Már jobban függ a világ Kínától, mint fordítva

Elemzések2019. júl 24.Szabó Anna

Hiába lassul a kínai növekedés, a gazdasági modell átalakítása jól halad: az export helyett már a belső fogyasztás húzza a növekedést a dinamikusan bővülő középosztálynak köszönhetően. Kína 10-15 év múlva várhatóan a legfontosabb piac lesz, amely alapjaiban változtatja meg a világgazdaság sokáig meghatározó USA centrikusságát.

A világ évről évre jobban függ Kínától, mint a távol-keleti ország a világgazdaság más szereplőitől – olvasható a McKinsey and Company legfrissebb elemzésében. A társaság szakértői rámutatnak, hogy a hatalmas belső piaccal rendelkező ország mind erőteljesebben a hazai fogyasztásra építi gazdaságát.

Vagyis hiába lassult 27 éves mélypontra a gazdasági növekedés a második félévben, egyrészt annak üteme még így is imponáló, hat százalék feletti, másrészt az exportorientáltságból Kína sikeresen át tudta alakítani a gazdaságát úgy, hogy egyre kevésbé függjön a külföldi vevőktől.

A tanulmány szerint az Egyesült Államok és Kína között egy éve dúló kereskedelmi háború – amely többek között a technológiai és biztonsági területekre terjedt ki – visszavetette a két ország közötti kereskedelmet.

Ugyanakkor a közgazdászok többsége arra számított, hogy – elsősorban az ország exportkitettsége miatt – a háború sokkal jobban meg fogja viselni a távol-keleti ország gazdaságát, mint az Egyesült Államokét, ám ez mégsem következett be.

Az elemzők arra jutottak, hogy a 2015 januárja és 2018 decembere közötti 16 negyedévből 11-ben a belső fogyasztás adta a növekedés hatvan százalékát a távol-keleti országban.

Vagyis a kínai gazdaságban az export helyett immár a belső piac generálja a növekedést.

Ezt igazolja, hogy Kína nettó külkereskedelmi forgalma – a teljes exportból levonva az importot – negatív értéket mutat.

A McKinsey szerint a kínaiak titka, hogy a korábbinál erőteljesebb, jobban diverzifikált gazdaságot építenek ki, ennek eredményeként Kína világgazdasági függősége relatív értelemben csökkent.

Az elemzés részleteiben vizsgálta, hogy Kína és a világ hogyan kapcsolódik egymáshoz a tőke, a kereskedelem és a technológia tekintetében. A kutatók arra jutottak, hogy egyre inkább a belső fogyasztás húzza a kínai gazdaságot, ezért a vállalkozások figyelmének középpontjába ma már a belpiaci igények állnak.

Jól mutatja ezt, hogy amíg 2007-ben a kínai kibocsátás 17 százalékát exportálták, addig ez az arány 2017-re kilenc százalékra csökkent.

Vagyis a távol-keleti ország gazdasága egyre kevésbé függ a világ többi országától, a külső piacoktól, azaz egyre inkább önellátóvá válik.

  • Kína jelenleg az USA GDP-jének kétharmadát adja,
  • a világgazdaságból 16 százalék volt a részesedése 2017-ben, és a globális beágyazottsága évről évre nő. 
  • 2009-től Kína a világ legnagyobb termékexportőre, a világkereskedelemben a részesedése 2000-ben még csak két százalék körül alakult, 2017-re már 11,4 százalékra emelkedett.
  • Kína a legnagyobb export célország 33 ország esetében, 65 országnak pedig a legnagyobb importforrása.

– Az a tény, hogy a kínai gazdaság növekedése egyre kevésbé függ a külkereskedelemtől és a külföldi befektetőktől, hanem sokkal inkább a belső piaci folyamatoktól, azt eredményezte, hogy az ország mind jobban függetlenedik a külvilágtól – olvasható a tanulmányban. – Kína exportfüggőségének csökkenése egyben azt is jelenti, hogy az ország gazdasága még mindig sokkal zártabb, mint a fejlett gazdaságokkal rendelkező országok többségének a piaca.

Ezzel szemben a világgazdaság más szereplői egyre erőteljesebben ráutaltak a kínai gazdaságra.

A számok azt mutatják, ezen országok Kínába irányuló exportja, illetve a Pekingből hozzájuk érkező befektetések jelentősebbek, mint fordítva. A jelentés három országcsoportot különböztetett meg abban a tekintetben, hogy milyen mértékű a függésük a kínai gazdaságtól. 

Az első csoportba tartoznak az olyan ázsiai országok, mint Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Vietnam. Ezek az országok szorosan kapcsolódnak Kínához a globális ellátási láncokon keresztül.

A második csoportba az ásványkincsekben gazdag országokat sorolja a tanulmány. Ezen országok – Ausztrália, Chile, Costa Rica, Ghána és Dél-Afrika – függését az adja, hogy Kína hatalmas felvevőpiacot jelent ásványkincseik számára.

Végül a harmadik csoportba az olyan fejlődő országok tartoznak mint Egyiptom vagy Pakisztán, amelyek erőteljesen függenek a kínai tőkétől, az országba érkező kínai befektetésektől.Azok az országok, amelyek valamilyen tekintetben függenek a kínai gazdaságtól, ugyan különböző mértékben, de érzékenyek a távol-keleti ország és a világ változó viszonyára – emeli ki az elemzés.

Az a tény, hogy a világ többi országa egyre szorosabb kapcsolatban van Kínával, rámutat Kína növekvő jelentőségére. Igaz ez piacként, szolgáltatóként és befektetőként egyaránt.

A McKinsey tanulmányból az a tanulság vonható le, hogy Kína gazdasági modelljének az átalakítására tett kísérlet a megfelelő irányba halad. A közgazdász konszenzus szerint,

Kína csak úgy kerülhet ki a közepesen fejlett országok csapdájából, ha az évtizedekig meghatározó magas beruházási rátával és exportvezérelt gazdasági növekedési modellt (amelyben Kína az olcsó munkaerőre, az importált nyersanyagokat feldolgozva, iparcikket exportál a fejlett világnak) felváltja, egy fogyasztás és K+F vezérelt gazdasági növekedés. 

A McKinsey tanulmány tehát azt tükrözi, hogy ebbe az irányba sikerült érdemi előrelépést tenni, mert a vizsgált időszakban (2015 január – 2018 december) a gazdasági növekedés legfontosabb forrása a fogyasztás volt. Három év vizsgálata alapján talán tényleg nem eltúlzott a következtetés – mondta lapunknak Eszterhai Viktor a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai kutatóintézetének szenior kutatója.

Minek köszönhető mindez? Elsősorban a bérek gyors növekedésének és a rendkívül dinamikusan bővülő középosztálynak.

A bérek a vizsgált időszakban évente 8-10 százalékkal nőttek.

A középosztály mérete (nyugati sztenderdek alapján) egyes számítások szerint már az évtized közepén lehagyta az USA-t. A két tényezőben kulcsszerepet kap az urbanizáció, amely a munkaerő számára magasabb fizetéseket és növekvő hatékonyságot jelent.

Mit jelent mindez a világ számára? Korábban az a nézet volt a meghatározó, hogy Kína világgazdaságba történő integrációja megváltoztatja Kínát. Ma inkább úgy tűnik, hogy a Kínai piac mérete változtatja meg a világgazdaságot - hangsúlyozta a Kína-szakértő.

Kína ugyanis egy évtizeden belül valószínűleg minden termék és szolgáltatás legfontosabb piaca lesz.

Eszterhai Viktor kiemelte: mindez alapjaiban változtatja meg a világgazdaság sokáig meghatározó USA centrikusságát, mert a világ egyre inkább „kitettebb” lesz Kínának. A globális értékesítésben gondolkodó vállaltok mind a kínai piac kegyét fogja keresni, amely komoly hatalmat jelent Peking számára (pl. sztenderdek bevezetésén keresztül való szabályozás, gazdasági nyomásgyakorlás stb.).

Ennek tükrében az amerikai kereskedelmi háború kockázatos stratégia,

1) mert az amerikai kormány azt kockáztatja, hogy a vállalatai kiszorulnak a hatalmas kínai piacról,
2) az amerikai szövetségesek biztosan nem akarják a kínai piacokat elveszteni.

Természetesen a Kínától leginkább függő országok pont nem a nagy gazdasági centrumok lesznek, hanem a kisebb, földrajzi szempontból közel elhelyezkedő államok - tette hozzá a szenior elemző.