Mementók a Covid árnyékában – Budapest performansszal emlékezik

A pesti, a budai és az óbudai járványoszlopok képezik majd a tengelyét annak az ideiglenes emlékműnek, amit kortárs művészek állítanak fel április 29. és május 1. között, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a koronavírus-járvány áldozataira emlékezve. A Szervita téren, a Szentháromság téren, illetve a Szentlélek téren álló járványszobrok fogadalmi emlékművek voltak: a 17.-18. században hálából emelte őket egy település vagy közösség a pestisjárványok túléléséért. Jelenlétük állandó, a városkép szerves részei, de eredeti funkciójuk elhalványult, a rajtuk látható járvány- vagy pestisszentek: így például Borromei Szent Károly, Szent Rókus vagy Szent Rozália alakjai mára már kevésbé ismertek. E több száz éves emlékhelyek azonban most ismét az emlékezés helyévé válnak, amelynek anyagát mozdulatok és hangok alkotják, emlékművé pedig az emlékezők által válik.

Budapest Főváros Önkormányzatának felkérésére a Budapesti Történeti Múzeum - Budapest Galéria még 2021 nyarán írt ki meghívásos pályázatot „Ideiglenes Covid emlékmű” megvalósítására. Három nap alatt három alkotás lesz majd látható.

Mint a Főpolgármesteri Hivataltól megtudtuk, Gryllus Ábris és Somló Dávid tervezett munkája egy húsz, a magyarországi megyéket jelző, oszlopokon elhelyezett hangszóróra írt zenedarab; Gróf Ferenc és a Béla Műhely zenei performanszának partitúráját a járványgörbék adják, ezt egyfajta spirométerként (tüdőkapacitás-mérő eszköz) működő egyszerű fúvós hangszereken szólaltatják meg; Mészáros Máté táncos-koreográfus  "A távolság mechanikája" című előadása pedig középiskolai diák valamint kortárs táncosok együttműködésével valósul meg.

Magyarországon az első és eddig az egyetlen Covid-emlékhely a Margitszigeten található. Ide, a dunaparti futókör mellé helyezték el Visi Piroska ötletére civilek 2021 nagycsütörtökén az első emlékkavicsokat.

Minden egyes kő a pandémia egy-egy hazai áldozatának mementója, megjelenítve az elhunyt életkorát és halálának dátumát. A helyszín azonban túl forgalmasnak bizonyult, a kövek közül több is szétszóródott, eltűnt, ezért az emlékhelyet tavaly ősszel a sziget legcsendesebb részén található Rózsakertbe tették át, spirál alakban az ágyások mellett helyezve el a kavicsokat, egyben egy ökumenikus szertartás keretében felszentelve az emlékművet. Nemrég, a március 15-i hosszú hétvégén ismét csak önkéntesek áldozatos munkájának köszönhetően újult meg, illetve egészült ki azóta elhunytak kavicsaival az emlékhely.

A világjárványok mementói

A világjárványok az évszázadok során sok képzőművészt megihlettek. Mint Emily Godbey az Iowa Állami Egyetem művészeti és vizuális kultúrájának professzora egy interjúban emlékeztetett:

az európaiak oltárképeket, templomokat és oszlopokat állítottak például a pestis áldozataink emlékére. A velencei Il Redentore (Megváltó) templom építését például a szenátus rendelte el az 1575 és 1577 között pusztító pestisjárvány idején.  Az egyik leghíresebb osztrák pestisoszlopot, a klagenfurtit pedig 1680-ban emelték,

miután a város – a szigorú intézkedéseknek köszönhetően – kevés áldozattal átvészelte a fekete halál pusztítását.  De nemcsak a pestis, a kolera áldozatainak is emeltek emlékműveket, ellenben az 1918-as influenzajárvány alig, annak ellenére, hogy akár 100 millió áldozata is lehetett. Szakértők ezt azzal magyarázzák, hogy a járvánnyal egy időben az I. világháború is rengeteg véráldozattal járt. A tudósok az „elfelejtett járvány” és a „tömeges amnézia” kifejezéseket alkalmazták a halálos influenzára, részben azért, mert a történetet sokkal nehezebb volt elmondani, mint a háborúban hősies, férfias csatatéri haláleseteket. 

Az elmúlt évtizedek járványai nyomán is születtek már műalkotások. Hongongot a 2003-as SARS-járvány szinte szellemvárossá változtatta, közel 300 embert ölt meg, köztük nyolc egészségügyi dolgozót. Az utóbbiaknak állít emléket az egyik parkban elhelyezett szobor.  A New York-i AIDS-emlékmű pedig a betegségben elhunyt több mint 100 ezer áldozatra hívja fel a figyelmet, tisztelegve azok előtt is, akik küzdöttek a betegekkel szembeni diszkrimináció elleni, az orvosi kutatásokért lobbiztak, vagy éppen maguk is AIDS-eseket gyógyítottak.

A maszkos szobroktól az emlékművekig

A koronavírus-járványban régi emlékművek nyertek új értelmet, de sok új is született. A bécsiek például 2020 márciusában a város történelmi pestisoszlopát, a Szentháromság oszlopot szinte zarándokhellyé változtatták, gyertyát gyújtva és védelmet kérő táblákat hagyva hátra.

A koronavírus-járvány első hónapjaiban rengeteg köztéri szobor "viselt" maszkot: a New York-i Szabadság szobortól a Wall Street-i Bátor lányon, a brüsszeli pisilő fiún vagy az Eiffel-torony közelében fekvő párizsi aranyszobron át a budapesti Kis Hercegnőig (Kiskirálylányig). A riói Megváltó Krisztus szobrot pedig egy időre – speciális megvilágítással – orvosi köpenybe öltöztették.

A Washington-emlékmű előtt megemlékezéseket rendeztek egy-egy nyilvános művészeti installáció keretében, ahol nemzeti színű, illetve fehér zászlók jelképezték a járvány több százezer amerikai áldozatát.

A Covid-járvány első hulláma által drámain sújtott Spanyolország fővárosban, Madridban már 2020 májusában felavatták az áldozatok emléke előtt tisztelgő emlékművet, egy öröklángot. Ugyancsak 2020-ban Rigában, a Lett Nemzeti Művészeti Múzeum előtt állították fel Aigars Bikše alkotását, a Coviddal küzdő – karjait széttáró, szemét az ég felé emelő – orvos hatméteres szobrát. Ausztria első, a koronavírus-járványt feldolgozó emlékművét a stájerországi Graz-ban állították fel, a „távolságtartó közelség” névre hallgató projekt egy három szobrászból álló trió munkájának az eredménye.

De létrejött például egy virtuális múzeum is a világjárvány idején: azokból az alkotásokból, amelyek Herry Dim felkérésére jöttek létre, akinek a javaslatára számos művész készített a koronavírussal összefüggésben fekete-fehér műveket 19x19 cm-es méretben. 

Tavaly októberben a brazíliai São Paulóban felszentelték a város – akkor – 38 ezer Covid-áldozatának ideiglenes emlékhelyét. Az emlékezők kerítésre tűzhetik fel apró szélforgóikat, amelyekre halottuk nevét, megemlékező sorokat írhatnak.  Az ötletgazdák szerint a színes szélforgók egyúttal a remény, a megújulás szimbólumai is.

A walesi kormány egy emlékerdő telepítését tervezi, legalább 60 ezer fát ültetnének a Covid-fertőzésben elhunytak emlékére Carmarthenshire-ben. Hasonló gondolat fogalmazódott meg Milanóban is, amelyet súlyosan érintett a világjárvány első hulláma, és ahol Angelo Renna építész javasolta, hogy a város történelmi San Siro futballstadionját alakítsák át hatalmas Covid-emlékművé, több ezer ciprusfát ültetve el.

A művészek közben arról sem feledkeztek meg, hogy emléket állítsanak a koronavírus legyőzésére tett erőfeszítéseknek.

A bristoli Luke Jerram és csapata a laboratóriumokban használt kémcsövek alapanyagául szolgáló üvegből hozta létre azt a mindössze 34 centiméteres műalkotást, amely így is több millószorosa az Astra Zeneca vakcináját alkotó nanorészecskéknek.

Rengetegen döntöttek úgy világszerte mindemellett, hogy mindig emlékeztetni akarják magukat erre a világjárványra,  így számtalan tetoválás is készültek ezekben az években.