Ma már az ivóvízhez jutás áll a legtöbb háború mögött

Elemzések2019. nov 19.Sz.A.

A Föld lakosságának 40 százaléka küzd az ivóvízhez jutással: 1960 óta az egy főre eső elérhető víz mennyisége kevesebb mint a felére csökkent. Az ivóvízért folytatott háborúk száma egyre emelkedik, mivel a vízkészletért felelős folyók és tavak kétharmada országhatárokon át ível.

Az ivóvízért folytatott háborúk számának növekedésére hívta fel a figyelmet a Project Syndicate portálon megjelent esszéjében Jayati Ghosh, az újdelhi Nehru Egyetem gazdaságtudományi professzora.

A közelmúltból három példát is hoz a víz miatti konfliktusokra.

  • Pakisztán és India között a vitatott Kasmír tartományban újra kiéleződött konfliktusban India az ivóvíz ellátásért felelős folyók „eltérítését” is bevetette. Idén februárban az indiai kormány úgy döntött, hogy megfosztja Pakisztánt annak a három keleti mellékfolyónak a vizétől, amelyek felett India élvez kizárólagos jogot, és átirányította saját területeire. 
  • Kína, India és Banglades a Brahmaputra, az egyik legnagyobb ázsiai folyó miatt kerültek összetűzésbe.
  • Eközben Egyiptom a Nílus etiópiai gátépítése miatt félti a vízellátását.

global peace index béke háború

(A fenti térkép a legtöbb háborús konfliktussal terhelt régióit mutatja pirossal, a legbékésebb országokat pedig kékkel jelzi. Az eredeti interaktív térképen 163 ország békeindexe egyenként is látható. Az Institute for Economics and Peace Institution idei listája szerint a legrosszabb a helyzet Afganisztánban, Szíriában, Dél-Szudánban és Jemenben, míg a legbékésebb Izland, Új-Zéland, Portugália és Ausztria. Magyarország a 21.helyen áll.)

A vízhiány miatt ma már több száz nemzetközi vízügyi megállapodás került erős nyomás alá – fogalmaz a professzor, aki szerint a határokon átívelő, a vízellátáshoz kötődő konfliktusok csak most kezdődnek – jegyzi meg Ghosh.

Megemlíti, hogy országokon belül is találunk vízhiányból fakadó konfliktusokat: így például Kenyában a vízhiány komoly törzsi összecsapásokhoz vezetett nemrég. Az ENSZ ugyan elfogadta a Fenntartható Fejlődési Célokat 2015-ben, de azóta a helyzet nagymértékben romlott.

Ugyan a Föld felszínének nagy részét víz borítja, a víznek csupán három százaléka ivóvíz, ennek a nagyrésze nem hozzáférhető.

Jelenleg a Föld népességének negyven százaléka él vízhiányban, 2030-ra pedig az ivóvíz szükséglet újabb negyven százalékkal nő.

Tovább rontja a helyzetet az egyre csökkenő víztartalékok szennyezése. Közepes jövedelmű országokban a szennyvíz kevesebb mint egyharmadát tisztítják, ez az arány az alacsony jövedelmű térségekben pedig jóval kisebb. Jelenleg a világon 1,8 milliárd ember jut „ivóvízhez” szennyezett forrásokból.

A mezőgazdaságot kiemelten érinti a vízhiány, mert az ágazat a vízfelhasználás 70 százalékát teszi ki. Ahogy a felhasználható víz mennyisége csökken, úgy válik egyre nehezebbé az állattartás, mivel a vizet emberi fogyasztásra és öntözésre kell fordítani.

Nem csak a klímaváltozásra, de a vízhiányra is igaz, hogy azokat a területeket érinti a legsúlyosabban, amelyek a legkisebb mértékben járultak hozzá a problémához. Egy tavaly megjelent elemzés szerint 21 indiai nagyvárosban a talajvíz eltűnhet jövőre, 100 millió ember ivóvízforrását veszélyeztetve.

Nemcsak a szegény afrikai országokban, de ma már több tehetősebb nagyvárosban is súlyos probléma a vízhiány.

Tavaly Fokváros olyan mértékű vízhiányban szenvedett, hogy meg kellett kezdeni a felkészülést a város vízellátásának esetleges leállására, ez végül nem következett be, de Mexikóváros is évekig küszködött a vízhiánnyal. A jelenlegi az afrikai földkisajátítások és (főleg a külföldiek) földvásárlásai is a vízről szólnak, a befektetők a nagy folyókkal, tavakkal és vizes élőhelyekkel rendelkező területeket keresik.

Eközben a fejlett gazdaságok továbbra is fenntartják a vízpazarló mezőgazdasági termelést és életmódot, amely a vízkészlet csökkenéséhez vezetett, míg a fejlődő országok jelentős része a vízkészleteket csökkentő mezőgazdasági terméket exportál.

A nemzetközi közösség hitegetheti magát még egy ideig, de a vízháborúk fenyegetése egyre komolyabb lesz – írja a közgazdász-professzor.