Már a régió több valutája is célkeresztben - De, mi lesz akkor a forinttal?
ElemzésekAz utóbbi napokban minden a forint körül forgott, hiszen szakadatlanul gyengült, de most hirtelen nagyot esett a cseh korona és a lengyel zloty is. Mikor érhet véget ez a folyamat, és kell-e lépnie a jegybanknak?
Csatlakoztak
A forint sokadik napja kerül újabb mélypontra, ilyen sorozat ritkán szokott előfordulni. A különlegesség most az, hogy alulmúlta minden idők leggyengébb értékét, és tovább gyengült, egyelőre eurónként 330-331 közé. Az okokat pár napja elemeztük, de most a helyzet annyiban változott, hogy hirtelen két, régiós társvalutánk is nagyot esett.A lengyel zloty, amely év elején 4,15 volt az euróhoz képest, most váratlanul 4,41 lett, így a gyengülés százalékosan akkora, mint a forint esetében.A lengyel deviza ugyan nincs még mélyponton, viszont így már közel van ahhoz az értékhez, ami az utóbbi közel 10 évben a leggyengébb szintet jelentette: ez eurónként valamivel 4,50 fölötti érték. Lényegesen gyengébb csak egyszer volt, a válság idején, 2009 elején, de ezt egyszeri kiugrásnak tekinthetjük. Így ha tovább gyengül a zloty, csatlakozik a forinthoz, és gyakorlatilag a leggyengébb értékére jut.
A zloty fundamentálisan ráadásul hasonlóan alulértékelt, mint a forint.Ugyanakkor a cseh korona is nagyot gyengült, egy euróért már 26,10-et kell adni, ami az áprilisi 25,25-ös értékhez képest már komoly gyengülés. Itt viszont nagyon messze a mindenkori leggyengébb érték, a korona ugyanis az idők során, fundamentumainak megfelelően, sokat erősödött, különösen azóta, hogy tavaly feloldották az eurónkénti 27-es szinten történő rögzítést, amelyet akkor azért alkalmaztak, hogy ne erősödjön, hisz a csehek is féltek a deflációs veszélytől.
Mi lesz ebből?
Nos, ezen váratlan mozgások alapján kissé más megítélés alá kerülhet a forint helyzete. Eddig úgy tűnt, hogy a forint jobban szenved, és ennek magyarázata az, hogy nálunk még mindig extrém laza a monetáris politika, míg a csehek már szigorításba kezdtek, a lengyelek pedig eleve nem jutottak el a nulla kamatok világáig. Ennek mindenképpen van jelentősége, de látszik, hogy nem csak erről van szó. Nem egyszerűen az a helyzet, hogy a forint a következő argentin peso vagy török líra, jó fundamentumai miatt nem is lehetne, hanemúgy tűnik, a visegrádi térségben most jó nagy profitrealizálás folyik.Most látszik, hogy a szlovákok milyen bölcs döntést hoztak, mikor bevezették az eurót, nekik egy gonddal kevesebb.
Nem az infláció a baj
Az a kérdés, hogy ilyen körülmények között mi lehet a végkifejlet, és hogy kell-e, pontosabban mikor kell lépnie a jegybanknak. A forint esetében rosszul mutat a mindenkori leggyengébb érték, nem igazán azért, mert növelheti az inflációt (az belefér a kitűzött sávba), hanem azért, mert eddig is alulértékelt volt, nehezítve a bérfelzárkózást, ráadásul a pszichológiai hatása is rossz a gyengülő saját valutának, pláne az egyébként jó belső gazdasági helyzetben. Senki nem érti, hogy ha minden rendben, miért kell örökös mélypontra esnie a forintnak, amikor béreink épp csak elérték a német szint harmadát. A rekord gyenge forint okozta probléma így rövidtávon lélektani, ha kissé elmúlik a folyamat, akkor a munkaerőpiac szempontjából is kedvezőtlen a bérfelzárkózás lassulása miatt,a jegybank által kommunikált inflációs cél szempontjából pedig csak a tartósabb gyengeség jelent problémát.A hagyományos értelemben vett jegybanki cél okán így nem is lenne teendő, azonban az említett másik két szempont miatt nagyon is lehet.
Megfordul magától?
Érdemes megvizsgálni, mekkora esélye lehet annak, hogy a gyengülés magától is megszűnik. A kérdésnek különös jelentőséget ad a két másik valuta gyengülése, hisz ott is meg kell, hogy forduljon a folyamat, náluk még a túl alacsony kamatokra sem lehet hivatkozni. Így azt lehet mondani, hogy hosszú ideig nem is tudna gyenge maradni a forint, kérdés, hogy mennyire hosszú ez az idő, és mennyit gyengülhet még.Ahhoz, hogy a folyamat magától megforduljon, az kell, hogy egyrészt a tőke gyors távozása megálljon (ez ilyen tempó mellett hamar be szokott következni),másrészt most a forint és a dollár kamatának különbségét kihasználó carry traderek, mondhatni spekulánsok mikor döntenek úgy, hogy be kellene zsebelni a nyereséget. Márpedig eljön a pont, ahol muszáj lesz nekik, miután utánuk már nem lesz forint eladó, vevő viszont annál inkább. Ha pedig megkezdik a most nyitott pozíciók zárását, akkor saját maguk okoznak ugyanolyan viharos emelkedést, mint most az esés volt, esetleg még gyorsabbat.
Dilemma
A dilemma az lehet, hogy ezt célszerű-e kivárni, vagy egy nagy csapással hirtelen beindítani a folyamatot. Ehhez az kellene, hogy hirtelen megdráguljon a forint költsége, vagyis gyorsan megemelkedjen a kamat. Nem elég azonban egy kamatemelés, mivel a rendkívüli eszközök miatt mélyen a jegybanki kamat alatt van a tényleges kamatszint. Ennek megemeléséhez, egy lépésben vissza kéne vonni a rendkívüli eszközöket, viszont azt rendszerint fokozatosan szokták megtenni. Furcsa lenne, ha egyik napról a másikra hirtelen el lehetne helyezni a jegybanknál bármennyi egynapos, vagy akár három hónapos betétet.Mindez komoly dilemma lehet a jegybank számára, nem is véletlen, hogy egyelőre zárt ajtók mögött vizsgálják a kérdést.Az biztos, hogy a nulla kamatok időszaka véget ért, így nálunk is elkerülhetetlen ennek megszűnése, ennek csak az ütemezése a kérdés. Több szempontból kényelmes volt: olcsón lehetett finanszírozni az államadósságot, alacsonyan lehetett tartani a lakáshiteleket (bár utóbbiaknál ez az utóbbi időben már nem volt szempont: épp az elkerülhetetlenül bekövetkező emelkedés miatt ajánlották a most még drágább fix kamatozású hiteleket).
Intervenció
Vannak persze más lehetőségek is, amelyekről a jegybankok érthető módon nem szoktak nyilatkozni. Ha úgy érzik, közel a fordulópont,közvetlen intervenciót is végrehajthatnak, vagyis vesznek egy kis hazai valutát a piacon, de jó hirtelen, nagy húzással.Ha ügyes az időzítés, beindul a fordított láncreakció, és mindenki hirtelen venni akarja majd a forintot, amit eddig csak adott. Rossz fundamentumú országoknál,
ahol fizetési mérleg-hiány van, ez nem működik, nálunk viszont, ahol a mérlegtöbblet folyamatosan termeli a devizát, igen.Izgalmas a helyzet, egyben rövidtávon kissé nyugtalanító is. Egy azonban biztos: miután a forint, sőt a zloty és a cseh korona is alulértékelt valuta, inkább előbb, mint utóbb, úgyis erősödére váltanak. Kérdés, hogy ki lehet-e várni ezt, vagy a tervezettnél gyorsabban intünk búcsút a nulla közeli kamatok különleges világának. Fellegi Tamás
