Láthatáron egy újabb Öböl-háború, vagy csak kardcsörtetés folyik Irán és az USA között?

Elemzések2019. máj 30.Szabó Anna

Az Arab-öböl térségében zajló katonai felvonulás és Donald Trump fenyegetése és az arra adott iráni válasz ismét háborús veszélyzónává tette a térséget. Mennyire mélyülhet el a konfliktus?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagja által elfogadott iráni nukleáris egyezség felmondása, az Irán ellen bevezetett szankciók bővítése és az Arab-öbölben kialakult katonai feszültség egy újabb Öböl-háborúval fenyegethet. Az Iránra kiszabott amerikai szankciókat kikerülő Kína révén az elmérgesedő amerikai-kínai kereskedelmi háború pedig csak ront a helyzeten egy olyan térségben, ahol

Szaúd-Arábia és Izrael is az USA szövetségeseként Teherán ellenségének számít.

Irán és az USA kapcsolata gyakorlatilag négy évtizede rossz, és az iráni atomalku egyoldalú, amerikai részről történt felmondása után a helyzet tovább eszkalálódott – hangzott egy a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) egy új Öböl-háború esélyeiről szóló szakmai kerekasztal-beszélgetésén.

Szalai Máté, a KKI vezető kutatója az utóbbi két év eseményeit összefoglaló bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a 2016-ban érvénybe lépett iráni atom-megállapodásból a 2017 januárjában hivatalba lépő Donald Trump amerikai elnök tavaly májusban lépett ki, és szankciókat jelentett be az ország és kereskedelmi partnerei ellen.

Érik a fegyveres konfliktus az Arab-öbölben?

Idén áprilisban az iráni Forradalmi Gárdát terrorista szervezetnek nyilvánította, melyet mindkét oldalon haderőnövelés és fenyegetőzés követett. Május 12-én az Egyesült Arab Emírségek partjaitól nem messze támadásra került sor nemzetközi hajók ellen, melyet Washington iráni hátterű akciónak nyilvánított. Néhány nappal ezelőtt pedig az elnök Twitter-üzenetben közölte, hogy ha Irán háborút akar, az hivatalosan az ország végét jelenti.

Az Öböl-államok az utóbbi időben nagyobb mértékben önállósodtak, és akár eszkalálhatják is a konfliktust, sőt, a Szaúd-Arábiával helyreállított amerikai kapcsolatok, és az izraeli politika befolyása is a konfliktus kiéleződése mellett szólhat.

– hívta fel a figyelmet Éva Ádám, az Antall József Tudásközpont kutatója.

Hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok - az új Trump-doktrína szerint - nem szeretne a világ csendőre lenni, a hidegháborús paradigma véget ért, és az USA inkább korlátozott de állandó jelenlétet szeretne a térségben.

Valójában az amerikai adminisztráción belül sem egyértelmű a helyzet megítélése,

mást mond a békésebb hangot megütő Mike Pompeo külügyminiszter, és mást John Bolton, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.

Trump elnök próbálja megtalálni az egyensúlyt az elrettentés és a diplomácia között, és inkább az utóbbit részesíti előnyben.

De vajon mennyire valósak az iráni urándúsítás veszélyei, amire hivatkozva Washinton felmondta az iráni atomalkut? N. Rózsa Erzsébet, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanára hangsúlyozta, hogy a megállapodást az ENSZ Biztonsági Tanácsának mindegyik tagja elfogadta, és Irán az atomsorompó egyezményt is aláírta.

A békés célúnak minősíthető százalékos aránynál (10%) kevesebb uránizotópot dúsít (3,67%), és annak is felső határt szabott.

Közvetlen jelét nem látni, hogy Irán megsértené az atomegyezményt - húzta alá az NKE tanára. Mint mondta, senki nem akar háborút a régióban, és Irán mozgástere korlátozott,

még Szíriában is egyeztetnie kell a törökökkel és az oroszokkal. Donald Trump is kezd visszavenni a háborús retorikából, ettől függetlenül

„nem az a típus, aki visszalép, az iráni vezetés pedig már elment a falig".

Egy esetleges háború lehetőségéről szólva N.Rózsa Erzsébet kiemelte, hogy Irakban korábban 130 ezer amerikai katona szolgált, ami a teljes bevethető haderő körülbelül egyharmada, Irán pedig nagyobb területű Iraknál.

A szakértők szerint Washington célja Irán marginalizálása a térségben, és Irán a jelenlegi helyzetben nem lesz felelőtlen. Trumpról sokan feltételezik Iránban, hogy akár szőnyegbombázásra is hajlandó, de sokkal inkább vélelmezhető, hogy csak kisebb incidensekre kerülhet sor.

Geostratégiai szempontból fontos érv, hogy

Irán könnyen lezárhatja az olajszállítások szempontjából kulcsfontosságú Hormuzi-szorost, ami a szaúdi olajexportot is érinti,

éppen ezért fejlesztik Chabaharban a kikötőt indiai részvétellel, eközben a gwadari kikötőt Pakisztánban a kínaiak építik, hogy az olajszállítmányok ezen az útvonalon haladhassanak az iráni konfliktus kiéleződése esetén. 

Az iráni Chabahar kikötője és a pakisztáni Gwadar kikötője 

Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense a konfliktus kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy

ma már nem területszerzésért, hanem gazdasági befolyásszerzésért vívják a háborúkat, ezért fontos Kína szerepe az iráni-amerikai konfliktusban.

Itt elsősorban az iráni olajexport a fontos, amire Kína és India is rá van szorulva. Az iráni gazdaság helyzetéről szólva elmondta, hogy a szankciókhoz már hozzászokott az ország, de a gazdasági mutatókon nagyon meglátszanak a büntetőintézkedések.

A szankciók 2016-os részleges feloldásakor több mint 13 százalékkal bővült a GDP egy év leforgása alatt, tavaly viszont másfél százalékos csökkenés volt a romló helyzet nyomán. Nagy hátrányt okoz az iráni rijál leértékelődése, ami az inflációs nyomást növeli. Az egyetemi docens szerint az olajkitermelés jelentősen csökkenhet a jelenlegi feszültség és a szankciók hatására:

míg egy évvel ezelőtt 2,7 millió hordó volt a napi kitermelés Iránban, ez a konfliktus elmélyülésével akár a tizedére is eshet.

Az iráni fejlesztési alap forrásainak legnagyobb részét mindenesetre fegyverekre költik - hívta fel a figyelmet.