Két európai ország egyesülne 

Országegyesülések a közelmúltban

A nemzetközi diplomáciában sok bonyolult kérdés merül fel a független állam fogalmával kapcsolatban, és persze arról is, hogy mennyiben dönthet egy népcsoport, egy országrész saját sorsáról, mikor lehet kiválni egy országból, és végül, ami most aktuálissá válhat: hogy mikor egyesülhet két állam. A jelenlegi esetben ráadásul az egyiket,

Koszovót csak az országok egy része ismeri el, ami további bonyodalmakat jelent.

Országegyesülésre volt már példa az elmúlt fél évszázadban, nem is egy. A legfontosabb eset Németország egyesülése, amelynek kettéválasztása már eleve egy mesterséges folyamat volt a második világháború után, így az egyesüléssel kapcsolatban alig volt valakinek kifogása 1990-ben, leginkább természetesnek tekintették. Ugyanakkor, ha például egy ugyancsak német nyelvű ország, Ausztria akarna csatlakozni hozzá, ezt nemzetközi szerződések miatt nem tehetné meg, persze a nemzetközi szerződések is újratárgyalhatók.

Az ugyancsak mesterségesen kettéosztott Vietnám az északi országrész győzelme egyesült, a két részre osztott Jemen békésen lett újra egy ország, bár ma is súlyos vallási, etnikai feszültségek terhelik az országot. A 60-as években Szíria és Egyiptom alkotott egy államot Egyesült Arab Köztársaság néven, ez azonban nem maradt fenn sokáig.

Vajon ha a két, túlnyomórészt albánok lakta állam népei az egyesülésre voksolnak, megtehetik-e ugyanezt?

Nos, úgy tűnik, ebben az esetben a helyzet meglehetősen bonyolult.

Az a bizonyos puskaporos hordó

A Balkán-félsziget sorsa a török uralom alól való felszabadulást követően sosem rendeződött megnyugtatóan. Míg magyarországot a 17. század végén egy tarka, soknemzetiségű hadsereg szabadította fel lényegében minden európai ország megelégedésére, a balkáni török térvesztést már nem támogatták egyes európai nagyhatalmak, mert a status quo felborulásától tartottak.

Az első nemzetközi rendezést a Berlini kongresszus jelentette, ami ugyan ugyan 35 évre békét teremtett, de a Balkánt puskaporos hordóvá alakította.

A hordó először 1912-13-ban, a két balkáni háborúban robbant, melyben az első során önmgukat szabadították fel a még török iga alatt lévő európai népek, amásodikban viszont rögtön egymásnak estek, mivel képtelenk voltak józan meggondolások alapján észszerű hatásokat húzni maguk között. Ekkor jött létre a független Albánia is, de az igazán nagy robbanás Bosznia-Hercegovinából indult ki 1914-ben, előidézve az első világháborút.

Az antant győzelme után igazságtalan békék egész sorát kötötték meg a nemzetiségi elv figyelmen kívül hagyásával, ennek része volt, hogy az akkor már bőven albán többségű Koszovót az alakuló Jugoszláviának, ezen belül Szerbiának adták. Egy rövid második világháborús időszakot kivéve ez így is maradt Jugoszlávia felbomlásáig, amikor már 90 százalékban albánok lakták Koszovót, és rögtön meg is indultak a függetlenségi törekvések.

Jugoszlávia felbomlása egyébként is felszínre hozta a korábbi puskaporos hordót, háborúk következtek, melyek közül az utolsó Koszovó miatt indult, mégpedig a NATO bevatkozásával. Ekkor Koszovót gyakorlatilag leválasztották Szerbiáról, elméletben azonban Szerbia része maradt 2008-ig, amikor Szerbia és több másik ország határozott elutasítása mellett a nyugati hatalmak engedélyeztek egy függetlenségi népszavazást, és el is ismerték független államot.

Az EU-n belül 5 ország nem ismerte el koszovót: Spanyolország, Románia, Görögország, Ciprus és Szlovákia.

Elhalt békülési kísérlet

Pár éve Szerbia és Koszovó kísérletett tett arra, hogy valahogy rendezzék a viszonyt: ennek során területcserék lehetősége is felvetődött, hogy nagyjából etnikai határok alakulhassanak ki. A folyamat azonban hirtelen megszakadt, a kapcsolat újra feszült lett, időnként még háborús fenyegetések is elhangzottak. A balkáni puskaporos hordót, konkrétan Koszovót és Bosznia-Hercegovinát máig is az ENSZ illetve a NATO békefenntartói erői tartják nyugalomban.

Miért most?

Ilyen körülmények között vetődött most fel az egyesítési ötlet, ami alapvetően logikusnak hangzik, hisz egy népről van szó, két hazában. Koszovóban van egy szerb kisebbség, akik Szerbiához szeretnének tartozni, az országot egyébként 93,5 százalékban albánok lakják.

Az egyesülés gondolata korábban is felmerült, de most vélhetően azért gondolják egy kicsit komolyabban, mert mindkét ország jelentősen gazdasági fejlődésen ment keresztül, és a reménytelenül szegény Koszovó ma már felzárkózott Albániához, így gazdasági értelemben nem jelentene problémát az egyesülés, bár az nagy kérdés lenne, hogy

a jelenleg az eurót használó Koszovó átvenné-e az albán leket, mint pénznemet.

Az akadályok

Ami igazából problémát jelentene, az a nemzetközi közösség és a szomszéd országok viszonyulása a kérdéshez. Egyrészt macedóniában is lakik egy jelentősebb albán kisebbség, akiket zavarna, hogy kimaradnak az egységes albán hazából, ugyanakkor Macedónia attól félne, hogy ebbe nem nyugszanak bele.

Szerbiát idegesítené, hogy elszakadt tartománya megtér az etnikai anyaországhoz, ugyanakkor valószínűleg áldását adná erre, ha a szerbek által összefüggően lakott koszovói részeket az egyesülő ország átadná neki.

Az európai országok közül mindegyik olyan ország heves ellenkezést tanusítana, amelyek jelentősebb nemzeti kisebbségekkel rendelkeznek, nem véletlen, hogy ők azok, akik el sem ismerték Koszovót, így ők az egyesülést sem ismernék el, és vélhetően más kontinensen is akadnának ellenzők.

Szélesebb rendezés

Mondhatjuk persze, hogy végül is ez a két ország joga, de a gyakorlatban elég nehéz lenne a kivitelezés, ha nem találnak néhány komolyabb támogatóra, elsősorban NATO-tagokra. Erre pedig vélhetően csak akkor kerülne sor, ha a nemzetközi közösség legalább egy része megpróbálna valamiféle konszenzust keresni, ami az EU felé kacsingató Szerbia számára is elfogadható, és nem kizárt, hogy Bosznia helyzetét is újra tárgyalnák, hisz az, mint ország, jelenleg életképtelen, és tulajdonképpen az ország három nemzetisége sem igazán akarja fenntartani a jelenlegi formában.

Kvázi egyesülés

Nem kizárt, hogy amíg ezek a feltételek nem jönnek létre,

a két ország megkezdi a de facto egyesülést, de nem nyilvánítják azt ki hivatalosan.

Koszovó polgárai albán útlevelet kapnának, ami mindjárt meg is oldaná minden gondjukat, hisz azzal akadálytalanul utazhatnak, míg most a Koszovót el nem ismerő országokba nem tudnak legálisan belépni. A gazdaságok integrációja mindenkinek kedvező lenne, a belső határellenőrzést is meg lehetne szüntetni, Koszovóban pedig mindenki kedvére lengethetné az albán zászlót (sok helyen most is ezt teszik).

EU-tagság

A tényleges, az ENSZ által is elismert egyesítés esélyes rövidtávon kicsi, azonban az egyre nagyobb mértékű integráció útjában nincsenek akadályok, és komolyan csak akkor kellene foglalkozni a diplomáciai megközelítéssel, ha felmerül az EU-tagság kérdése, ami egyébként megoldást is jelenthetne az egész problémára hisz ott, ha úgy akarják, tényleg lehet csak elméleti keret a két állam létezése.