Mi zajlik most Ausztriában? Miért váltják egymást a kancellárok?

2013-ban bombaként robbant be a köztudatba Ausztria legfiatalabb külügyminisztere, az akkor még mindössze huszonhét éves Sebastian Kurz. Azóta már tudjuk, hogy politikai felemelkedésénél már csak zuhanása volt gyorsabb. Alig két hónappal ezelőtt döntött úgy, hogy lemond kancellári posztjáról, ekkorra már tarthatatlanok voltak a személye és bizalmi köre körüli botrányok.

Ezt követően pillanatok alatt omlott össze a fiatal politikus által éveken át kiépített rendszer. Decemberi bejelentését követően szövetségesei rekord gyorsasággal mondtak le pozícióikról, így tett például Gernot Blümel, volt pénzügyminiszter, vagy éppen Alexander Schallenberg, aki Kurzot követte a kancellári székben.

Gátlástalanul a csúcsra

Kurz hatalomra jutásában elengedhetetlen szerepet játszott az, hogy az osztrák belpolitikát övező politikai tabukat megdöntve, sokszor gátlástalanul tudta érvényesíteni akaratát. Mint a nyomozati anyagokból kiderül – több száz oldalas dokumentumok, Kurz és belső köreinek üzenetváltásairól – a fiatal kancellár és leghűségesebb bajtársai még nevet is adtak annak a tervnek, melyet a hatalom átvételére készítettek.

Ezt a kancelláriai épület előtt elterülő tér után Ballshausplatz-projektként emlegették levelezéseik során. 2016 tájékán Kurz jól realizálta, hogy pártja – az Osztrák Néppárt – válságba került és folyamatosan veszít népszerűségéből a szélsőjobboldali Szabadságpárt megerősödése miatt. Nagyrészt fiatal, hozzá lojális párttagokból egy kisebb, a párt eliten kívüli réteget alakított ki, akik aztán később kulcsszereplőkké váltak a Néppárt öregedő, mainstream vezető rétegének leváltásakor.

2017 májusában sikerült is elmozdítani a párt akkori vezetőjét, Reinhold Mitterlehrert, akit Kurz egyik legközelibb szövetségesével, Thomas Schmiddel folytatott üzenetváltásai során egyszerűen csak seggfejnek nevezett. Ezután teljesen átalakította a Néppárt struktúráját, ennek következtében az addig erős hatáskörrel rendelkező regionális vezetők hatalma visszaszorult,

a döntéshozatali rendszert pedig zsarolások és megvesztegetések útján centralizálta a párton belül.

Ekkor már csak a választókat kellett meggyőzni arról, hogy szavazzanak Kurzra. A szélsőjobboldali szavazatok megszerzése érdekében a Néppárt átvette a Szabadságpárt politikai irányvonalait, azonban ezeket sokkal eladhatóbb köntösbe bújtatva tálalta, úgy, hogy az a konzervatív gondolkodású szavazóknak is befogadható legyen.

Emellett rengeteg fiatalt megnyert az osztrák korrupt politikai rendszer megreformálását hirdető programjával, fiatalos és megnyerő stílusával, valamint a média mesteri használatával.

A harmadik módszer – a jelenlegi botrány egyik fő vádpontja – a közvélemény-kutatások meghamisítása, melyek kedvező támogatottságot jeleztek Kurznak és pártjának. Mindezt – a vádak szerint – pénzügyminiszteri forrásokból, az Österreich napilap bevonásával vitték véghez.

2017 szeptemberében mindennek meg lett az eredménye: A Néppárt a szavazatok 31 százalékát bezsebelve a Szabadságpárttal koalícióban kezdhette meg Ausztria kormányzását decemberben, Sebastian Kurz pedig elfoglalhatta helyét a ballshausplatz-i épületben.

Botrányokkal teli négy év

A gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó ügyészség október elején vesztegetés és hűtlen kezelés gyanúja miatt indított nyomozást Kurz ellen, azonban a politikus már régóta a hatóságok látókörébe került, köszönhetően bizalmi köre kapcsán kialakult botrányoknak.

A spirál 2019 tavaszán kezdődött, az azóta Ibiza-botrányként elhíresült üggyel. Egy kiszivárogtatott videófelvételen Heinz-Christian Strache, a Szabadságpárt vezetője ecsetelte, hogyan vásárolna meg orosz pénzen az egyik legnagyobb osztrák lapot, valamint arról is beszélt, hogy a pártját gazdaságilag támogatóknak szervezne ki állami beruházásokat.

Ezt követte a kaszinó-botrány, melynek alapja, hogy egy osztrák szerencsejáték-vállalkozás rendszeresen megvesztegetett különböző néppárti és szabadságpárti politikusokat kaszinó-jogokért cserébe, ebben Kurz egyik legszorosabb szövetségese, a volt pénzügyminiszter Germut Blümel is érintett.

Az igazán nagy érvágást Kurz számára legbizalmasabb bajtársa, Thomas Schmid idén nyári „elvesztése” okozta. Schmid az osztrák állami befektetési alap (ÖBAG) vezetője volt, akit többek között azzal vádolnak, hogy a vezetői pozíció betöltésére kiírt pályázatot saját magára szabta.

A kinevezéssel kapcsolatban Kurzot hamis tanúzással vádolják, mivel egy parlamenti vizsgálóbizottságnak azt vallotta, hogy nem volt szerepe bizalmasa kinevezésében. Kettejük üzenet váltása ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja: „Mindent megkapsz, amit csak szeretnél.” – áll a volt kancellár üzenetében, amit a kinevezés hajrájában küldött Schmidnek. Schmid nyár elején mondott le pozícióiról.

Mélyrepülésben a Néppárt

A rengeteg botrány és a párt arcának elvesztése természetesen nem tett jót a Néppártnak. Habár politikai ellenfelei előrehozott választásokat követelnek, erre valószínűleg nem kerül sor, ugyanis a Zöldek nem terveznek kilépni a koalícióból.

Azonban a párt népszerűsége a tavaly áprilisban mért negyvennégy százalékhoz képest húsz százalék pontot csökkent, az elmúlt három hónapban pontosan tízet. A rohamos csökkenést nem lehet teljes egészében Kurz nyakába varrni, a kormány rengeteg kritikát kapott az elmúlt hetek járványkezelésének kudarcai miatt, valamint a kötelező oltás bevezetése sem kedvez ennek.

Az, hogy Kurz visszavonul a politikától lehetőséget nyújt a párt számára, hogy konszolidálódjon. Karl Nehammer már el is kezdte ezt a folyamatot azzal, hogy az eddig elnyomott regionális vezetőket újra pozícióba hozta. Nehammert váltotta belügyminiszteri poszton Gerhard Karner, aki eddig az alsó-ausztriai apparátusban tevékenykedett, a pénzügyminiszteri pozíciót Magnus Brunner, Vorarlberg tartományból vette át, valamint a stájerországi Martin Polaschek is helyet kapott az új kormányban, oktatásügyi miniszterként.

Habár úgy tűnik a változás elkezdődött, és Kurz bizalmasai  szépen lassan eltűnhetnek a vezető pozíciókból, azt sem szabad elfelednünk, hogy például Nehammer kifejezett csodálója volt az ifjú politikusnak.

A másik égető kérdés, hogy a 2024-es választások közeledtével képesek lesznek-e egy ugyanilyen meghatározó arcot találni a párt élére. Nehammer népszerű a párton belül és az állampolgárok körében, azonban korántsem annyira karizmatikus és magával ragadó, mint amilyen Kurz volt. Ahhoz pedig, hogy egy ilyen válságból ki tudjon lábalni a párt, egy Kurz kaliberű vezetőre van szükség.

Visszatérhet-e még a bukott kancellár?

Egyáltalán nem lenne meglepő, hogyha pár hónap, pár év elteltével – persze amennyiben nem találják bűnösnek egyik vádpontban sem – újra Sebastian Kurz nevével találkoznánk az ÖVP, vagy valamelyik osztrák párt élén. Erre remek példa Strache, aki az Ibiza-botrányt követően egy év múlva már újra a Szabadságpártot vezette. Ehhez természetesen az is kell, hogy a Néppárt megújulása és „Kurz-mentesítése” sikertelen legyen.

A fiatal politikusnak még mindig rengeteg támogatója van, akik a botrányok ellenére is rendületlenül kiállnak mellette. Emellett például az sem elképzelhetetlen, hogy egy kis pihenő után az európai porondon mérettesse meg magát.