Új trágyaüzemek konkurálhatnak Bige László nagy műtrágyagyárával

Váratlan lépésre szánta el magát az Agrárminisztérium azzal, hogy a közelmúltban olyan új támogatási konstrukció bevezetését jelentette be, amely kifejezetten szervestrágya-feldolgozó üzemek létrehozását ösztönözné. 

Nagy István agrárminiszter az elhatározást azzal indokolta, hogy

az állattartó telepeken létrejövő szervestrágya feldolgozásával - fermentálásával - olyan termékek állíthatók elő, amelyek a szántóföldi növénytermelésben, a kertészetekben és a hobbikertekben talajjavítókként alkalmazhatók, vagyis fokozzák a területek termőképességét.

Így csökkenteni lehetne a hazai műtrágyafelhasználást, egyúttal pedig eleget lehetne tenni a mezőgazdasági termelőket terhelő, egyre szigorodó uniós környezet- és klímavédelmi elvárásoknak is.

Az EU-s fenntarthatósági törekvések előtérbe tolhatják az alternatív mezőgazdasági tápanyagutánpótlási megoldásokat, hiszen az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) részeként kidolgozott Termőföldtől az Asztalig (Farm to Fork) stratégia az uniós műtrágyafelhasználás legalább 20 százalékos csökkentését irányozza elő 2030-ig.

Rövid távon azonban a műtrágyázás visszafogása mellett még nyomósabb érvvé vált, hogy a világpiaci energiaárak (gázárak) elszabadulása miatt a műtrágyák is látványosan drágultak, és például a legnagyobb mennyiségben kijuttatott, nitrogéntípusú termékek ára a korábbi négy-ötszörösére szökött.

Éppen a szabályozási és piaci változásoknak tulajdonítható, hogy  a műtrágyák kiváltására irányuló elképzelések egyre nagyobb teret kaphatnak, illetve új elemként jelenhetnek meg a hazai agrártervekben is. Nagy István Egyesült Államokban tett közelmúltbeli látogatásakor külön is kiemelte, hogy

a környezeti kihívásokra adandó válasz, a műtrágyafelhasználás csökkentése, a vegyszerek csökkentése, a talaj tápanyagtartalmának javítása, mind-mind nagyon komoly kérdés, amely előttünk áll és ezt meg kell oldani.

Nálunk azonban különösen pikánssá teszi a helyzetet, hogy a drasztikus drágulás miatt tavaly ősszel rendkívül éles vita robbant ki az egyetlen hazai nitrogénműtrágyagyárként működő pétfürdői Nitrogéművek Zrt. és a felhasználó gazdálkodók között.

Bige László, a Nitrogénművek Zrt. tulajdonosa a hazai ellátás súlyos korlátozását is kilátásba helyezte, így a gazdasági-piaci indíttatású nézeteltérések végül politikai síkra terelődtek. Ennek nyomán az agrártárca nyilatkozatai szerint stratégiai céllá vált, hogy a mezőgazdasági termelők biztonságos műtrágyaellátását garantálni lehessen.

Bige László piaci dominanciájának visszaszorítására felvetődött egy új magyarországi nitrogénműtrágyagyár létesítése is állami közreműködés mellett, de iparági szakértők ezt a már meglévő regionális kapacitások miatt nem tartanák racionális megoldásnak.

A pétfürdői vállalat 1,4 millió tonnás éves gyártókapacitása önmagában is lefedné a belföldi igényeket, de több más, importot lebonyolító társaság is jelentős szerepet tölt be a hazai műtrágyapiacon, illetve a Nitrogénművek is exportálja saját termékeit.

Így a cég itthoni részesedése ma mintegy 60 százalékra tehető, a fennmaradó hányadon pedig az importőrök osztoznak.

A tartósnak ígérkező műtrágyadrágulás és a kielégítő térségi gyártókapacitás tehát nem kedvez a hazai gyárépítési ötleteknek, ezért valószínűsíthető, hogy a jövőben az alternatív megoldások kaphatnak nagyobb hangsúlyt, ha a növénytermelők biztonságosabb ellátása a cél.

E szempontból a szervestrágyafeldolgozás egyáltalán nem marginális lehetőség, mivel szakértők szerint az állattenyésztő telepeken ma is annyi alapanyag képződik, amely megfelelő előkészítés és feldolgozás után akár 1,5 millió hektár jobb hatásfokú tápanyagutánpótlásához is elegendő lehetne.

Ez pedig megközelítené a mintegy 5 millió hektáros mezőgazdasági terület harmadát, vagyis ekkora földterületen lehetne csökkenteni vagy kiváltani a műtrágyázást.

Kétségtelenül korlátozó tényező ugyanakkor, hogy a hazai állatállomány ma jóval kisebb a korábbinál, de az is lényeges kritérium, hogy a feldolgozáshoz nem minden trágyatípus megfelelő.

Technológiai szempontból az egyik legfontosabb követelmény, hogy a nedvességtartalom ne haladja meg az 50-55 százalékot, hogy jól tárolható és a tápanyagtartalmat megőrző granulátumokat lehessen gyártani.

Erre nem alkalmas például a sertéstelepeken képződő hígtrágya és részben a szarvasmarha-trágya sem, a baromfitelepek trágyakibocsátása – főként az úgynevezett mélyalmos tartásban keletkezett trágya - viszont jó alapanyag lehet.

Nem véletlen, hogy baromfitrágyából különböző kiszerelésekben ma már többféle termék kapható a piacon,  és a baromfiszektorban működik az egyetlen jelentősebb hazai fermentációs trágyafeldolgozó, amelyet a csirkepiacon vezető pozíciót betöltő és kiterjedt termelési integrációt fenntartó kisvárdai-nyírkércsi Master Good csoport üzemeltet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírjákón.

A technológia lényege, hogy a tápanyagösszetevők feltárására szolgáló fermentáció után maximum 12-13 százalékos víztartalmú granulátumokat állítanak elő,

amelyek a földekre könnyen - műtrágyaszórókkal vagy vetőgépekkel is - kijuttathatók.

Bár a szervestrágya a mezőgazdasági területekre közvetlenül is kiszórható, összegyűjtése és tárolása rendkívül nagy problémát okoz az állattartóknak, és eközben a tápanyagkomponensek mennyisége is csökken.

A feldolgozás ezzel szemben folyamatos elszállítást jelenthet és jobban megőrizheti a növények számára tápanyagforrásul szolgáló alkotóelemeket.

Ráadásul ezek hasznosulása is hatékonyabb lehet, mivel az úgynevezett szerves kötésben lévő összetevők a talaj felső rétegében lévő gyökérzónából nehezebben mosódnak ki, ellentétben például a nitrogénműtrágyákkal, amelyeket a csapadék könnyebben „kilúgozhat”.

A képződött trágyát a felhasználók sokáig ingyen szállították el az állattartóktól, de ahogy a műtrágya drágul, a szervestrágya értéke is növekszik, és a tonnánkénti ár ma már eléri az 1500-2500 forintot. Ez azonban még mindig „barátinak” számít, és nagyobb kiszerelésben a végtermékek ára is versenyképesnek látszik a nitrogénműtrágyákkal szemben, amelyek ára mára tonnánként 200 ezer forint fölé szökött.

Egyes számítások szerint a jelenlegi körülmények között azokat a feldolgozókat lehet gazdaságosan működtetni, amelyek évente legalább 20 ezer tonna alapanyagot képesek befogadni.

Egy ilyen üzem - a lassabb lebomlás és felszívódás miatti áthúzód hatásokat is figyelembe véve – körülbelül 80-120 ezer hektár tápanyagutánpótlásában játszhat szerepet egy két-hároméves hasznosulási ciklusban, vagyis ekkora területen csökkentheti a műtrágyázási igényeket.

A trágyafeldolgozók létesítése ugyanakkor jelentős beruházásokat igényel, mivel egy 20 ezer tonna kapacitású üzem létrehozási költsége ma 4-5 milliárd forintra becsülhető.

Ezért sok függ attól is, hogy az agrártárca mennyi pénzt szán az új támogatási konstrukcióra.

A minisztérium e célra várhatóan az agrárgazdasági fejlesztésekre is felhasználható uniós vidékfejlesztési kasszából hirdet meg külön forrásokat, a részletes pályázati feltételek megjelentetését pedig a közeljövőben ígéri. Emellett a trágyüzemek támogatási lehetőségét más kiírásokba - például az élelmiszeripar technológiai beszállítói számára nemrég megjelentetett pályázatba - is beillesztik.