Megfordíthatja a háború menetét a dollármillárdokba kerülő amerikai szuperfegyver?

A PATRIOT szisztéma rettenetesen drága: egy 32 rakétát indító egység ára jóval az egymilliárd dollár felett van, négyszer annyiba került, mint a hasonló teljesítményű oroszországi Sz-400-as, ultramodern Triumf.

A Patriot hazafit jelent, de sok köze a hazafisághoz nincs. A légvédelmi rendszer lelkére, az AN/MPQ-53 radarra utal. Phased Array Tracking Radar to Intercept on Target – azaz a radar működését leíró szavak kezdőbetűje a PATRIOT szót adja ki. Hozzávetőleges fordítása: A célkövető-tűzvezető radar fázis vezérelt antennaráccsal befogja a célpontot. 

A még a múlt század hatvanas éveiben kifejlesztett, azóta több lépcsőben korszerűsített amerikai lég- és rakétavédelmi rendszer használhatósága körül is viták dúlnak.

Melyik radart adják hozzá?

Nem közölték sem a gyártó vállalatnál, az arizonai Raytheon-konplexumban, sem a Pentagonban, hogy a rendszerhez illeszthető körülbelül féltucatnyi különféle típusú rakéta közül melyiket adják a célfelderítő-célkövető radarból, parancsnoki központból, a nyolc, - egyenként négy rakétát tároló – indító konténer-blokkból, egyéb segédfelszerelésekből (a radar áramszükségletét biztosítandó, teherautóra szerelt generátorból) álló egységhez.

Nyilván nem a legújabbat, a PAC-3 csomaghoz tartozót, amelynek különlegesen finom és szupertitkos irányítási rendszere van, hiszen a bejövő ellenséges ballisztikus rakétát úgy semmisíti meg, hogy a robbanóanyagot nem tartalmazó (csak keményfém szálköteget, mint a többszörös hangsebességgel repülő marokkó-pálcikákat szétszóró) harci részt belevezeti az ellenséges rakétába és a két eszköz hatalmas sebessége összeadódva porrá zúzza, részben elgőzölögtetni a célpontot. Amihez persze milliomod másodpercnyi pontosságú koordináció szükséges – ennek elérésének módja a legszigorúbb katonai titkok közé tartozik.

Gyorsított kiképzés a használathoz

A PATRIOT-ok egyik sajátossága, hogy viszonylag nagy számú és speciálisan képzett kiszolgáló-kezelőcsapatra van szükség működtetésükhöz. Egy Patriot rendszert (32 indítható rakétát) mintegy 70 fő, speciálisan képzett katona szolgál ki. A leglényegesebb: Ukrajnának még hosszú hónapokba telik, amíg ki tud állítani egy kiképzett, viszonylag nagy létszámú kezelőszemélyzetet. Emiatt pletykák terjedtek el, hogy a rakétákat ideiglenesen amerikai személyzet fogja kezelni. Ami nem valószínű, és amit az USA katonai vezetése erősen ellenez. A legvalószínűbb, hogy az általában egy éves kiképzési időszakot a felére rövidítik le.

Lehet háborúfordító szerepe Ukrajnában a PATRIOT rendszernek?

Amerikai szakértők egyetértenek abban, hogy: nem. Már csak azért sem mert a rendszer bevethetőségének időpontja nem ismert – túl sok az ismeretlen, a változó.

És az elfogórakéták találati biztonsága is vitatott. Míg az Öbölháborúban az amerikai pbs.org közszolgálati rádióadó szerint az amerikai PATRIOT-ok 80%-os biztonsággal (tíz kilőtt PATRIOT-ból nyolc talált) semmisítették meg az iraki Scud ballisztikus rakétákat, addig izraeli források szerint csak minden második kilőtt PATRIOT ért el találatot. Izraelben (amelynek vitathatatlanul a legjobb a világon a lég- és rakétavédelmi rendszere) nem tartják kiváltképpen hatásosnak a PATRIOT-okat.

Sokkal jobbnak ítélik meg háromrétegű, saját fejlesztésű izraeli rendszerüket, amely a rövid hatótávolságú Vaskupolából, a közepes Dávid Parittyájából és a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni Arrow 3-asokból (Hec-3) áll.

Az Öböl-háború után az amerikai szaksajtóban heves vita indult a PATRIOT-ok hatásfokáról, egyáltalán arról, mi számít találatnak, a Scud elfogásának. A Scud robbanófeje típustól függően 600-970 kilogramm volt. Ha a PATRIOT a Scud mellett robbant is, nem biztos, hogy teljes mértékben semlegesítette azt. Emiatt a cél mellé zuhant, sérült, de felrobbant Scud még komoly kárt képes okozni.

Éppen a most folyó ukrajnai háború szolgáltatott bőséges tapasztalatot rá, hogy a városokban a civil épületekben kárt tett harceszközök egy része a visszahulló légvédelmi rakéták maradványaitól, vagy az általuk eltalált és darabokra szakadt, de még így is nagy rombolóerőt képviselő robbanófejektől sérült meg. Az oroszországi Engelsz-2 légitámaszponton, amely az ukrán határtól 650-700 kilométerre van, karácsony másnapján csapódhatott be egy alacsonyan jövő, nagy sebességű és nagy tömegű (több mint hat tonna), Ukrajnából indított drón. Feltételezhetően ugyanolyan, amilyent néhány hete, az első Engelsz-2 elleni dróntámadásnál használtak, a matuzsálemi korúnak számító, szovjet időkben gyártott, hatalmas tömegű Tu-141 Sztrizs.

Noha az OF légvédelme megsemmisítette a drónt, de annak darabjaitól három oroszországi katona meghalt. Moszkvai tájékoztatás szerint a gépeket nem érték sérülések.

A PATRIOT-ok sem adnak választ arra a mindmáig megoldatlan kérdésre: hogyan semlegesítsék a lelőtt támadó rakéta még nagyobb, komoly pusztítást okozható részeit, amelyek a célterületre hullva károkat okozhatnak, emberéleteket, civil objektumokat veszélyeztetnek?

Ez a dilemma egyébként – más összefüggésben – foglalkoztatja az űreszköz-, űrhajó tervezőket is. Az idejüket kiszolgált műholdakat, egyéb, az űrben keringő, haszontalan eszközöket önmegsemmisítő (önrobbantó) módon akarják semlegesíteni, olyan apró darabokra törve azokat, amelyek már nem veszélyeztetnek más űrjárműveket.

Ám akár a néhány centiméternyi méretű roncsdarabok is halálos veszélyt jelenthetnek egy, a Föld körül keringő űrállomásra nézve. Az űrállomás falai a legtöbbször néhány milliméternyi vastag alumíniumötvözetből készülnek, azokat egy sokszoros hangsebességgel érkező apró űrszemét-darab is átütheti.

A költségvonzat sem mindegy

A darabonként 3-6 millió dollárba kerülő PATRIOT rakétákat vélhetően nagy értékű célpontok, oroszországi katonai repülőgépek és modernebb cirkálórakéták ellen lenne érdemes bevetni.

Nem sok teteje lenne egy négymillió dolláros rakétával levadászni egy pár ezer dolláros kamikaze drónt. Emellett azt sem tudjuk, hogy a PATRIOT-ok képesek-e hatásosan elfogni az oroszországiak által ritkán használt, repülőgépről (általában MiG-31-es szuperszónikus nehéz elfogóvadászgépről) messze a PATRIOT-ok hatósugarán kívülről indított Kinzsal hiperszónikus ballisztikus rakétát.

Célpontkeresés

Moszkvában nagy, főleg jelképes erőt tulajdonítanak a PATRIOT-oknak, kiváltképpen azok radarrendszerének, az AN/MPQ-53-asnak. Nem hivatalos források szerint ezek is szerepet játszottak benne, hogy 2022 őszén felgyorsították az Ukrajna felett is gyakran elhaladó új oroszországi katonai felderítő-távközlési műholdak felbocsátását.

Ezekkel a műholdakkal igyekeznek – amerikai mintára – felderíteni az új ukrán légvédelmi állásokat, főként az azok radarrendszerei által kibocsátott jelek alapján. A műholdak az észlelt ukrán radarjelek koordinátáit közlik a célterület felett kóválygó, célpontokat kereső (loitering, barrazsírujuscsije) felderítő drónokkal. Amint a drónok „látják” az rejtőzködő ukrán légvédelmi üteget, küldik is annak pontos helyét az orosz messze hordó tüzérségnek.

Ennek megfelelően az új rendszerben a felderítő drónok a műholdas távközlési összeköttetéssel juttatnák el valós időben a hírszerzési-felderítési adatokat. Ezek az észleléstől számított 3-5 másodpercen belül az oroszországi nehézlövegek fedélzeti komputereibe küldenék a célok adatait. És a PATRIOT rendszerek nehézkesen, lassan mozognak, váltanak tüzelőállást – azaz az oroszországi gránátok még a felfedezett állásban érhetik a lég- és rakétavédelmi rendszert.

Azaz az OF új katonai műholdjai egyben irányítanák is a drónokat, megadnák nekik a célok hozzávetőleges koordinátáit, amelyeket aztán a drónok pontosítanának és visszajuttatnának az oroszországi nehézlövegek irányítóihoz. Az amerikaiak az Elon Musk-féle, Ukrajna felett keringő Starlink hálózata, plusz az amerikai katonai felderítő műholdak és drónok segítségével a háború kezdete óta alkalmazzák ezt a rendszert.

Az Oroszországi Föderáció (OF) katonai felderítő-műholdjairól kevés az információ. Amit a sajtóban kiszivárogtattak, hogy a Roszkozmosz 2022. október végén kozmikus pályára állított legalább egy távközlési műholdat, az Elon Musk féle StarLinkhez hasonlót, amelyet az orosz Szfera program keretében működtetnek.

Emellett űrbéli pályára állítottak egy különös szerkezetet (oroszul: razgonnij blok - gyorsító elem), amely, akárcsak a teniszezőknek a labda-adogató gép a labdákat, úgy köpködi ki, állítja pályára a különféle (katonai) célú mesterséges holdakat.

Mekkora területet tud védeni?

Ugyancsak lényeges szempont, hogy egy 32 rakétás PATRIOT rendszer (amilyet az USA-tól kapnak 2023 első harmadában) legfeljebb egy Kijev nagyságú területet képes megvédeni ellenséges harci gépek, cirkálórakéták, drónok (beleértve a kamikaze rendszerűeket is), ballisztikus rakéták ellen. Kijev területe mintegy 900 négyzetkilométer, azaz ha „körösítenénk”, akkor mintegy 35 kilométer átmérőjű körbe férhetne bele. Tehát, ha teljes Ukrajna területét le akarnák védeni a PATRIOT-okkal, több mint hatszáz ilyen rendszerre lenne szükség. Ez a mennyiség az USA-t védő PATRIOT rendszerek mintegy kétharmadát tenné ki. Beszerzése nem reális lehetőség.

A következő kérdés (amire a kiadott hivatalos információkból egyelőre nincs válasz), hogy milyen típusú rakétával szállítják a fegyverrendszert az ukránoknak. A PATRIOT-hoz alapjában véve kétféle rakétát illesztettek. Az első típus (PAC-1), a régebbi, egyszerűbb, a hagyomány légvédelmi rakéták elvén működik.

Azaz a rakéta irányítófejébe beépített rendszerek a kiszemelt céltárgy közelébe manőverezik. Majd a robbanófejbe beépített (közelségi, vagy éppen pillanatgyújtó) működésbe hozza a mintegy 90 kilogrammos repesz-robbanófej sok ezer repeszt szétszóró, legalább ötven méteres körzetben a céltárgyra nézve végzetes sérülést okozható darabjait.

Ám ebben a rendszerben is sok a bizonytalansági tényező: milyen messzire robban a PATRIOT elfogó rakétafeje a célponttól, és mekkora sérülést okoz a támadónak.