlatilag gazdasági mentőövet jelent, ám ez az olaj Kína teljes energiafelhasználásának mindössze nagyjából 2 százalékát teszi ki.Az iráni-kínai kapcsolatok egyoldalúságét jelzi, hogy szakértők szerint a 2021-ben aláírt, 25 évre szóló iráni-kínai, 400 milliárd dolláros stratégiai megállapodás ellenére a tényleges kínai beruházások elenyészőek maradtak az amerikai büntetőintézkedések miatt.

Irán ugyanakkor geopolitikailag és az energiaforrása miatt értékes Kína számára, de nem nélkülözhetetlen – Peking a szaúdi vagy emírségekbeli kapcsolatait és energiaimportját nem kockáztatja Teherán kedvéért.

Peking célja egy stabil, független, de Nyugat-ellenes Irán lenne, és nem szeretne nyílt konfrontációba keveredni a Washington-Tel-Aviv-Rijád tengellyel.

Kína ügyesen lavírozik

Miután Donald Trump amerikai elnök és Scott Bessent pénzügyminiszter bejelentette a totális gazdasági hadviselést Irán ellen, Lin Csian, a kínai külügyminisztérium szóvivője úgy fogalmazott, hogy Kína minden szükséges intézkedést megtesz saját jogai és gazdasági érdekei védelmében.

Peking szerint a Kína és Irán közötti együttműködés a nemzetközi jog keretein belül zajlik, ezért visszautasították az USA egyoldalú és „jogellenes” büntetőintézkedéseit.Bár Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter külön utalt rá, hogy a kínai bankok sem állnak az amerikai szankciók felett, ha megsértik a korlátozásokat, a gyakorlatban kicsi az esélye annak, hogy Washington valóban keményen lecsapna a nagy kínai vállalatokra alig néhány héttel Hszi Csinping és Donald Trump közelgő találkozója előtt.

A kínai fél sem szeretné kiélezni az amerikai-kínai kapcsolatokat, ezért Kína korábban az iráni olajvásárlások ideiglenes leállításával segített megelőzni a globális olajárrobbanást 100 dollár alatt tartva a hordónkénti árat.

A látszólagos jó kapcsolat az amerikai fél érdeke is: Scott Bessent szeptember 1-én, egy G20.találkozón úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok több dologban egyetért Kínával az Iránt övező kérdések közül, mint ahányban eltér a véleménye, és reméli, a szankciók hatni fognak.

Mély válság Iránban

Eközben Iránban mélyül a gazdasági válság a szankciók és a háború hatására: a fogyasztói árak növekedési üteme meghaladja a 60–80%-ot. Az alapvető élelmiszerek (hús, pékáru, tejtermékek) ára egyes időszakokban több mint 100%-kal emelkedett, ami súlyos megélhetési válságot okoz a lakosság körében.Az iráni riál történelmi mélypontra zuhant az amerikai dollárral szemben, megdrágítva az importáruk árát.

A szigorított amerikai szankciók és a kikötők blokádja miatt Irán külkereskedelmi volumene jelentősen felére-kétharmadára esett vissza. Bár Kína felé az árnyékflottákon keresztül történnek olajszállítások, a pénzügyi tranzakciók lebonyolítása rendkívül nehézkes és drága.

Törökország és India is nyomás alatt

Trump „gazdasági D-napja” mondenesetre óriási nyomás alá helyezte Irán legfontosabb kereskedelmi partnereit: Kína mellett Irak, Törökország, India és az Egyesült Arab Emírségek különböző mértékben ki vannak téve az amerikai másodlagos szankcióknak.

Irak, amely az iráni gáz importőre és Törökország különösen súlyos energetikai kockázatokkal szembesül az iráni import tilalma miatt, míg India olajimportja is sebezhetővé válik, mert egyoldalúan függ az iráni olajtól. Az amerikai Pénzügyminisztérium szankciókat szabhat ki tartályhajókra, kereskedőkre és kis kínai finomítókra anélkül, hogy ez az iráni kereskedelmen kívül jelentős járulékos károkat okoznak. Azonban egészen más dolog, ha a kereskedelmet finanszírozó nagybankokat veszik célba.Ugyanez vonatkozik arra is, ha Bagdadot arra kényszerítik, hogy válasszon: vagy engedelmeskedik Washingtonnak, vagy biztosítja az iráni gázellátást az iraki erőművek számára.