Líbiai zűrzavar: fenyeget-e szíriai típusú háború, menekültáradattal?

Diktatúra után anarchia

Az észak-afrikai ország népe nyolc éve, az arab tavasz idején lázadt fel az akkor már 42 éve uralkodó gyűlölt zsarnok, Moamer Kadhafi ellen. A zsarnok azonban tartotta magát, így a Nato megsegítette a lázadókat, ami el is döntötte a csatát. A diktatúra véget ért, az országban szabad választásokat tartottak, azonban az új rendszer működésképtelen volt. Önálló hatalmi központok alakultak ki az ország különböző részein, majd 2015-től az Iszlám Állam sejtjei is megtelepedtek.

Egy stabil erő

A káoszból egy idő után két fő pólus kezdett kialakulni: az ország fővárosában a választott, az ENSZ és általában a nemzetközi közösség által is támogatott kormány, az ország keleti felében pedig egy szervezettnek tűnő politikai-katonai erő, melynek élén megjelent egy erőskezű tábornok, Halifa Haftar, aki kezdetben a hivatalos kormányt támogatta, de aztán önállósította magát. Haftar és erői mindenekelőtt az Iszlám Állam sejtjeit számolták fel eredményesen, és elfoglalták az ország második legnagyobb városát, Bengázit, ahol addig iszlamista erők kezében volt a hatalom.

A tábornok hamar népszerű lett az ország keleti felében, széleskörű támogatásra tett szert. Tevékenységének hatására lett a tarka, zűrös politikai rendszer kétpólusú: maradt a tripoli kormány nyugaton, és Haftar ereje keleten. Nemzetközi közvetítéssel tárgyalások is folytak a két erő között, de stabil rendezést nem sikerült elérni. Most pedig Haftar és serege megindult, elérte Triplit, és immár a városban folynak a harcok. Nem vitás, hogy Haftar át akarja venni a hatalmat, és 8 év káosz után rendet akar teremteni az országban.

Kormánydöntésre kiképezve

De ki is ez a bizonyos, 75 éves tábornok, aki amerikai állampolgár is egyben? Az ifjú Haftar 1966-ban végzett a Bengázi katonai akadémián, majd a Szovjetunióban és Egyiptomban volt további kiképzésen. 1969-ben részt vett abban a puccsban, ami hatalomra segítette Kadhafit, akinek rendszerében magasrangú katonai parancsnok, majd katonai főtanácsadó lett. 1986-ban ő vezette a Csáddal kialakult konfliktusban a líbiai haderőt, de ott fogságba esett katonáival együtt. Ott szembefordult a diktátorral, és a CIA rögtön Kadhafi-ellenes erőt kezdett kialakítani azokból a katonákból, akik nem akartak visszatérni Líbiába.

Először Kongóban, majd Kenyában állomásoztak, majd a 300 fős kontingenst az Egyesült Államokban vitték 1990-ben, amikor a hidegháború befejeződése miatt nem volt már olyan sürgős Kadhafi megdöntése. Ott Haftar először Langley-ben telepedett le, a CIA központ szomszédságában: nyilvánvalóan számoltak vele egy későbbi líbiai akció esetén. Erre végül 2011-ben sor is került, most pedig a tábornok annak küszöbére érkezett, hogy megszerezze az uralmat egész Líbia felett.

A stabilitás egyetlen esélye

A nemzetközi közösség ugyan tűzszünetre és tárgyalásokra szólít fel, de miután ezek 8 évig nem hoztak eredményt, sokan nem bánnák, ha Haftar átvenné a hatalmat, és rendet teremtene az egész országban, ahogy ezt a keleti részeken tette. Hosszú amerikai tartózkodása szalonképessé teszi a nyugat szemében, és mindenki örülne, ha végre megszűnne az anarchia, és minden, ami ezzel jár. Megfékeznék az embercsempészeket, a terrorizmust, és üzembe állna az ország olajkitermelése és exportja. 

Néhány ország, mint Egyiptom és Franciaország nyíltan is támogatja Haftar tábornokot, mivel nagyon vágynak a stabilitásra. Ha sikerülne neki bevenni a fővárost, a világ legalább átmenetileg megszabadulna egy gócponttól Európa határán.