Miért élnek a politikusok az olimpiák bojkottjával? - Kinek jó ez? 

Bojkott fenyegeti a jövő évi párizsi olimpiát, amennyiben orosz és fehérorosz sportolók is indulhatnak a versenyeken. A bojkott felhívást Zelenszkij, az oroszokkal háborúban álló ukrán elnök lebegtette meg, válaszul a NOB elnökének javaslatára, amely a korábbi, nemzetközi sportszövetségek által elrendelt kitiltásokat enyhítve, egyéni sportágakban, semleges színek alatt engedné az említett két ország versenyzőinek részvételét. A helyzet képlékeny, írásunkban emlékeztetünk két bojkott miatti csonka olimpiára, a moszkvaira és a Los Angeles-ire, melyeknek legfájdalmasabb kárát a sportolók szenvedték el.

Az olimpiai eszme a görögöké: az antik hellasz városaiból nevezett atléták (sportolók) nemes versengése: citius, altius fortius…. A négyévenkénti olimpiák idejére beszüntettek minden háborúskodást.

A modern kori olimpiák történetében, 1896-tól, ez nem így volt: háborúk idején nem rendeztek olimpiát (1916-ban, majd 1940-ben és 1944.ben). Aztán hét olimpia után „közbeszólt” a hidegháború. Éppen Moszkva következett 1980-ban, de nézzük, mi történt.

Moszkva 1980

Jimmy Carter amerikai elnök tiltakozván a szovjetek politikája és főleg Afganisztán 1979. évi megszállása miatt, először a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál (NOB) próbálta elérni, hogy ne a Szovjetunió rendezze az 1980-as nyári játékokat.

Az 1970-es években a NOB annak ellenére adta a Szovjetuniónak a játékok rendezését, hogy az csak 1952 óta vett részt rendszeresen az olimpián.

Az elnök még azt is javasolta, hogy halasszák el a játékokat, vagy rendezzék máshol. Miután kísérlete kudarcot vallott, szerintük csak a bojkott lehetősége maradt az USA és követői számára.

A hidegháborús milliőben ugyanis a moszkvai rendezés más hatalmakat is felháborított, s egyként protestáltak ellene.

Végül is több mint ötven ország képviselői maradtak távol, köztük olyan jelentős sportnemzetek, mint a nyugat-németek – a krónikák szerint: „ímmel-ámmal”-, a kanadaiak, a törökök, kenyaiak. Ott voltak viszont teljes mellszélességgel a britek,

mások „kiskapukat” kerestek. Dánia és Ausztrália például az olimpiai zászló alatt indította el küldötteit, míg Belgium vagy Franciaország csak a megnyitó ünnepséget bojkottálták. Később az ő sportolóik az olimpiai zászló alatt versenyeztek, győzelmük esetén pedig az olimpiai himnusz csendült fel tiszteletükre.

De Moszkva nem hisz a könnyeknek… A Leonyid Brezsnyev - mint államfő - által megnyitott Misa mackós olimpián végül is 23 sportágban, 81 ország 5271 sportolója versenyzett. Nagy győzelmek, világrekordok születtek, és ami a szovjetek számára fontos volt: a lebonyolítás zökkenőmentesre sikerült.

A magyar sportolók Moszkvában 7 arany, 10 ezüst és 15 bronzérmet szereztek.

Los Angeles 1984

Aztán a fagyi visszanyalt. A bosszú akkor a legédesebb, ha hideg – járhatott a szovjet politikusok fejében, amikor csaknem az utolsó pillanatban, 1984. május 8-án bojkottot jelentettek be a XXIII., Los Angeles-i nyári olimpiára.

A távolmaradás hivatalos oka az Egyesült Államokban állítólag tapasztalható szovjetellenes hullám volt, mely a Szovjet Olimpiai Bizottság elnöke, Marat Gramov szerint olyan méreteket öltött, hogy az a szovjet sportolók testi épségét veszélyeztette volna.

Ugyanakkor a szovjet bírók és zsűritagok számára engedélyezték, hogy közreműködjenek az olimpián, mert – a hivatalos közlés szerint – nem akarták destabilizálni a játékok szabályos lebonyolítását.

A NOB minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy sem a szovjetek, sem az általuk megszállt országok ne bojkottálják az olimpiát, azonban végül tizenöt ország – javarészt kényszerből – nem küldte el sportolóit Los Angelesbe. Ebben a jegyben bojkottált az Európán kívüli szovjet befolyás alá tartozó Afganisztán, Kuba, Etiópia, ott volt viszont a Varsói Szerződésnek másodszor is beintett Románia, valamint Jugoszlávia és Kína.

Ami a legfájóbb: hazánk sportolóit is távol tartották a játékoktól, sokukat megfosztva életük nagy lehetőségétől, sikerétől, sportkarrierjüket kettétörve, egyéni tragédiába száműzve. 

Magyar részvétel

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 1984.május 16-án jelentette be, hogy a magyar sportolók számára nem engedélyezik a részvételt az olimpián. A döntést hozó közgyűlésen - Buda István MOB elnök vezetésével – mintegy száz küldött szavazott a bojkott-javaslatra,

egyetlen ellenszavazó akadt: Jacsó István, a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagja, akit aztán gyorsan felmentettek tisztségéből.

Hárman tartózkodtak, köztük az atlétikai szövetség képviseletében a későbbi pénzügyminiszter Békesi László. 

A döntés akkor született, amikor már javában zajlottak a több mint 200 sportolóból és közel 70 kísérőből álló magyar delegáció utazásának előkészületei, készültek a testre szabott formaruhák is.

Eközben viszont a kulisszák mögött már készülődött a bojkott, hiszen a szovjetek sem május 8-án találták ki, hogy nem utaznak el Los Angelesbe, s a magyar állampárt, az MSZMP Politikai Bizottságának 1984. április 10-i ülésén is szóba került, hogy a politikusok „nem derűlátóak” az olimpia kilátásait illetően. Íme:

A Politikai Bizottság  „… szükségesnek tartja, hogy nyilvánosan is fejezzük ki rosszallásunkat az amerikai szervezők részéről a szocialista országok irányában megnyilvánuló ellenséges és diszkriminatív magatartás miatt. Erre jó alkalom lehet a Magyar Olimpiai Bizottság esedékes ülése. Az ülést követően a MOB valamelyik vezetője az MTI révén a sajtónak adjon nyilatkozatot, amelyben jelezze, hogy sportolóink az olimpia szellemében készülnek a találkozóra, de érzékeltessék, hogy részvételük a rendezők magatartásától függ. A támadások célpontjába került szocialista országokkal való szolidaritásunkat a szükség szerint minden lehetséges fórumon juttassuk kifejezésre.” 

A Politikai Bizottság legközelebb május 14-én ült össze, kifejezetten az olimpia bojkottjáról való döntés jegyében. Az ülésen Kádár János szabadságolása miatt nem vett részt.

A bizottság a szocialista országok testvérpártjai és az állami sporthivatalok vezetőinek három nappal korábban Moszkvában megtartott tanácskozásán hozott döntéshez igazodva azt ajánlotta a Magyar Olimpiai Bizottságnak, úgy foglaljon állást, és nyilatkozatban tegye közzé, hogy a magyar sportolók nem vesznek részt az olimpián.

Az ötkarikás játékokkal szemben szervezett szocialista versengésen, az ún. Barátság Játékokon természetesen megjelenhettek a versenyzők, sőt, hazánk néhány torna megrendezését is vállalta.

A magyar bírák és szakemberek számára ugyanakkor nem tiltották meg az olimpián való részvételt, viszont a tervezetthez képest csökkentett létszámú sajtócsoport utazását engedélyezték, s előírták a tömegkommunikációs eszközök számára, hogy “mértéktartóan” számoljanak be az eseményekről.

Ahogy az olimpiáról távolmaradt más országokban, úgy hazánkban is a közvélemény és a sportolók egyaránt csalódásként élték meg a politikai döntést. Nem kárpótolták őket az úgynevezett “Barátság versenyek” sem. A televízió és az egyéb médiumok a Los Angeles-i versenyekről csak rövidebb összefoglalókat adtak, viszont több híradás is beszámolt a “Barátság versenyek” alakulásáról.

A magyar versenyzőket később az olimpiának megfelelő jutalomban részesítették. A győztesek egy Zsiguli gépkocsi árát kapták. A MOB elérte, hogy a “Barátság versenyek” érmesei életjáradékot kapjanak, mint az olimpiák dobogósai. Az olimpiáról készült magyar emlékkönyv viszont nem jelenhetett meg, azt a nyomdából való kiszállítás előtt az illetékesek bezúzatták.

Párizs 2024

A jövő évi párizsi olimpiával, az esetleges bojkottal kapcsolatban naponta érkeznek, néha egymásnak ellentmondó hírek.

Az ukrán olimpiai bizottság még nem döntött, de elnöke kijelentette:

Ukrajna a szankciók meghosszabbítása mellett van, és továbbra is élesen ellenzi oroszok és fehéroroszok nemzetközi versenyeken való részvételét. Az egész ukrán társadalom számára ez elvi kérdés. Ha nem hallgatnak meg minket, nem zárom ki annak lehetőségét, hogy bojkottáljuk az olimpiát.

Eddig a balti államok és Lengyelország üzenték meg, hogy számukra elfogadhatatlan a két ország versenyzőinek részvétele a jövő évi nyári játékokon, míg néhány ország jelezte, hogy mérlegeli válaszát. Ha legalább negyven ország bojkottálna, akkor elmaradna a párizsi olimpia.

A NOB szerint ez támadás az ötkarikás mozgalom alapjai és az általa képviselt elvek ellen.

Nagyon sajnálatos, hogy ilyen korai szakaszában hagytuk ezt a vitát eszkalálódni

közölte a bizottság, hangsúlyozva, hogy egyelőre nem is vitatták meg az orosz és a fehérorosz útlevéllel rendelkező sportolók semleges színekben való indulását, tehát még döntés sem született erről.

A bojkott sérti az Olimpiai Chartát, amely kötelez minden nemzeti olimpiai bizottságot a részvételre és sportolók delegálására

áll a testület állásfoglalásában, amely hangsúlyozza: „a korábbi bojkottok sem érték el politikai céljukat és csak a bojkottáló országok versenyzőit büntették.”

A közlemény azt is tartalmazza, hogy a semleges sportolóknak be kell tartaniuk a szigorú szabályokat, kizárólag a nemzetközi szövetségek engedélyével, a doppingellenes szabályok betartása mellett versenyezhetnek, nem azonosulhatnak az országukkal, a nemzeti olimpiai bizottságukkal, s nem támogathatják nyíltan az ukrajnai háborút. Hogy az érintettek hogyan bizonyíthatják semlegességüket, az egyelőre még nem tisztázott, a feltételeket ki kell dolgozni. A döntés sokáig nem várathat magára, hiszen már megkezdődtek az olimpiai részvételért zajló kvalifikációs versenyek, amelyeken jelenleg is érvényesek az oroszokat és fehéroroszokat sújtó kitiltások. (Az olimpiai „felmentés” a csapatjátékokra – labdarúgás, kézi-, kosár-, vízilabda stb. – nem vonatkozik.)

A fejleményeket illetően irányadóak lehetnek Thomas Bach, NOB elnök szavai:

Aki bojkottról elmélkedik, annak meg kell tanulnia a történelmi leckét: egy sporthoz kapcsolódó bojkott nem vezet sehova. Az csak és kizárólag a sportolókat és a sportolók országainak lakosságát bántja, mert elesnek attól az örömtől, hogy megosszák a büszkeséget, a sikert az olimpiai csapatukkal. Szóval, mire jó a bojkott? Az olimpiai lelkület ellen van. Minden olyan értékkel szembemegy, amit a sport képvisel, és ami mellett a sportban kiállunk.