Már a régió több valutája is célkeresztben - De, mi lesz akkor a forinttal?

Elemzések2018. júl 3.Növekedés.hu

Az utóbbi napokban minden a forint körül forgott, hiszen szakadatlanul gyengült, de most hirtelen nagyot esett a cseh korona és a lengyel zloty is. Mikor érhet véget ez a folyamat, és kell-e lépnie a jegybanknak?

Csatlakoztak

A forint sokadik napja kerül újabb mélypontra, ilyen sorozat ritkán szokott előfordulni. A különlegesség most az, hogy alulmúlta minden idők leggyengébb értékét, és tovább gyengült, egyelőre eurónként 330-331 közé. Az okokat pár napja elemeztük, de most a helyzet annyiban változott, hogy hirtelen két, régiós társvalutánk is nagyot esett.
A lengyel zloty, amely év elején 4,15 volt az euróhoz képest, most váratlanul 4,41 lett, így a gyengülés százalékosan akkora, mint a forint esetében.
A lengyel deviza ugyan nincs még mélyponton, viszont így már közel van ahhoz az értékhez, ami az utóbbi közel 10 évben a leggyengébb szintet jelentette: ez eurónként valamivel 4,50 fölötti érték. Lényegesen gyengébb csak egyszer volt, a válság idején, 2009 elején, de ezt egyszeri kiugrásnak tekinthetjük. Így ha tovább gyengül a zloty, csatlakozik a forinthoz, és gyakorlatilag a leggyengébb értékére jut.
A zloty fundamentálisan ráadásul hasonlóan alulértékelt, mint a forint.
Ugyanakkor a cseh korona is nagyot gyengült, egy euróért már 26,10-et kell adni, ami az áprilisi 25,25-ös értékhez képest már komoly gyengülés. Itt viszont nagyon messze a mindenkori leggyengébb érték, a korona ugyanis az idők során, fundamentumainak megfelelően, sokat erősödött, különösen azóta, hogy tavaly feloldották az eurónkénti 27-es szinten történő rögzítést, amelyet akkor azért alkalmaztak, hogy ne erősödjön, hisz a csehek is féltek a deflációs veszélytől.

Mi lesz ebből?

Nos, ezen váratlan mozgások alapján kissé más megítélés alá kerülhet a forint helyzete. Eddig úgy tűnt, hogy a forint jobban szenved, és ennek magyarázata az, hogy nálunk még mindig extrém laza a monetáris politika, míg a csehek már szigorításba kezdtek, a lengyelek pedig eleve nem jutottak el a nulla kamatok világáig. Ennek mindenképpen van jelentősége, de látszik, hogy nem csak erről van szó. Nem egyszerűen az a helyzet, hogy a forint a következő argentin peso vagy török líra, jó fundamentumai miatt nem is lehetne, hanem
 úgy tűnik, a visegrádi térségben most jó nagy profitrealizálás folyik.
Most látszik, hogy a szlovákok milyen bölcs döntést hoztak, mikor bevezették az eurót, nekik egy gonddal kevesebb.

Nem az infláció a baj

Az a kérdés, hogy ilyen körülmények között mi lehet a végkifejlet, és hogy kell-e, pontosabban mikor kell lépnie a jegybanknak. A forint esetében rosszul mutat a mindenkori leggyengébb érték, nem igazán azért, mert növelheti az inflációt (az belefér a kitűzött sávba), hanem azért, mert eddig is alulértékelt volt, nehezítve a bérfelzárkózást, ráadásul a pszichológiai hatása is rossz a gyengülő saját valutának, pláne az egyébként jó belső gazdasági helyzetben. Senki nem érti, hogy ha minden rendben, miért kell örökös mélypontra esnie a forintnak, amikor béreink épp csak elérték a német szint harmadát. A rekord gyenge forint okozta probléma így rövidtávon lélektani, ha kissé elmúlik a folyamat, akkor a munkaerőpiac szempontjából is kedvezőtlen a bérfelzárkózás lassulása miatt,
a jegybank által kommunikált inflációs cél szempontjából pedig csak a tartósabb gyengeség jelent problémát.
A hagyományos értelemben vett jegybanki cél okán így nem is lenne teendő, azonban az említett másik két szempont miatt nagyon is lehet.

Megfordul magától?

Érdemes megvizsgálni, mekkora esélye lehet annak, hogy a gyengülés magától is megszűnik. A kérdésnek különös jelentőséget ad a két másik valuta gyengülése, hisz ott is meg kell, hogy forduljon a folyamat, náluk még a túl alacsony kamatokra sem lehet hivatkozni. Így azt lehet mondani, hogy hosszú ideig nem is tudna gyenge maradni a forint, kérdés, hogy mennyire hosszú ez az idő, és mennyit gyengülhet még.
Ahhoz, hogy a folyamat magától megforduljon, az kell, hogy egyrészt a tőke gyors távozása megálljon (ez ilyen tempó mellett hamar be szokott következni),
másrészt most a forint és a dollár kamatának különbségét kihasználó carry traderek, mondhatni spekulánsok mikor döntenek úgy, hogy be kellene zsebelni a nyereséget. Márpedig eljön a pont, ahol muszáj lesz nekik, miután utánuk már nem lesz forint eladó, vevő viszont annál inkább. Ha pedig megkezdik a most nyitott pozíciók zárását, akkor saját maguk okoznak ugyanolyan viharos emelkedést, mint most az esés volt, esetleg még gyorsabbat.

Dilemma

A dilemma az lehet, hogy ezt célszerű-e kivárni, vagy egy nagy csapással hirtelen beindítani a folyamatot. Ehhez az kellene, hogy hirtelen megdráguljon a forint költsége, vagyis gyorsan megemelkedjen a kamat. Nem elég azonban egy kamatemelés, mivel a rendkívüli eszközök miatt mélyen a jegybanki kamat alatt van a tényleges kamatszint. Ennek megemeléséhez, egy lépésben vissza kéne vonni a rendkívüli eszközöket, viszont azt rendszerint fokozatosan szokták megtenni. Furcsa lenne, ha egyik napról a másikra hirtelen el lehetne helyezni a jegybanknál bármennyi egynapos, vagy akár három hónapos betétet.
Mindez komoly dilemma lehet a jegybank számára, nem is véletlen, hogy egyelőre zárt ajtók mögött vizsgálják a kérdést.
Az biztos, hogy a nulla kamatok időszaka véget ért, így nálunk is elkerülhetetlen ennek megszűnése, ennek csak az ütemezése a kérdés. Több szempontból kényelmes volt: olcsón lehetett finanszírozni az államadósságot, alacsonyan lehetett tartani a lakáshiteleket (bár utóbbiaknál ez az utóbbi időben már nem volt szempont: épp az elkerülhetetlenül bekövetkező emelkedés miatt ajánlották a most még drágább fix kamatozású hiteleket).

Intervenció

Vannak persze más lehetőségek is, amelyekről a jegybankok érthető módon nem szoktak nyilatkozni. Ha úgy érzik, közel a fordulópont,
közvetlen intervenciót is végrehajthatnak, vagyis vesznek egy kis hazai valutát a piacon, de jó hirtelen, nagy húzással.
Ha ügyes az  időzítés, beindul a fordított láncreakció, és mindenki hirtelen venni akarja majd a forintot, amit eddig csak adott. Rossz fundamentumú országoknál,
ahol fizetési mérleg-hiány van, ez nem működik, nálunk viszont, ahol a mérlegtöbblet folyamatosan termeli a devizát, igen.
Izgalmas a helyzet, egyben rövidtávon kissé nyugtalanító is. Egy azonban biztos: miután a forint, sőt a zloty és a cseh korona is alulértékelt valuta, inkább előbb, mint utóbb, úgyis erősödére váltanak. Kérdés, hogy ki lehet-e várni ezt, vagy a tervezettnél gyorsabban intünk búcsút a nulla közeli kamatok különleges világának. Fellegi Tamás