Zacher Gábor: Amikor a rozéfröccs mellé bejön egy kis kokain is

Interjú2019. aug 18.Lippai Roland

A kokain a tőkeerős fogyasztók és nem feltétlenül az elit drogja, éppen úgy jelen van a menedzserek világában, ahogyan a biofű a szegényebb társadalmi rétegek körében. Egy különösen veszélyes kábítószerről van szó, ami ahogyan felpörgetheti az embert, úgy meg is ölheti. Zacher Gábor főorvos-toxikológust kérdeztük.

A herbál, a heroin, a szintetikus drogok szinte napi téma, de a kokain körül csend van, mi lehet ennek az oka?

Azt azért érdemes tudni, hogy az elmúlt évben rekordmennyiségű kokaint termeltek Dél-Amerikában, a sajtó pedig az elmúlt időszakban is írt nagyméretű lefoglalásokról, bár ezek az esetek nem fogják alapjaiban megrengetni a kokainpiacot úgy, mint a néhány évvel ezelőtti kéttonnás heroinfogás tette. Utóbbi nagyban hozzájárult a több mint harmincféle szintetikus fentanyl megjelenéséhez, ami a mai napig szedi az áldozatait az Egyesült Államokban, Észak-Európában, a balti államokban. A kokain körülötti „csendnek” az lehet az oka, hogy az e drog okozta akut túladagolások talán nem annyira gyakoriak.

Viszont arról semmiféle adatunk nincsen, hogy a kokain okozta szívinfarktus mennyi áldozatot szed, illetve hányan esnek át ilyen eseményen. Egy ilyen infarktus nem úgy néz ki, hogy valaki felszívja a kokaint majd a szívéhez kapva lefordul az ágyról, hanem fogyaszt mellé egy kis alkoholt is, majd négy-öt óra elteltével keletkezik egy olyan anyagcsere-termék – egy kokaetilén nevű metabolitról van szó – aminek jelentős érszűkítő hatása van, ami hatás viszont jelentkezhet a szívet ellátó kisereken is. Ez pedig egy infarktusnak kinéző kórképet eredményez, de voltaképpen arról is van szó s ma már a korábbi évtizedekkel ellentétben nem olyan ritka, hogy negyvenes emberek kerülnek ezzel a problémával kórházba.

Az a kérdés, hogy egy ilyen szituációban a sürgősségin vagy a kardiológián elhangzik-e a mágikus kérdés: „az elmúlt tíz-tizenkét órában fogyasztott-e kokaint?”. Szeretném hangsúlyozni: nem arról van szó, hogy bárki is hívni szeretné a rendőrséget – az egészségi adatok egyébként is nagyon szigorúan őrzött információk – hanem

a beteg érdeke, hogy az orvosoknak pontos információi legyenek, hiszen a kokain okozta és a „hagyományos” infarktusnak eltérő a terápiája.

Tehát alapvetően a beteg érdekét is szolgálja, hogy egy ilyen helyzetben egy gyorsteszt segítségével tisztázódik a helyzet. Szóval az információ hiány is hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarországon nincsen annyi kokainos esetünk.

MTI-Mohai Gábor

A teszthasználatnak nem kellene sztenderd eljárásnak lennie?

De igen, viszont mégsem az, valahogy ezzel nem foglalkozunk annyit a sürgősségin vagy akár a kardiológián. Ugyanakkor, ha megnézzük, a kokain okozta szívinfarktus elég széles körű szakirodalommal leírt jelenség és megismerhetők az ilyen helyzetekben alkalmazható terápiás eljárások is. 

Azért látencia is van, nem?

Biztos, hogy van. De valljuk be őszintén: a kokain alapvetően egy rétegszolgálatású kábítószer. Miközben a biofű 400-600 forint, addig a kokain grammja minőségtől függően 16-30 ezer forintba is kerülhet, amit nem mindenki engedhet meg magának. De van egy olyan réteg, amelyik egy ilyen partiban képes és hajlandó akár százezer forintos nagyságrendű kokainmennyiséget is felszippantani. 

Manapság kik hasznának kokaint?

Akik megengedhetik maguknak. Az a kérdés, hogy mekkora az a jövedelem, ami lehetővé teszi valaki számára, hogy kokainnak éljen. A kokainfogyasztáshoz masszív anyagi bázisra van szükség.

Ez az elit drogja?

Akár, de mit is értünk elit alatt? Egy három-négymilliós fizetéssel bíró bankigazgatót, vagy egy tisztességes, becsületes vállalkozót ugyanekkora, vagy nagyobb havi fizetéssel? Vagy egy orvost, aki ugyanezt a paraszolvenciából keresi meg? Esetleg egy gengsztert vagy akár egy magasan megfizetett sportolót?

A cégvezetők, menedzserek világában mennyire van jelen a kokain?

Ők is használnak kokaint, megpróbálnak relaxálni, kiengedni. Miről is szól ezeknek az embereknek egy hete? Nem dobják el a klaviatúrát délután ötkor és rohannak haza pörköltet enni és tévézni. Éppen ellenkezőleg, a munkájuk nagyon komoly és folyamatos jelenlétet, koncentrációt igényel, hiszen az üzleti élet egy kegyetlen világ, mert miközben egyik pillanatban fenn van az ember a csúcson, a másikban akár mindent elveszítve bukhat hatalmasat. Nagyon stresszes életről van szó, ami magával hoz nagyon sok, sorsszerűen kialakuló betegséget is. Az este kivilágított irodaházakban nem feltétlenül Marika néni takarít, hanem sokan még olyankor is dolgoznak. Amikor a menedzserek reggel bemennek még zárva, amikor este végeznek, már nincsenek nyitva az üzletek. S amikor pedig elérkezik a hétvége, lekerül az öltöny és a kiskosztüm; belecsapnak a buliba és akkor a rozéfröccs mellett megjelenhetnek ilyenfajta pszichoaktív szerek is. Természetesen nem általánosítok, hiszen nagyon sokan felpattannak a kerékpárra, körbe tekerik a Balatont egyedül vagy a családjukkal, de azért ennek a populációnak 15-16 százaléka mégiscsak beleveti magát a pesti bulinegyedbe és van másfél napja arra, hogy kiengedje a gőzt. 

Miért csak másfél nap?

Mert vasárnap már „méregtelenít”, alszik vagy a gőzfürdőben pihen, hiszen hétfőn reggel öltönyben, kiskosztümben ott kell ülnie a tárgyalóasztalnál. Másfél nap alatt – ahogyan említettem – aki megengedheti magának, akár százezer forintot is elkölthet arra, hogy jól érezze magát. Ez persze jelenthet két remek vacsorát s egy jó minőségű franciabort is, de az is lehet, hogy ez a pénz spanglira, ketaminra, extasyra vagy néhány csík kokainra megy el. 

Eretnek gondolat, hogy kokain- vagy más szerhasználat nem csak hétvégén, de akár munkaidőben is megesik?

Időnként ez is megtörténik. 

Azért kérdezem, mert igen sok ilyet látunk filmekben, sorozatokban… ittas munkavállalót meg aztán tényleg nem nehéz találni. A kokain hogyan hat a szervezetre?

A kokain esetében stimuláns drogról van szó s most ne arra gondoljunk, hogy minden kokainfogyasztó életveszélyes állapotba kerül. Itt is vannak mennyiségek, amelyek persze megterhelik – megpörgetik, felspannolják – a szervezetet, de közben eufórikus állapotot és boldogságérzést is előidéznek. Jellemző még a szapora szívverés, a megemelkedett vérnyomás, romlik a látás és megváltozik a hallás minősége is. Mindez persze átcsaphat egyfajta pszichózisba, agresszivitásba is. Arról már nem is beszélve, hogy nem kevesen használnak kokaint a szexhez.

Le lehet jönni erről a szerről?

Persze, a kérdés az, hogy valaki függőként éli-e az életét vagy alkalmi használó. Előbbi élete végéig függő lesz, legfeljebb szermentes függővé válik. Az alkalmi használónál komolyabb elvonási tünetek nem jelentkeznek. 

Mitől függ, hogy valaki alkalmi fogyasztóként használja a kokaint, vagy függővé is válik?

A függő – s mindegy, hogy milyen, függőséget okozó pszichoaktív szerről van szó – habzsolja az anyagot, mert számára már nem a jóérzés, az eufória a lényeges, hanem hogy egyáltalán működjön a „rendszere”, mert rosszul van, elvonási tünetei vannak, de ha felszippantja, lenyeli vagy elszívja az anyagot, akkor számára helyére kerül a világ. Az egyik legjobb példa az alkohol.

Abban semmi rossz nincsen, ha az ember egy jó vacsora után megiszik egy fröcssöt vagy egy sört. Viszont, ha az ember esténként hazamegy, pattint egy üveg rozét, amitől olyan kellemesen elálmosodik a tévé előtt, majd reggel úgy ébred, hogy egy picit izzad, rossz a gyomra, reszket a keze, a lehelete meg olyan, mint Shrek-é és mindezt egy felessel – ami lehet egy harmincezer forintos viszki is – „oldja meg”, akkor baj van, akkor már függőségről beszélhetünk. 

Lehet tudni, hogy az ellátórendszerben mennyi kokainista kerül be?

Arányában kevesebben vannak, mint a biofüvesek, az amfetaminhasználók vagy akár tíz éve a heroinisták. A kokainhasználat Magyarországra kevésbé jellemző, ha megnézzük Európa kokaintérképét, a vastag betűvel szedett városok között inkább Barcelonát, Londont, Antwerpent, vagy Amszerdamot találjuk. És akkor nem beszéltünk még az Egyesült Államokról. 

Az orvosnak, toxikológusnak milyen feladata vagy kötelessége van egy ilyen helyzetben?

A legelső feladat az, amikor valaki bekerül a kórházba – feltételezzük, hogy túladagolásról van szó –, hogy stabilizáljuk az élettani paramétereit. 

Meg kell menteni az életét. 

Így van. Az az elsődleges dolog az, hogy mondjuk rendezzük a halmozott epilepsziás rohamait, a 42 fokos testhűmérsékletét, a 300-as szívfrekvenciáját, a 250/150-es vérnyomását. Ha pedig a beteg állapota stabil és pszichésen is hozzáférhető, akkor esetenként lehet gondolkodni bármilyen más lépésen is. Az a kérdés, hogy a beteg egy ilyen szituációban mennyire együttműködő, mert nem feltétlenül mindenki ugyanúgy reagál akár egy halálközeli élményre sem.

Vannak, akik megrettenek és egy ilyen pofon után jönnek rá arra, hogy milyen kevés választja el őket attól, hogy negyvenévesen jobb létre szenderüljenek.

De vannak olyanok is, akik egyáltalán nem hat meg egy ilyen esemény.