Mekkora NATO-erők állomásoznak a kelet-európai régióban?

A NATO történetének legnagyobb szabású erődemonstrációja zajlik, hogy ellensúlyozzák az Oroszországi Föderáció (OF) Ukrajna ellen indított háborújának hatásait. Egyben elrettentsék Moszkvát a további lépésektől, a NATO, vagy egyes elemei ellen intézett esetleges támadástól.

Jelenleg a korábbi, 35 ezer fős kontingensnek csaknem a háromszorosa, százezer amerikai katona áll készenlétben Nyugat-, Kelet-Közép-, és Kelet-Európában.

Ebből a százezer amerikai katonából negyvenezer közvetlen NATO-parancsnokság alatt teljesít szolgálatot.

Többségüket a NATO keleti, az Orosz Föderációval határos térségeiben helyezték el. Minthogy a NATO már korábban is ebben a régióban nehézfegyverzet-raktárakat állított fel, ez a félelmetes csapásmérő erő gyorsan, teljes felszereléssel mozgósítható. 

A szárazföldi csapatokat hatalmas légierő, haditengerészeti kontingens támogatja.

Nyugat-Németországban van a világ egyik legnagyobb katonai légibázisa, a Ramstein AFB - óriási raktárakkal, két kifutópályával, amelyek a világ legnagyobb katonai szállítógépeit is indítják-fogadják. Ramstein 09/27-es jelzésű, 3000 méteres és a 08/26-os 3200 méteres aszfalt kifutópályájáról van szó.

Ide az Egyesült Államokból, kihasználva a világ legnagyobb katonai szállítógép-flottájával, - amely csaknem ezer darab gépet tartalmaz, s ez több mint kétszerese az OF hasonló flottájának - rendelkező hatalmának kapacitásait gyorsan, nagy mennyiségű hadianyag, katona szállítható.

Emellett a NATO, döntően az USA katonai célú űr-eszközei, a többi között a katonai távközlési műholdrendszer, vagy a több száz, különféle szenzorokkal (radarokkal, infravörös hőérzékelőkkel) felszerelt felderítő műholdjai is folyamatosan működnek, szállítják az adatokat, figyelik az ukrajnai hadszíntereket.

Jó alkalom a NATO keleti erősítésére

Noha a legújabb krízis kezdetén még nyugaton gyakran lehetett hallani, hogy az Oroszországi Föderáció (OF) Európa, a NATO-tagok lerohanására készül, az utóbbi időben ezek a hangok elhaltak, Ukrajna került a középpontba. Rossz nyelvek szerint a fentiek jó alapot szolgáltattak a NATO-nak, hogy súlypontját még inkább keletre, az OF határai menti országokra, területekre helyezze át.

Csak a NATO három balti miniállamban legalább egy dandárnyira (6-7000 katonára) emelték az ott állomásozó NATO-csapatok létszámát, további haditechnikát, légierőt vezényeltek oda. Február 24. az OF Ukrajna elleni támadását követően további egységeket telepítettek át lengyelországi, baltikumi, szlovákiai, magyarországi, romániai és bulgáriai állomáshelyeikre.

Ugyanakkor a délkeleti NATO-szárnyon, Romániában kiváltképpen megerősödött a jelenlét.

Franciaország mintegy ezer katonát, az USA egy F-16-os repülőrajt ígért Romániának, növelve a két Fekete tenger menti-melletti támaszpontja, a Mihail Kogălniceanu  repülőtér és a konstancai hadikikötő erejét.

Bulgáriában további NATO-erőket, mások mellett F-35-ös lopakodó vadászbombázókat telepítenek a Graf Ignatievo légibázisra, a Novo Selo-i kiképző-központba.

Jegyezzük meg, hogy a NATO keleti erőfejlesztése még jóval a mostani (sőt a 2014-es)  ukrajnai válság előtt kezdődött, közvetlenül 2004 után, ahogy a három balti állam belépett a szervezetbe, a folyamat felerősödött.

Fontos állomást jelentett a 2018-as „Négy Harmincas” – Four Thirty program (hivatalosan a NATO Készenléti Kezdeményezése – Readiness Initiative), amelyet Jim Mattis akkori amerikai védelmi miniszter indított el.

Ez előirányozta, hogy a NATO-nak 30 napos határidőn belül 30 szárazföldi zászlóaljat (egyenként 600-1000 katonával), 30 vadászgép-századot (egyenként 12-24 géppel) és 30 hadihajót kell bevetésre kész állapotba hoznia.

Noha nincsenek megbízható becslések a Kelet-Európában állomásozó – nem honi - NATO-erőkről, ha feltételezzük, hogy legalább két hadosztálynyi, 35-40 ezer katonáról lehet szó, nem járhatunk messze az igazságtól. A NATO erői – amelyekbe a tagországok meghatározott csapatrészei tartoznak – lépcsőzetesen helyezkednek el. Ez a lépcsőzetesség jellemzi a harckészültség fokát is. 

Volt a NATO és Oroszország között szóbeli ígéret vagy nem? 

Moszkva azt állítja, hogy amikor a múlt század nyolcvanas évei végén, kilencvenes évei elején, az NDK összeomlásával az egységes Németország NATO tagságáról tárgyaltak a Szovjetunió és a Nyugat (USA) vezetői ezelőtt több mint harminc évvel, akkor az amerikai külügyminiszter szóbeli ígéretet tett, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább keleti irányba.  Amerika ezt tagadja, azt állítja, felelős vezető sohasem tett ilyen ígéretet, és követeli Moszkvától, mutasson erre vonatkozóan írásos dokumentumot.

Aztán előkerült egy nyugati írásos feljegyzés, ami az oroszországi álláspontot támasztja alá – de ez nem jogi érvényű dokumentum.

Részben ez magyarázhatja a mostani Ukrajna-válság kapcsán a Vlagyimir Putyin vezette oroszországi vezetés makacs ragaszkodását az írásos szerződésekhez, biztonsági kötelezettségvállaláshoz, az európai biztonsági rendszer olyan módon való újra felállításához, amely nemzetközi jogilag kötelező érvényű, írásban rögzített szerződéseken alapul. 

Azaz a NATO keleti terjeszkedését a Nyugat sem vonja kétségbe, legfeljebb az ezzel kapcsolatos moszkvai vádakat hagyja figyelmen kívül.

Oroszország biztonsági érdekeire hivatkozik, amikor Grúzia és Ukrajna NATO-tagsága ellen foglal állást, amire a nyugati válasz: nincsenek kőbe vésve az egyes országok, a régiók biztonsági követelményei.

Továbbá Ukrajna és Grúzia demokratikus államokként jogot formálhatnak megválasztani, melyik szövetségi rendszerhez akarnak tartozni.

Hogyan látta a márkás hamburgi statisztikai adatfeldolgozó szájt, a statista.de a NATO keleti terjeszkedését?

Katharina Buchholz, a statista.de munkatársa dolgozta fel infografikában a témát.

Ez alapján vázoljuk fel az Észak-atlanti Szerződés Szervezete keleti irányú expanzióját, amely formailag 1999-ben kezdődött és napjainkban is tart.

Jelenleg három ország van a NATO előszobájában, a tagságot megelőző fázisban: Ukrajna, Grúzia és Bosznia-Hercegovina (BiH). Koszovó, amely ugyancsak jelezte belépési szándékát, egyelőre parkolópályán van, mert négy NATO-tagállam (Szlovákia, Románia, Bulgária és Görögország) nem ismeri el önálló államként.

Bosznia-Hercegovina pedig az ország szétesésével fenyegető krízist él át. A BiH például Szerbiával együtt nem csatlakozott a Nyugat Oroszország-ellenes szankcióihoz. Ezt első sorban a BiH szerb komponense, a Republika Srpska Belgrádhoz húzó, igazodó politikája kényszerítette ki.

Rövid NATO-bővítés történelem: 

Első szakasz, az Alapító Atyák 1949-ben létrehozzák az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, a NATO-t. Az Alapító Atyák: Az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Portugália, a BeNeLux államok, Dánia, Norvégia, Izland.

A második szakasz 1952-1982. Az új belépők: A Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország), Spanyolország, Törökország.

A harmadik szakasz, az első „keleti” csatlakozók 1999-ben: Magyarország Csehország, Lengyelország. 

A negyedik szakasz, a második „keleti” csoport 2004-2009 között: Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Bulgária, Albánia, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia.

Az ötödik szakasz, a harmadik „keleti” csoport 2017 – 2020: Észak-Macedónia, Montenegró.

Amint látjuk, az 1999-el a Jugoszlávia elleni NATO katonai fellépéssel elkezdődött harmadik-negyedik-ötödik bővítési szakasz fő iránya a Kelet volt.

Ezzel az Oroszországi föderáció nyugati részén közvetlenül határossá vált a következő NATO-tagokkal: Norvégiával (NATO alapító taggal), Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Lengyelországgal.

A NATO tagság „várólistáján” a három első helyezett: Grúzia, Ukrajna és Bosznia-Hercegovina. Koszovó bejelentette tagsági igényét, de mivel négy NATO-tag nem ismeri el önálló államként, még a katonai partnerség különböző fokozataiban sem vehet részt.

Milyen a NATO megítélése, támogatottsága a kiválasztott tagországokban és a kívülállóknál?

A Pew Research Center (USA) ezelőtt mintegy két esztendővel felmérést végzett amely a következő eredménnyel zárult: 

A táblázathoz a kafkadesk.org (egy közép-kelet-európai elemző portál, amely a V4-eket szemlézi) krakkói irodája hozzáfűzi: a Pew felmérése is jelzi, hogy a kelet-közép-európai térségben élők roppant sokszínű véleményt vallanak a NATO-tagságról.

Lengyelország az elmúlt években (2020-ig) külön úton járt, mint a másik három Visegrád 4 ország.

A 2007-2019-es időszakban az említett három Visegrád 4-ek tagállamban – ugyan különböző mértékben – csökkent a NATO támogatottsága.

Aggasztónak tartja, hogy a négyből három tagállamban a megkérdezettek mintegy harmada nem támogatná a NATO-t, ha a katonai szövetség egyik megtámadott tagja segítségére sietne – amit a NATO Alapszerződés 5. cikkelye előír.

Emlékeztetőül: az Egyesült Államok legfelső vezetése, Biden elnököt beleértve még 2022 február 24-e előtt kinyilvánította, hogy csapatok odavezénylésével nem támogatná Ukrajnát akkor sem, ha Kijevet megtámadnák az Oroszországi Föderáció fegyveres erői – ami be is következett.

A fent említett (2007 – 2019 közötti) időszakban a legnagyobb mértékben, 9%-kal Magyarországon csökkent a NATO népszerűsége, elfogadottsága.

Csehországban ez a csökkenés 6 százalékot, Szlovákiában pedig 2 százalékot tett ki.

Ezzel szemben Lengyelországban 2007 és 2019 között 10 százalékkal, 82%-ra nőtt a NATO támogatottsága.

Ami a jelenlegi, Ukrajna körül kialakult konfliktust illeti, a NATO fel van készülve arra a nem valószínű esetre, hogy az OF fegyveres erői megtámadnák az egyik, Oroszországgal határos NATO-tagállamot. Noha a témában nem készültek átfogó friss felmérések, vélhetően a fenti táblázat százalékarányai 2022 márciusában némiképpen változnának.

Milyen NATO-erők védik ezt a kelet-európai régiót?

Mindenek előtt a négy NATO harccsoport, az előretolt-megerősített (elit) erőkből, az enhanced Forward Presence (eFP) elv szerinti harccsoportokból, Battle Groups álló, dandárnyi erő. Ez komponenseiben, elhelyezkedésében a következőképpen néz ki:

Forrás: nato.int

Emellett a Baltikumba, amelynek nincs saját légi ereje, NATO-légierő települt.

A három balti állam légterét is a NATO védi.

Külön említést érdemel Magyarország aktív részvétele a Baltikum légtere védelmében (Baltic Air Policing - BAP). A magyar légierő JAS 39 Gripen gépeivel két alkalommal, 2015-ben és 2019-ben a balti légtérellenőrzést végző többnemzetiségű erő vezető nemzete szerepét töltötte be.

A bázis-repülőteret a litvániai Šiauliai légitámaszpont alkotta. 

A Baltikumot védő többnemzetiségű légierőt a közelmúltban az ukrajnai válság miatt megerősítették.

Dánia négy F-16-os vadászbombázót telepített Litvániába, amelyek a BAP-tól gyakorlatilag függetlenül tevékenykednek. Hollandia két legmodernebb F-35-ös gépét telepíti át Bulgáriába. A spanyolok is ígértek légierő-átcsoportosítást Bulgáriába.

Ami a NATO haditengerészeti erői keleti irányba való átirányítását illeti, Dánia egy, a Balti tengeren járőröző fregattal, Spanyolország újabb hadihajókkal erősíti az Európa keleti tengeri régiói biztosítására felállított NATO-kontingenst, amelyhez Hollandia is ígért egy hajóegységet.

A Fekete-tengeren állandó – váltott – NATO haditengerészeti csoport állomásozik, de repülőgép-hordozók nélkül. Ez utóbbiak áthaladását a Boszporuszon tiltja az 1936-os montreux-i egyezmény, amely egyben megszabja a Fekete-tengeren tartózkodó, nem a parti államokhoz tartozó hadihajók méretét, számát.

Törökország az ukrajnai események miatt lezárta a Boszporuszt minden állam hadihajói előtt.

Milyen az előretolt NATO-egységek harcértéke?

Technikailag, hadfelszerelést illetően elsőosztályú.

Kiképzés szempontjából sincsenek gondok.

Ugyanakkor az együttműködés még sok kívánnivalót hagy maga után.

Erre a legjobb példa a minapi magyar-horvát (román) vita a kelet felől a három NATO-ország légterébe behatoló Tu-141 Sztrizs-ként azonosított, Zágrábban lezuhant, nagy méretű, a múlt század hatvanas-hetvenes évei technikai színvonalát képviselő felderítő drón. Az eset nagy port vert fel NATO-berkekben, a kiértékelés még folyik.

A fő kérdés: miért nem reagált megfelelőképpen a három ország a NATO közös légvédelmi rendszerébe bekötött nemzeti légvédelme.

A horvátok a magyarokat hibáztatták, hogy noha 40 percig repült légterükben egy utasszállító gép sebességével, mintegy 1300 méter magasan a csaknem Gripen méretű drón, amelynek az irányát is be lehetett mérni, mégsem jelezték Zágrábnak a behatolást, a veszélyforrást. 

Ezért is mondja több katonai elemző, hogy a mozaikokban kiváló, sokelemű NATO-kontingens a legelső vonalban, a Baltikumon egészében véve egy éles helyzetben már vitatottabb harcértékű.

Érvényes lehet rájuk a mondás: külön-külön sokkal többet érnek, mint egységben.

Ugyanis a mintegy tucatnyi, az előretolt erőket (NATO enhanced Forward Presence – eFP), azok komponenseit rendszeresen, 3-6 hónaponként váltják, cserélik. 

Azaz az egységes parancsnokság alatt különféle országok, igaz „NATO-kultúrában” kiképzett, az angol-amerikai katonai szaknyelvet ismerő, azonos alapelvek szerint betanított katonái működnek, de mindig újak jönnek, váltják a parancsnokokat is.

A másik gyenge pont a kiváló technikai eszközök sokszínűsége.

Páncélozott harcjáműből vagy kéttucatnyi fajta, harci repülőgépből, helikopterből csaknem tucatnyi van rendszeresítve, mindegyikhez külön-külön ellátási-utánpótlási-szervizelő-javító egység szükségeltetik.

A szemben álló fél, az oroszországi hadsereg eszközei technikailag nem mindig érik el a NATO előretolt egységei színvonalát, ám az egységes kiképzés, felszerelés, utánpótlási-parancsnoki rendszer ellensúlyozza a hátrányt.

Nem beszélve róla, hogy az OF fegyveres erőinek utánpótlási vonalai sok esetben szervezettebbek és rövidebbek, mint mondjuk a szárazföldi és tengeri úton szervezett baltikumi NATO-erőkéi.

És a három balti államban (plusz Ukrajnában és Finnországban) nagyrészt még a széles (1520mm-es, „orosz”) nyomtávú vasúti sínhálózat működik, szemben az európai 1435mm-es nyomtávval.

Azaz vannak átrakási gondok is (bár például Litvánia az utóbbi időben párhuzamosan üzemelteti mindkét nyomtávú vasútjait is). Például a lengyel-ukrán határon a nyugati, vasúton érkező hadianyag segítséget át kell rakni a szélesebb nyomtávú ukrán vagonokba. Emiatt is érkezhetnek közúton a nyugati fegyverszállítmányok.