Meddig emelkedhet az olajár? 

7 éves csúcs

Immár 80 dollár fölé kerültek a főbb olajártípusok, amivel már a három évvel ezelőtti csúcsot is kezdi meghaladni az ár, igaz, hogy 2014-ig volt ennél jóval több is: akkor 100 dollár fölött is jártak a tőzsdei jegyzések.

Nehéz megérteni, hogy az a termék, amelyből szinte korlátlan kitermelhető mennyiség áll rendelkezésre, és ez legjobban a járvány kezdeti szakaszában látszott, miért tud most ilyen magasra emelkedni, és mindez meddig tarthat, pláne akkor, amikor épp a fosszilis energiahordozók leépítése van napirenden?

Egymás után szállnak el az árak

Azt hetek-hónapok óta látjuk, hogy a járvány utáni gazdasági újranyitásban kialakultak torzulások, amikor egyes nyersanyagok, félkész termékek, energiahordozók nem állnak megfelelő mennyiségben rendelkezésre, vagy ha igen, nem ott, ahol szükség van rájuk. Az elmúlt évtizedekben nem nagyon tapasztalhattunk ilyet, hisz ha valamiből nőtt a kereslet, mindig volt, aki növelje a kínálatot: kitermelést bővítettek, gyárakat építettek, szállítókapacitást növeltek.

Most ebben zavarok vannak, hisz a járvány alatt olyan mértékben állt le a világgazdaság és világkereskedelem olajozottan működő gépezete, hogy azt nehéz ugyanígy újraindítani, ráadásul úgy, hogy még a járvány is tombol helyenként. Mindez érthető módon áremelkedéshez vezet, ami aztán egyre több termékre és szolgáltatásra átterjed. A helyzetet súlyosbítja, hogy a legnagyobb jegybankok egyelőre tudomást sem vettek minderről, monetáris politikájuk deflációra van méretezve.

Van olaj, de visszatartják

Az inflációs pszichológia az olajárra is hat. Olajból ugyan van bőségesen, tankerhajóból és tárolóból sincs hiány, finomítói kapacitás is van, legfeljebb sofőr nincs Nagy-Britanniában, aki szállítja a benzint, de ez egyedi probléma: hirtelen kizárták az európai munkaerőt.

Igen ám, de amikor az olajkitermelők látják, hogy sok minden másnak emelkedik az ára, például a többi energiahordozónak is, akkor késztetést éreznek arra, hogy

kihasználva a piac pszichológiai állapotát, egy kicsit megsegítsék az olajár emelkedését is.

Ennek remek eszköze, hogy az OPEC nem növeli tovább a kitermelést abban az ütemben, ahogy a gazdasági nyitás során a kereslet emelkedik, és máris emelkedik az ár.

A belépő kínálat

Azonban nem csak az OPEC és Oroszország termel ki olajat, hanem más szereplők is vannak, akik örülnek a hirtelen jött lehetőségnek, mindenekelőtt az amerikai palaolaj kitermelők, akiknek tavaly az ár összeomlásakor nagy költséggel le kellett állítania a kitermelést.

A kitermelés újraindítása azonban költséges és időigényes, ráadásul sokan nem is számítottak arra, hogy erre egyáltalán igény lesz, azt hitték, hogy a túlkínálat immár végleg, az olajkorszak alkonyáig eltart. Ráadásul az időközben hivatalba lépett új elnök, Joe Biden sem támogatta a klímakárosító iparágat, ami megint csak hátráltatta a kitermelést.

Elnöki álláspont

Mostanra azonban az elnöki álláspont is változott: rövid távon Biden is alacsonyabb olaj-, és benzinárat szeretne, hosszabb távon pedig úgyis előretör az elektromos autó. Így most mindenkinek az az érdeke, hogy az amerikai palaolaj kitermelést felfuttassák, persze a kitermelők egy része bizonytalan, miután nem tudják, meddig tart ez a keresleti piac. Mindazonáltal ahogy a kitermelt mennyiség nő, egyre nagyobb lesz az amerikai olaj részesedése a piacon, és ahogy ez az elmúlt években történt,

idővel túlkínálathoz és áreséshez vezet.

Amíg az őrület tart

Lehet, hogy ez már most is zajlana, ha nem lenne egyfajta pánik a többi energiahordozó, mindenekelőtt a földgáz piacán. Ilyenkor a felhasználók és a befektetők is áremelkedésre számítanak az olaj esetében is, ezért átmenetileg olyan erős keresletet támasztanak, ami ami felszívja a bővülő amerikai kitermelést.

Ez a folyamat azonban időleges, és ahogy a többi terméknél enyhülni kezd a kialakult őrület, az olajnál, ahol nincs igazán hiány, elsőnek jelentkezhet a hatás. Ezért vélhetően az olajár emelkedésének limitált a tere, nem valószínű, hogy a 100 dolláros árat tartósan meghaladná. Jó eséllyel el sem jut odáig, de ha véletlenül fölé kerülne egy piaci tetőzés során,

a kínálat már igen erős lesz, hisz a kitermelők emlékezetében még élénken él a járvány első szakasza a negatív árakkal.

Csökkenő trend

Azt pedig, hogy az olajár akárcsak átmenetileg is elérje mindekori csúcsát, a 150 dolláros szintet, ami közvetlenül a 2008-as válság előtt történt, rendkívül nehéz elképzelni. Ha megnézzük a grafikont, látszik, hogy azóta egy igen hosszú, csökkenő trend alakult ki az olaj piacán, persze jelentős kilengésekkel. Az olajkorszak túljutott a zeniten, és ezt már a földgáz árában kialakult extrém folyamatok sem befolyásolják.

Brent típusú olaj, 20 év: 2008 óta csökkenő trend. Forrás: stooq.com