Megszűnhet az ország, amelynek közvetve Trianont köszönhetjük 

Formális ország

Nemrég a két albán nyelvű állam, Albánia és Koszovó fokozódó integrációja, esetleg egyesülése került szóba, ugyanakkor a Nyugat-Balkán egy másik állama is lehet, hogy megváltoztatja Európa térképét. Bosznia, teljes nevén Bosznia-Hercegovina állami egysége, ami eleve formálisnak mondható, inog: az államot alkotó két részterület közül a szerb rész a kiválást fontolgatja. Ha ez nem jelent háborút, akkor végül is nem is lenne ezzel gond, azonban a jelenlegi békeszerződést összehozó USA irtózik a gondolattól, és sok más ország is nehezen viseli az ilyen változásokat.

Andrássy ötlete

A szerencsétlen sorsú ország, amely a török hódítás előtt inkább csak egy földrajzi terület volt, államisággal nem rendelkezett, a török hódoltság alatt lett közigazgatásilag egy egység, vegyes lakossággal (szerbek, horvátok és velük azonos nyelvet beszélő, muzulmán bosnyákok). A bajok akkor kezdődtek, amikor 1878-ban a Berlini Kongresszus Andrássy Gyula, az Osztrák-Magyar Monarchia akkori külügyminisztere javaslatára úgy döntött, hogy a Monarchia 30 évre megszállhatja Boszniát, de névleg, papíron a Török Birodalom része maradt.

Újabb baklövés

Az új szerzemény nem volt egy leányálom az eleve soknemzetiségű Monarchiának, aztán a 30 év leteltével a Monarchia egyoldalúan úgy döntött, hogy annektálja, végleg elveszi a törököktől az országot. Ez nem kevés ellenséget hozott a Monarchiának, legfőképpen Szerbia és az őt támogató Oroszország haragudott. Bosznia népei elégedetlenek voltak,

de leginkább a szerbek, akik szerettek volna a független szerb anyaországhoz csatlakozni.

Világháború

Ennek lett következménye az elhíresült szarajevói merénylet is, melynek során megölték a Monarchia trónörökösét és feleségét, és amely okot szolgáltatott arra, hogy a felhevült, háborús sikerekre vágyó osztrák vezérkar a magyar országrészt nagy nehezen rábeszélve és Németország támogatását élvezve meggondolatlanul hadat üzent Szerbiának, noha tudta, hogy ez Oroszország belépéséhez vezethet a Monarchia ellen. Így is lett, aztán a két szövetségi rendszer megléte automatikusan berántotta tagjaikat, kirobbantva az elsővilágháborút.

Mi lett volna...

Eredményét ismerjük: a központi hatalmak veresége a Trinanoni Békeszerződést hozta. Ha a Monarchia nem nyúl bele a zavarosba Bosznia által, jó eséllyel nem így jön létre a soron következő európai háború,

és talán Magyarország sorsa sem így alakul,

persze a történelemben a „mi lett volna, ha…” kérdésnek sok értelme nincs, tanulságokat azonban le lehet vonni az egyes esetekből.

Jugoszlávia

Bosznia esetében kezdettől látszott, hogy a nemzetiségi ellentét szétfeszíti a természetellenes országot. Az első világháború után 70 évre megoldottnak tűnt a probléma, miután az összes érintett nép egy államba, Jugoszláviába tömörült (a második világháború idejének kivételével). A rendszerváltáskor aztán jött Jugoszlávia felbomlása: a nemzetiségi problémákból több háború lett, közülük azonban a boszniai lett a legsúlyosabb, ahol

a három nemzetiség egymásnak esett, és népirtásra is sor került.

Daytoni béke

Békét végül amerikai közvetítéssel sikerült teremteni 1995-ben, követve azt a már korábban más összetákolt államokban (pl. Irak) sem bevált megoldást, hogy a

természetellenes, lakói által sem vágyott országot mindenáron fenntartsák, változatlan határokkal.

Az egyetlen tényleges eredmény, amit elértek: kettéválasztottak a szerbeket az egy táborba terelődő horvátoktól és bosnyákoktól nagyjából az etnikai határok mentén. Így létrehoztak két tagköztársaságot, melyek sok mindent külön intéznek, más ügyeket közösen, a külföldi békefenntartók által egybentartott országban. Van egy kis terület, ahol nagy a nemzetiségi keveredés, itt speciális közigazgatás van.

Itt az idő?

A szerbeket tehát sikerült különválasztani a többiektől, de persze ők továbbmennének: semmilyen szinten nem akarnának egy országban maradni a horvátokkal és a bosnyákokkal. Lehetne külön államuk, de többségük azt sem bánná, ha Szerbiához csatlakoznának, ahogy ezt már az Andrássy-féle beavatkozás óta mindig is szerették volna, és a jugoszláv időkben valamilyen szinten meg is valósult, hisz az összes szerb egy országban volt.

Most valamiért a boszniai szerb köztársaság vezetése elérkezettnek látja az időt, hogy lépést tegyen ebbe az irányba. Talán azért most, mert Ukrajnában is hasonló konfliktus zajlik, talán Koszovó és Albánia ügyének állása miatt is, esetleg a járvány okozta figyelemelvonást is kihasználják, és még az sem zárható ki hogy az afganisztáni kudarc után úgy gondolják, hogy

az USA náluk sem fog nagyon erősködni, ha békésen, újabb háború veszélye nélkül lépnek, hisz most már a határok, még ha meglehetősen kanyarulatosak is, mégiscsak adottak.

Felbomlik vagy kiürül

Hogy végül megtörténik-e a kilépés és így Bosznia végső felbomlása, még nem lehet tudni, viszont az látszik, hogy

26-27 év elteltével sem került közelebb a két országrész egymáshoz,

ugyanúgy csak nemzetköri erőkkel lehet őket egy országban tartani, mint akkor. Kérdés, hogy ezt a helyzetet meddig van értelme fenntartani, mikor gondolják egyre többen úgy a nemzetközi politikában, hogy működőképesebb megoldást kellene találni.

Addig is sokan távoznak a viszonylag szegény országból: a szerbeknek adott Szerbia, a horvátoknak Horvátország, majd rajta keresztül az egész EU. Ha sokáig nem történik változás, az ország elnéptelenedik: persze ez is egyfajta megoldás. Ha kevés lakos marad, ők már elvannak egy országban, és észt vagy luxemburgi mintára akár még komoly fejlődés is beindulhat.