Leálltak az európai műtrágyagyárak – Tízmilliárdos veszteség Bige László cégénél

Elképesztő hatást gyakorolnak az elszabadult földgázárak az európai műtrágyagyárakra, mivel a drasztikus költségnövekedés gazdaságtalanná és piacképtelenné tette a termelést, elsősorban a megfelelő szántőföldi termésátlagok eléréséhez szükséges nitrogénműtrágya-előállítást. A változásokat jól érzékelteti, hogy

két éve, az általános világpiaci drágulási hullám előtt egy megawattóra gáz 9-10 euróba került, ma pedig a tőzsdei árak húszszoros szinten, 210 euró körül mozognak,

és ismerve a téli fűtési időszak közeledtével növekvő európai gázellátási aggodalmakat, jelentősebb csökkenésre igazi kilátás a későbbiekben sincs.

Az európai műtrágyaipar a kialakult helyzetre úgy reagált, hogy fokozatosan visszafogta, majd leállította a termelést. Becslések szerint ma a gyártási összkapacitás csupán 15-20 százaléka működik, és legalább 2-3 millió tonna nitrogénműtrágya nem készült el az eddig szokásos mennyiségekhez képest.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy pillanatnyilag erősen kétséges, egyáltalán elindulnak-e az üzemek az őszi műtrágyaértékesítési és -felhasználási szezonban.

Ez egyrészt európai műtrágyaellátási gondokat okozhat, másrészt egyes gyártókat csődközeli helyzetbe sodorhat.

Ipari kalkulációk szerint a jelenlegi gázárak mellett egy tonna nitrogénalapú műtrágya (karbamid) tonnánkénti önköltsége 1400-1500 eurót tesz ki, és ez a mai forintárfolyam mellett 600 ezer forint körüli tonnánkénti műtrágyaáraknak felelne meg. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy két éve a hazai karbamidárak tonnánként 90-100 ezer forint körül ingadoztak, megállapítható, hogy ekkora drágulást a terményárak szintén látványos növekedése ellenére sem bírhat el a piac.

A szorult helyzetben az ágazati szereplők importból származó – orosz, egyiptomi, ománi – műtrágyák felé fordulnak, és ezekkel igyekeznek ellátni az európai növénytermelőket. A legnagyobb behozott mennyiséget az orosz műtrágyák teszik ki, amelyek importját – úgy tűnik - a szankciós politikai ellenére sem gátolja, illetve nehezíti érdemben az Európai Unió.

Az orosz műtrágyák versenyképességét az adja, hogy körülbelül 800 eurós tonnánkénti árszinten értékesíthetők, vagyis feleannyiba kerülnek az európai gyárak elérhető önköltségénél.

Az import ugyanakkor olyan piaci helyzetet idéz elő, amely végképp ellehetetlenítheti az európai műtrágyaipart,

miközben az Ukrajnában háborút kirobbantó Oroszország gazdaságát tovább erősítheti.

A nemrég nyilvánosságra hozott mérlegadatokból kiderül, hogy nincs jó helyzetben az egyetlen hazai nitrogénműtrágyagyárként működő pétfürdői Nitrogénművek Zrt. sem.

A Bige László nagybefektető tulajdonában lévő vállalat tavaly több mint 12 milliárd forint veszteséget könyvelt el,

szemben a 2020-ban kimutatott, 3 milliárd forinton felüli nyereséggel.

A nemrég közzétett mérlegbeszámoló szerint a kedvezőtlen változások elsődlegesen a földgázbeszerzésekkel függenek össze. A cég üzemi szinten 9,7 milliárd forint pozitív eredményt mutatott ki 2021-re, de

pénzügyi műveletei között elszámolt határidős földgázüzleteinek ráfordításai csaknem kilencszeresére, 2,3 milliárdról 19,2 milliárd forintra nőttek.

Bár az árbevétel több mint 60 százalékkal, 90 milliárdról 146 milliárd forintra bővült, összességében nem nyújtott fedezetet a ráfordítások – elsősorban a földgázbeszerzési költségek - még látványosabb növekedéséhez.

A rendkívüli piaci körülmények között kérdéses, hogyan alakul a pétfürdői gyár működése a következő hónapokban.

Iparági hírek szerint a vállalat rendelkezik bizonyos nagyságú készlettel,

de ez nem fedezheti a hazai igényeket, ha műtrágyagyártása a közeljövőben nem pörög fel.

Ez esetben nálunk is az import – elsősorban az orosz – nitrogénműtrágyák kaphatnak nagyobb szerepet, de a 800 euró körüli tonnánkénti ár is sok lehet a hazai gazdálkodóknak, hiszen

a jelenlegi forintárfolyam mellett 300 ezer forintos tonnánkénti kiadást jelentene, amely a korábbi műtrágyázási költségek többszörösét tenné ki.

Ezért a termelők jelentős része máris jelezte, hogy ősztől visszafogja vagy megszünteti műtrágyázási tevékenységét, mivel a vásárlások még a korábbiaknál jóval magasabb terményárak mellett is elviselhetetlen pluszkiadásokat okoznának.

Egyes felvetések szerint a mai helyzetben szükség lenne arra, hogy az állam valamilyen módon szerepet vállaljon a műtrágyázási költségek csökkentésében.

Szóba jöhetne a gyártáshoz felhasznált gáz árának mérséklése, vagy a gazdálkodói műtrágyavásárlások támogatása,

illetve felmerülhetne az állami műtrágyakészletezés és a termelők kedvezményes áruellátása is. A Nitrogénművek tevékenységét is érintő beavatkozásokat ugyanakkor nehezítheti, hogy a kormány és a cég tulajdonosa között régóta feszültség húzódik, így ma kevéssé képzelhetők el olyan intézkedések, amelyek a vállalat termelését és értékesítését is könnyítenék.

Az eddigi termelői reakciók alapján félő, hogy a műtrágyázás visszafogása komoly negatív hatással lesz a következő év szántóföldi terméseredményeire. Optimális környezeti feltételek mellett is

kisebb hozamokra számíthatnak ugyanis azok, akik a szükségesnél kevesebb műtrágyát használnak fel, emellett pedig kimeríthetik termőföldjeik tápanyagtartalékait is.

A műtrágyázási gondok tehát az idei rendkívüli aszály kártételei után jövőre újabb csapást mérhetnek a növénytermelők jövedelmezőségére, és akár komoly terményellátási gondokat is okozhatnak a hazai agráriumban.