Már a régi ellenség, India is kezd megbarátkozni az Új Selyemúttal
ElemzésekKína hatalmas vagyonokat költött eddig az 2013-ban indított “Egy övezet, egy út”, más néven az “Új Selyemút” projektre. A leglátványosabb a kulcsfontosságú külföldi kikötőkben szerzett részesedése: Antwerpentől Athénig, Srí Lankától a pakisztáni Gwadarig. A kezdeményezés eddigi legnagyobb ellenfele, a Selyemút által "bekerített" India is kezd már békülékenyebb húrokat pengetni.
Kína 2013-as Új Selyemút, más néven „Egy Övezet, Egy Út” Kezdeményezése kisebb-nagyobb nehézségekkel, de egyelőre töretlenül halad a megvalósítás felé, számos kivitelezés alatt álló projekttel - olvasható Róma Ádám, a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézetének elemzésében, amely a jelenlegi legnagyobb globális infrastrukturális beruházást veszi górcső alá.
Az új Selyemút fontosabb állomásai
Vannak azonban országok, amelyeknek fenntartásaik vannak az elképzeléssel, vagy legalábbis a megvalósítás módjával kapcsolatban. Az egyik ilyen állam India, amelyet már körbevett az Új Selyemút. Az ázsiai nagyhatalom helyzete azért is ambivalens, mert a kínaiak komoly szerepet szánnak nekik a kezdeményezésben annak ellenére, hogy hosszú ideig nagyon fagyos volt a hangulat a két ország között a beruházás ügyében. Egyrészt
a mai napig határvita akadályozza az együttműködést, másrészt Peking szemében továbbra is tüske a Dalai Láma és az emigráns tibeti kormány indiai jelenléte.Indiai oldalról pedig a deficites külkereskedelmi mérleg mérgezi a kapcsolatot, de szemben áll Új-Delhi érdekeivel az Új selyemút útvonala mentén erősödő kínai befolyás, valamint az, hogy a hitelnyújtás fejében kereskedelmi központok és kikötők kerülnek kínai kézbe. Így az Új Selyemút vízi szakaszán Kína állami tulajdonú vállalatai jelentős részesedést szereztek Antwerpen, Pireusz, Lomé, Szuez, Dzsibuti, Gwadar, Karacsi, Kolombo, Hambantota, Csittagong és Kyaukpyu kikötőiben.
Mindezen akadályozó tényezők ellenére Indiának jelentős szerepe lenne az Európa felé vezető kereskedelmi útvonallal kapcsolatos kínai tervekben.A szárazföldön India két gazdasági folyosóban is érintett, míg a 21. századi Tengeri Selyemút jelentős része az Indiai-óceánon keresztül húzódik, Indiát és közvetlen szomszédait is érintve. India ugyanakkor aggódva figyeli a Kína-Pakisztáni Gazdasági Folyosó (KPGF) megépítését, amelynek célja a kínai Hszincsiang Ujgur Autonóm Régió Kasgár városának összekötése a Pakisztán délnyugati részén fekvő Gwadar kikötővel. Annál is inkább problémás számára a két ország együttműködése, mert mindkettővel határvitája van. Másrészről az épülő KPGF India szuverenitásával kapcsolatos alapvető problémákat is felvet. A folyosó ugyanis keresztülhalad a kasmíri Gilgit-Baltisztánon, amelyet India és Pakisztán is a saját területének tart. Kasmír kérdésében India határozott álláspontot képvisel; a területért már háromszor háborúba bocsátkozott Pakisztánnal, mert azt India elidegeníthetetlen részének tekinti.
Indiai szempontból szintén problémás a Banglades-Kína-India-Mianmar Gazdasági Folyosó elképzelés is, mert az ugyan minden résztvevőnek hasznot hozna, Új-Delhi azonban rossz szemmel nézi a kínai túlsúlyt, illetve azt, hogy 2015 óta Peking az Új selyemút részének tekinti a projektet, ezért India attól határozottan elzárkózik.A Gyöngysor elmélet szerint Kína a kikötők építésével egy stratégiai tervet valósít meg, amelynek keretén belül tengerészeti bázisok kiépítésével biztosítaná a kínai tengeri kommunikációs vonalakat, valamint esetlegesen képessé válna a kereskedelmi útvonalak akadályozására. Így, mint korábban az USA és előtte Anglia, az óceán domináns tengeri hatalmává válhat, körbekerítve Indiát új bázisaival. Ennek a nem meglepő módon Indiában is elterjedt értelmezésnek nyújt alapot a térségben egyre gyakrabban megjelenő kínai tengeralattjárók, valamint a kínai haditengerészet jelenléte a dzsibuti Obockban, valamint Gwadarban, Hambantotában, és Kyaukpyuban. Az Új Selyemút kezdeményezés mellett más, hasonló elképzelések is léteznek, amelyekben jelentős szerep jut Indiának. Az egyik ilyen tervezet az USA-hoz köthető. Ennek célja Afganisztán stabilizálása volt az amerikai csapatok kivonását követően, összekötve Dél- és Közép-Ázsiát.
Az Új Selyemút kereskedelmi folyosói Egy másik folyosó – melyben India aktívabb szerepet játszik – az először 2000-ben felmerült Észak-Dél Közlekedési Folyosó India, Oroszország és Irán között. A tervek és a tesztüzemek szerint
a közlekedési folyosó a szállítási költségeket 30 százalékkal, az időt felére csökkentené, valamint fellendítené az India és Oroszország közötti kereskedelmet.A legfrissebb terv, amely részben a kínai tervek ellensúlyozását szolgálná, az India és Japán közötti 2016-os Ázsia-Afrika Növekedési Folyosó. A 21. századi Tengeri Selyemúttal jelentős átfedést mutató terv Északkelet-, Délkelet- és Dél-Ázsiát kötné össze az Indiai- és Csendes-óceánon keresztül. Ugyan az Afrikát és Ázsiát összekötő elképzelés még gyerekcipőben jár, de az elmélyülő India-Japán kapcsolatok egyik meghatározó elemévé vált, mindkét ország érdekeit egyaránt szolgálva.
Bár az indiai félelmek továbbra is élnek, az utóbbi néhány hónapban már valamelyest megengedőbb Új-Delhi álláspontja.A hivatalos részvételtől még mindig elhatárolódnak, az idén májusban Wuhanban tartott államfői konferencián azonban kínai-indiai megegyezés született arról, hogy India részt vesz az Új Selyemúthoz köthető afganisztáni beruházásokban.
Hajdú Péter
