Lelkileg és mentálisan kimerültek az orvosok és az ápolók a Covidban

A Covid-járvány egészségügyi dolgozókra gyakorolt mentális hatását eddig három alkalommal mérték fel, és azt találták, hogy

azok aránya, akik már feltételezhetően depresszióval érintettek (enyhe vagy középsúlyos mértékben) a nem orvos egészségügyi dolgozók esetén a 2. és 3. hullám közötti 31,2%-ról a 3. hullám alatt 32,3%-ra a 4. hullámra 46,7%-ra emelkedett.

A depresszió hátterében, illetve vele együtt gyakran megjelenik a kiégés és az érzelmi kimerülés is. Korábbi, 2015-ben megjelent kutatási adatok alapján az orvosok körében 50,6%, míg a (budapesti) nem orvos egészségügyi dolgozók esetén 44% volt a közepes vagy magas fokú érzelmi kimerülés tüneteit mutatók aránya.

A mostani kutatás szerint a helyzet a járvány alatt tovább romlott. Az orvosok körében a 2-3. hullám között 62,6%, a 3. hullám alatt 77,9%, míg a 4. hullám alatt 66,6% volt azok aránya, akik a kiégettség jeleit mutatták.

Az ápolók, asszisztensek esetén a helyzet még aggasztóbb: a 2-3. hullám között 73,5%-uk, a 3. hullám alatt 77,8%-uk, míg a 4. hullám alatt 80,8%-uk számolt be közepes vagy magas szintű érzelmi kimerülésről. Ez csaknem kétszerese a 2015-ben mért aránynak – mutatott rá Spányik András.

Fülöp Emőke klinikai szakpszichológus kapcsolódó előadásában hangsúlyozta:

a vizsgálatok rámutatnak, hogy egy már eleve kedvezőtlen helyzet fokozódott tovább az elmúlt időszakban a Covid-19 hatására. Ennek a magyarázata egyrészt a tartós, krónikus stresszben keresendő, amelynek során a szervezet egyszerűen kimerül abban a felfokozott lelki és mentális készültségben, amelyet stresszhelyzetben mozgósítunk. Ráadásul a helyzet önmagában is szorongáskeltő volt, hiszen még az egészségügyi dolgozók számára is ismeretlen „ellenséggel” kellett felvenni a harcot, maguk az orvosok, ápolók fokozott fertőzésveszélynek voltak kitéve. Az átvezénylések miatt rengetegszer kellett új helyzetben, idegen környezetben helytállniuk, az ellátás során is nagyon sok volt a bizonytalanság. Ez a fajta kontrollhiány, tehetetlenség pedig extrém módon növeli a megélt stresszt – magyarázta a szakember.

A tartós stressz azután kimerüléshez, kiégéshez vezet, amelynek a tünetei igen sokfélék a krónikus fáradtságtól a különböző testi fájdalmakon át a munkával önmagukkal kapcsolatos negatív attitűdig, a csökkent produktivitásig, illetve a reménytelenség, a kiúttalanság, a depresszió érzéséig. Mint Fülöp Emőke fogalmazott, teljesen egyéni, hogy a kiégés kinél hogyan jelentkezik, mennyire érinti csak a munkáját, vagy átterjed a magánéletére is. Vannak olyan személyiségvonások, amelyek sérülékenyebbé teszik az egyént a kiégésre: ilyen például a perfekcionizmus, a túlzott idealizmus, a fokozott érzelmi bevonódásra való hajlam, de sokan a rezilienciával hozzák összefüggésbe, vagyis azzal, hogy mennyire képes rugalmasan alkalmazkodni valaki a változó körülményekhez, az új kihívásokhoz. Az individuális tényezők ugyanakkor csak a külső körülmények hatására válhatnak valódi sérülékenységgé, azok interakciója fogja meghatározni a kiégés szintjét. Az azonban kétségtelen – tette hozzá –, hogy

a koronavírus-járvány minden egészségügyi dolgozót megviselt lelkileg, mentálisan. Ezért is nagyon fontosak azok az intervenciók, amelyeket ilyen helyzetekben enyhíthető a feszültség, csökkenthető a kiégés szintje.Ezek között – mint az adjunktus magyarázta – vannak olyanok, amelyekkel a munkáltatók is segíthetik dolgozóikat kizökkenni ebből a beszűkült tudatállapotból: ilyen a munkaidő- vagy a beosztás átalakítása, vagy akár csak az, hogy átmenetileg más feladattal bízzák meg őket. Egyértelműen védő jellegű a kiégéssel szemben a jó munkahelyi légkör, amelyben nagy szerepe van a kommunikációnak, és rendkívül fontos (lenne) a szupervízió is, hogy a leginkább stresszes helyzeteket legalább utólag fel tudják oldani az orvosok, ápolók. A magyar származású pszichoanalitikus, Bálint Mihály által kidolgozott módszerrel működő, róla elnevezett Bálint-csoportokban például lehetőség nyílik a konfliktusos helyzetek elemző megbeszélésére, hosszú távon segítve a kommunikáció, szakmai és személyes kompetencia fejlődését, az önismeret mélyülését, konfliktuskezelési repertoár gazdagítását.

Fülöp Emőke tapasztalatai szerint az egészségügyi dolgozók körében rendkívül hasznosak azok a mikrotechnikák, amiket gyorsan be lehet építeni a napi rutinba, köztük a tudatos jelenlétet középpontba helyező mindfulness-módszerek közül is jó néhány. A koronavírus-járvány alatt nagyon sok pszichológus, pszichiáter ajánlott fel ingyenes segítséget egészségügyi dolgozóknak, sok térítésmentesen igénybe vehető online vagy telefonos támogatás volt elérhető, ám a szakember úgy látja: ezek esetelegessége, valamint a jelenlegi aggasztó helyzet miatt mindenképpen intézményi, sőt akár ágazati szintű megoldásokra van szükség az egészségügyi dolgozók mentális és lelki egészségének támogatása érdekében.