Lehet jó köztársasági elnök egy Aranylabdás futballsztárból?

George Weaht egy világ ünnepelte, amikor 1995-ben Aranylabdát kapott, és egy ország várta tőle sorsának jobbra fordulását, amikor 2017-ben elnökké választották. A nyugat-afrikai kis Libéria állama korábban gyakorlatilag 14 évig tartó polgárháború után volt túl, amelyben 250 ezer ember, a lakosság majdnem egy tizede esett áldozatul.

A Magyarországhoz hasonló területi nagyságú, 3,5 milliós Libéria környező országokkal folytatott konfliktusai is megterhelték a térséget: Charles Taylor korábbi elnök több háborút is támogatott vagy robbantott ki, többek között Sierra Leonéval, Guineával és Elefántcsontparttal.

Miután 2003-ban a harcok véget értek Libériában, az ország jelentős nemzetközi támogatást kapot a demokrácia kiépítéséhez és a Nobel-békedíjas Ellen Johnson Sirleaf elnökké választásához. 2010-ben Libéria 360 dollár segélyt kapott lakosonként, a béke fenntartása pedig egy évi 500 millió dollárba kerülő ENSZ-misszió volt.

Azóta viszont a világ mintha megfeledkezett volna Libériáról. 2017-re az éves segély mindössze 132 dollárra csökkent fejenként. Tavaly pedig az ENSZ békefenntartói is elhagyták az országot, maguk után hagyva egy csőd szélén álló gazdaságot és egy korrupció által kifosztott gyenge államot – írja a The Economist, amely elemzést közölt az országról.

Libéria gazdasága 2010 és 2014 között 6-8 százaléknyi növekedést mutatott évente, mely az előrejelzések szerint lassacskán kétszámjegyű értéket mutatott volna.

Az országot azonban két hatalmas megrázkódtatás is érte: Az első az ebola-járvány volt 2014-15-ben, ami ötezer ember halálát okozta az országban.

Elijesztette a befektetőket és a segélyszervezetek dolgozóit, így jelentős gazdasági visszaesést is okozott. A második pedig az ENSZ békefenntartó egységeinek kivonása, akiknek az átlag évi költségvetése majdnem annyi volt, mint az ország éves GDP-jének negyede. Az IMF idén mindössze 0,4 százalékos növekedést jósol az országnak, ahol a mindent átható korrupció tovább rontja a helyzetet. Rossz a folyó fizetési mérleg és a külkereskedelmi mérleg is. Egy tavalyi felmérés szerint, melyet az Afrobarometer végzett, a libériaiak felének hálapénzt kellett fizetnie az állami szolgáltatásokért.

Amikor elsöprő többséggel elnökké választották George Weah-t, megígérte, hogy leszámol a korrupcióval és segíteni fogja a szegényeket. Sajnos egyik ígéretét sem sikerült betartania – írja a brit lap.

Megbízatásának első 18 hónapját botrányok árnyékolták be, és a magas infláció -mely decemberben tetőzött 29%-kal- is megnehezíti a szegények életét. A lakosság fele ugyanis kevesebb, mint 2 dollárból él naponta.

Weah megválasztásakor óriási reményeket fűztek a világhírű csatárhoz, aki Európa legjobb futballklubjainak sztárja volt, és 1995-ben a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség neki ítélte az Aranylabdát. Az AC Milan, a Paris Saint-Germain, a Manchester City, az Olympique Marseille és a Chelsea korábbi játékosát a 20. század afrikai játékosának is megválasztották.

Weah fényűző életvitele azonban nem igazán járult hozzá az emberek bizalmának megteremtéséhez: egymás után nagyjából 50 házat építtetett a fővárosban - saját bevallása szerint abból a pénzből, amit még futballista karrierje során keresett.

A libériaiak azonban nem lehetnek ebben biztosak, mivel Weah nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a vagyonbevallását. Az helyzetet a Transparency International munkatársa aggasztóként írta le.

Egy Libériához hasonló szegény és szétdarabolódott ország vezetése igen nehéz feladat, Weah elnök azonban egyszerűen nincs felkészülve a feladatra – vonja meg a mérleget a brit lap.