Magyarország kifogy a jó asztalosokból és a szerelőkből – Hogyan tovább?

A Budaörsön élő Attila alaposan meglepődött, amikor a sarokkád javítása után a szerelő egy 40 ezres számlát nyomott a kezébe. Végül is néhány drágának tűnő alkatrészt is betett – nyugtatta magát a családfő. Higgadtsága azonban hamar tovaszállt, amikor este kiderült, hogy a víz még mindig szivárog a kádból. A következő szerelő már csak 20 ezret kért el, de sok jó az ő szakértelméből se sült ki.

Azóta is úgy ázik a fürdőszoba, mintha egy csavart se húztak volna meg.

A rossz kezű mesterembereket nemcsak a javítási feladatok, de az építkezések is mágnesként vonzzák. A növekedés.hu-nak egy jó nevű építésvezető mondta el, hogy tavaly az egyik háznál – ahol eredetileg csak a mázolásért felelt – neki kellett szólnia a tulajdonosnak: olyan hányavetien készült el a frissen építtetett téglakerítés, hogy ha így hagyják, pár év múlva ki fog dőlni.

Az egyik visszatérő kritika, hogy a munkások néha szükségtelen munkákba vágnak bele. Egy budapesti lakos számolt be arról, hogy a csengőhöz hívott egy szerelőt, aki megállapította: új készüléket kell venni, és ahhoz, hogy újra lehessen húzni a vezetékeket, néhány lyukat is fúrni kell a lakás falába. Amíg elment az új berendezésért, a házigazda néhány próbálkozással – egy kisebb véletlennek hála – megjavította a készüléket.

Jó lenne azt mondani, hogy ritka esetekről van szó, de az ehhez hasonló rémtörténetekkel Dunát lehetne rekeszteni.

Nem véletlen, hogy ma már az ügyes munkásokat olyan rajongással ajánlják egymásnak az ismerősök, mint sáros cégvezetők a „tuti ügyvédet”.

Beszéltünk olyan veresegyházi asztalossal, aki még soha nem reklámozta magát, az elérhetősége nem szerepel semmilyen online vagy offline felületen, de mivel megbízhatóan magas minőséget nyújt, pusztán az ismerősök ajánlásain keresztül annyi munkát kap, hogy már most hónapokra előre be van táblázva. Pedig a tavasz ebben a szakmában rendszerint holtszezonnak számít.

Így viszont a jó szakmunkásra néha fél évet vagy többet is kell várni. Könnyű lenne rávágni, hogy a helyzet mindig is ilyen volt,

de ha a színfalak mögé nézünk, látható, hogy az elmúlt években az állapotok bizony romlottak.

Ha a komplett építőipart nézzük, látszólag nincs nagy baj, hisz az ágazat 370 ezer főt foglalkoztat, ami mintegy 25 ezer fővel több a járvány előtti állapothoz képest.

Csakhogy sűrűn előfordul, hogy az újoncok szakértelmével komoly gondok vannak.

Emiatt a szektor még mindig nehezen tud túllépni azon, hogy a 2008-2014-es években rengeteg tehetséges munkás hagyta el az országot.

Eleve magas a végzettség nélküli iskolaelhagyók száma, az iskolarendszerből pedig nem jön ki elegendő szakmunkás. A legnagyobb probléma, hogy nincs kellő számú utánpótlás, a legjobb építőipari szakemberek pedig kezdenek kiöregedni a mindennapi robotból.

Az élő munka melletti betanítás, képzés nagy kihívás elé állítja a vállalkozásokat.

hívja fel rá a figyelmet az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) egy friss idei elemzése.

Az sem segít persze, hogy itthon a munkaerő nem túl mobil. Sokan nem hajlandók az országon belül sem költözni egy munkahelyért.

Mennyi az annyi?

A fizetések terén nagy a szórás. Jellemző, hogy a kőművesek átlagfizetése itthon bruttó 267 ezer forint, ugyanakkor például Győrben jelenleg is van olyan meghirdetett állás, ahol akár 670 ezret is kifizetnek a jelentkezőknek. Sok múlik azon, hogy valaki beáll sokadik dolgozóként egy nagyobb cégbe vagy inkább saját lábra áll.

Összességében a szakmunkások bére havi 400 ezer forint körül mozgott tavaly év végén, viszont fontos leszögezni, hogy a statisztikákban nem jelenik meg, amit feketén keresnek a szakemberek. Így a valós adatok ennél jóval magasabbak is lehetnek.

A legjobban persze továbbra is a nyugat-európai állások fizetnek.

Egy magyar fűtésszerelő, aki hajlandó kimenni Németországba, alsó hangon 800 ezret is kereshet havonta, de asztalosként úgy is lehet kapni 1 milliós bért, hogy közben a szállásról a munkáltató gondoskodik.

Mivel az anyagárak alaposan elszálltak úgy tűnhet, hogy a szerelők, az asztalosok vagy az ácsok itthon is rendre csillagászati összegeket visznek haza. A lapunknak néhány szerelő amiatt panaszkodott, hogy a megrendelők az egyórás munkáknál rendre elégedetlenkednek a 10-20 ezres árat látva, pedig ezalatt már nem is tudnák a munkájukat elvégezni, úgy hogy az meg is érje.

Ez is közrejátszik abban, hogy amikor csak néhány szöget kell beverni, egy lámpát kell felhelyezni, vagy egy csöpögő csapot kell helyrehozni, akkor különösen nehéz szakembert találni.

Emiatt viszont már alakultak olyan cégek is itthon, amelyek kifejezetten a gyors, egyszerű munkákra specializálódtak.

Az egyik ilyen cégnél – amelyiknél a legolcsóbb egyemberes kiszállás egy órára mindennel együtt 13 ezer forint – a növekedés.hu-nak elmondták, hogy az év eleje hiába számít gyakorlatilag holt szezonnak, így is van, hogy napi 20 megkeresést kapnak.

Teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete korcsoport szerint (Ft/fő/hó)

Lehetséges kiút a gödörből

Az egyértelmű, hogy több jól felkészült építőipari szakemberre lenne szüksége az országnak. Ezen a téren az ÉVOSZ idén egy részletes, több pontból álló javaslatcsomaggal állt elő.

A teljesség igénye nélkül a javaslataikból csak néhányat emelnénk ki. Például sürgetik, hogy a szakképzésben és a felsőfokú képzésben egyaránt kapjon nagyobb teret a határon túli fiatalok beiskolázása. Ugyanis Uniós tapasztalat, hogy sokan a végzettséget megadó országban kezdenek el munkát vállalni.

Mint írják a felnőttképzés, továbbképzés területén szükség van az integrátor cégekre, akik a mikro- és kisvállalatok részére is megszervezik a képzéseket.

Emellett úgy tartják, hogy a gyakorlati képzőközpontokat mindenképpen centralizálva, nagy vállalatok közreműködésével, megyénként, régiónként szükséges kialakítani.

Illetve felhívják a figyelmet, hogy a pályaorientációs foglalkozásokon, tájékoztatókon az építőipari hiányszakmákra a bennük rejlő képzési lehetőségekre kiemelt odafigyeléssel kell felhívni a szülők és tanulók figyelmét.