Sok mezőgazdasági termelő teljesen védtelen az évszázad aszályával szemben

Katasztrofális hatást gyakorol a hazai mezőgazdasági termelők pénzügyi helyzetére az utóbbi évtizedek legnagyobb szárazsága, de sokuk teljes mértékben kiszolgáltatott a súlyos károkkal szemben.

A gazdálkodók jelentős része továbbra sem teszi meg azokat a lépéseket, amelyekkel bebiztosíthatná magát a természeti csapások – idén mindenekelőtt az aszály – ellen.

Az Agrárminisztérium becslései szerint a csapadékhiány a mintegy 4,1 millió hektáros szántóterület egynegyedén, körülbelül egymillió hektáron okozhat jelentős, illetve drasztikus terméskieséseket, a többi művelési ágban – így például a 750 ezer hektáros gyepterületen – keletkezett károk pedig további jelentős veszteségeket idézhetnek elő.

A káresemények nem csak a növénytermelés jövedelmezőségét rontják, hanem közvetlenül veszélyeztetik az állattenyésztők takarmányellátását is.

A kormány a rendkívüli szárazság miatt július végén döntött arról, hogy aszály vészhelyzeti operatív törzset hoz létre, illetve e testület javaslatára soron kívüli intézkedéseket léptet életbe. Eddig döntés született arról, hogy

az állattartók takarmányszállítási támogatására 3 milliárd, a mezőgazdasági területek öntözését kiszolgáló állami öntözőművek megnövekedett energiaköltségének fedezésére 1,4 milliárd forint többlettámogatást fordítanak,

illetve szeptembertől jövő év végéig tartó moratóriumot vezetnek be a mezőgazdasági vállalkozások beruházási és forgóeszközhiteleire.

Az operatív törzs határozott arról is, hogy soron kívüli kifizetést ír elő a biztosítók számára az aszálykárokra kiterjedő növénybiztosításoknál, hogy a termelők gyors és közvetlen pénzügyi segítséghez juthassanak. Az intézkedés lényege, hogy a károsult – főként kukorica- és napraforgótermelő - gazdálkodók

a biztosítói kárrendezési folyamat lezárulta előtt legalább 50 százalékos kártérítési előleget igényelhetnek, ha elszenvedett káruk üzemenként és növénykultúránként eléri a 80 százalékos kárátlagot.

A károkat október 31-ig jelezhetik, a biztosítóknak pedig a bejelentésektől számítva 14 nap alatt folyósítaniuk kell a megítélhető összegeket a Magyar Nemzeti Bank szigorú felügyelete mellett.

A növénybiztosítási kártérítések jelentős tételt tehetnének ki, de ma a termelők kisebb része köt csak biztosítási szerződéseket. A Növekedés.hu információi szerint

az idén az agrárbiztosítási szerződések száma 20-25 ezer körül mozog, amelyek közül csak körülbelül 9600 terjed ki az aszálykárokra is.

Eközben az uniós területalapú támogatási adatok azt mutatják, hogy 150-160 ezer gazdálkodó foglalkozik növénytermeléssel, vagyis legalább ennyien potenciálisan kitettek a szárazság okozta kártételeknek.

Bár a megkötött és jórészt támogatott mezőgazdasági biztosítások száma növekedett az utóbbi időszakban,

a gazdálkodók egy részénél áttörés annak ellenére sem következett be, hogy az állam maximum 70 százalékos támogatást is nyújt a díjakhoz.

Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint a mezőgazdasági díjbevételek tavaly mintegy 22 milliárd forintot tettek ki, a biztosítók pedig különböző káreseményekre 10,9 milliárd forintot fizettek ki.

Biztosítási szerződéseket elsősorban nagyobb termelők létesítenek, és ezt az is alátámasztja, hogy

az agrártárca adatai szerint a mezőgazdasági biztosítási díjtámogatási rendszer a résztvevők kisebb száma ellenére is tavaly 1,65 millió hektárt fedett le.

A szerződéseket kötő termelők összesen 13 milliárd forintnyi díjtámogatásra tarthattak igényt, amelyet az uniós forrásokból és magyar társfinanszírozással működő vidékfejlesztési kasszából folyósítottak.

Egyes hírek szerint a díjbefizetések – elsősorban a biztosítói áremelések hatására – nőttek 2022-ben, így

a 65-70 százalékos díjtámogatási szint megtartásához a vidékfejlesztési forráskeret további bővítésére lehet szükség.

Ez azonban az aszálykárosult termelők egy részét nem érinti, hiszen biztosítás hiányában az idén sem gyors kártérítéshez, sem díjtámogatáshoz nem juthatnak.

További védelmet nyújthat az aszály ellen is az állami agrárkárenyhítési alap, amelyben a termelőknek 10 hektáros összevont birtokméret felett kötelezően részt kell venniük.

A rendszer úgy működik, hogy a gazdálkodóknak a szántók után hektáronként 1500 forintot, ültetvények és szántóföldi zöldségkultúrák után hektáronként 4500 forintot kell fizetniük,

az állam pedig az alap kasszáját a költségvetésből legalább a befolyt teljes éves termelői összeg mértékével kiegészíti.

Tavalyi adatok szerint az állami működtetésű alapnak körülbelül 75 ezer tagja van, amelyek együttesen mintegy 3,7 millió hektárt művelnek.

Az adatok azonban azt is mutatják, hogy a tíz hektár alatti kisebb gazdák jelentős része önkéntesen nem csatlakozik a rendszerhez.

Bár a kormány a mai rendkívüli helyzetben dönthet úgy, hogy a kimaradóknak is juttatt kártérítéseket, alapesetben ők nem számíthatnak kompenzációra és a költségvetés jelenlegi állapotában kicsi az esély arra, hogy a kabinet állami forrásokkal a minimálisan szükségesnél nagyobb mértékben tölti majd fel a kárenyhítési alap kasszáját.

Az elmúlt évben az állami és a termelői befizetések nagyjából 12-13 milliárd forintot tettek ki, így idén is ilyen nagyságrendű pénzkeret valószínűsíthető, amelyet arányosan visszaoszthatnak, ha túl sok termelő jelez aszály- vagy egyéb károkat. Látható tehát, hogy

az állami alap csekély mértékben képes ellentételezni a káreseményeket,

főleg akkor, ha – miként az idén is – a természeti csapások nagy mezőgazdasági területet sújtanak.

Problémát okozhat az is, hogy kompenzációra az lehet jogosult, akinél egy referenciaidőszakhoz képest a károsodott növénykultúra hozamkiesése meghaladja a 30 százalékot, az üzemi szintű hozamérték-csökkenés pedig – együttes feltételként - a 15 százalékot.

Így egyes termelők hiába szenvedtek jelentős károkat, kimaradhatnak a kártérítésekből,

ha a durva terménypiaci áremelkedés miatt összességében a meghatározottnál kisebb hozamérték-csökkenést könyvelhetnek el.

Azok a kockázatközösségi tagok viszont,

akik az előírásoknak megfelelnek, a hozamérték-csökkenés 80 százalékának megfelelő kártérítésre számíthatnak, ha egyúttal rendelkeznek növénybiztosítással is

(bár az állami juttatás összegét a biztosítói kifizetések csökkentik). Amennyiben a károsult gazdálkodóknak nincs biztosításuk, az állami alap csak 40 százalékos kompenzációt fizet, vagyis a tavalyi adatok alapján számos termelő eleve csak kisebb összegű kártérítésekre tarthat igényt.

További nehézségek származhatnak abból, hogy az alap működési rendje szerint egy-egy év káreseményeinél az előző év november elseje és az adott év október 31-e között bekövetkezett és összesített károkat kell figyelembe venni.

Ebből is látszik, hogy gyors állami kompenzációra nincs lehetőség, főként azért sem, mert az alapról szóló jogszabály a kártérítések kifizetési határidejeként a következő év március 31-ét jelöli meg.

Ezzel is magyarázható, hogy a kormány most a biztosítóknál igyekszik felpörgetni a kifizetéseket, hogy legalább a biztosítást kötött termelők pénzhez jussanak függetlenül attól, hogy – a kukorica és a napraforgó esetében - terményeiket még nem takarították be, így tényleges káraik sem állapíthatók meg.

Jelentős előrelépésként 2021 óta a termelők egy harmadik kockázatmérséklő lehetőséget, az úgynevezett krízisbiztosítási rendszert is választhatják, amellyel nem csak a terméskiesés és a hozamérték-csökkenés, hanem a jövedelemingadozások ellen is bebiztosíthatják magukat. 

A krízisbiztosítás védelmet nyújthat azokban az esetekben, amikor a jelentős jövedelemcsökkenések nem a termelők önhibájából, hanem az időjárás mellett például állatbetegségek, piaci hatások vagy termelési költségnövekedések nyomán következnek be.

A mára kialakult helyzet pedig épp ilyen, hiszen az idejárási anomáliák mellett a gazdálkodóknak tetemes költségemelkedésekkel is szembe kell nézniük az általános világpiaci és hazai áremelkedési hullám miatt.

Az utóbbi egy-két év gazdasági és piaci eseményei láttán vaskos meglepetés, hogy az új rendszert szinte teljes gazdálkodói érdektelenség övezi. Mint a Növekedés.hu beszámolt róla,

tavaly mindössze 136-an léptek be, akik közül 48 egyéni gazdálkodó, 88 pedig jogi személy volt,

és az idei év eleji csatlakozási időszak után is hasonló maradt a részételi arány.

A termelők közömbössége részben magyarázható azzal, hogy

az új önkéntes lehetőség még kevéssé ismert, és – bár a rendszert jórészt uniós és hazai vidékfejlesztési támogatásokból finanszírozzák – a tagoknak itt is hozzájárulást kell fizetniük.

A mostani aszállyal sújtott növénytermelésben ráadásul a pénzügyi kötelezettségek jóval meghaladják az állami kárenyhítési alap előírásait, és emellett a csatlakozásnak egyéb szigorúbb pénzügyi feltételei is vannak.

A csatlakozást nehezítő szabályozási előírások ellenére a krízisbiztosítási rendszer példája is igazolja, hogy Magyarországon a termelők körében továbbra is mérsékelt a hajlandóság az öngondoskodásra.

Az ágazati szereplők – főként a kisebb gazdálkodók – jelentős része önszántából sem az állami, sem a krízisbiztosítási kárenyhítési lehetőséget nem használja ki, és nem köt növénybiztosításokat sem.

A termelők így ma éves szinten néhány tízmilliárd forintnyi biztosítói és állami kártérítést vehetnek igénybe, miközben

az aszály miatti idei veszteségek becslések szerint elérik az 500-1000 milliárd forintot.

A jelentős károk következménye pedig az lehet, hogy számos gazdálkodó katasztrofális pénzügyi helyzetbe sodródik, és ez nem csak a 2022-es év gazdálkodását veszélyeztetheti, hanem a következő évek termelési ciklusaira is kihathat.