Miért fontos Dél-Ukrajna az oroszoknak? - súlyos indokok állnak a háttérben

Átláthatóbb célok

Az Ukrajnában zajló háborúnak a kezdetek óta az egyik legnagyobb kérdése, hogy mi lehet az oroszok célja, mit szeretne az invázió által elérni Oroszország.

A háború első szakaszában Oroszország még több irányból támadta Ukrajna területét, így az orosz célokat is ennek fényében lehetett értelmezni. Akkor még az is felmerült reális forgatókönyvként, hogy Oroszország Kijev megszállását tervezi és ezáltal egész Ukrajnát valamilyen módon a befolyási övezetévé kívánja tenni (az már akkor is látható volt, hogy egész Ukrajna megszállásához nem vonultattak fel elégséges katonai erőt).

Azóta azonban megindult a háború második szakasza -ahogy az orosz fél hivatkozik rá- és némileg tisztábban lehet látni, hogy a jelen helyzetben mik lehetnek az orosz célkitűzések.

Oroszország jelenlegi elsődleges szempontrendszerét egyébként nemrég részleteiben ismertette Rusztam Minnyekajev orosz vezérőrnagy.

Ez alapján Oroszország célja ebben a szakaszban:

• megszerezni a teljes irányítást a Donbassz felett
• szárazföldi folyosót létesíteni a Krím felé (ez utóbbi gyakorlatilag megtörtént)
• Ukrajna Fekete-tengeri kikötőinek a blokád alá vonása
• Dél-Ukrajna orosz ellenőrzés alá vonása
• egy folyosó létrehozása Transznisztria azaz a Dnyeszter-menti Köztársaság felé

Mindez elég átlátható célrendszer, a korábbi ködös megfogalmazásokhoz képest, azonban joggal felmerül a kérdés, hogy miért olyan fontos Oroszország számára Dél-Ukrajna, hogy vállalva a szankciókat és az emberveszteséget erőnek erejével meg akarja szerezni ezt a területet.

Etnikai alapon kevésbé magyarázható

Erre egyfelől adhatunk politikai válaszokat. Ide tartozik, hogy Oroszország rendszerint a helyi orosz anyanyelvű lakosság felszabadításáról beszél. Ez azonban minden bizonnyal csak részben fedi le a valóságot. A Krím esetében ez a szempont valóban igazolható volt, mivel ott abszolút többségben vannak az orosz anyanyelvűek, illetve Donycek és Luhanszk megyék elfoglalása is többnyire alátámasztható  etnikai szempontok alapján, de Dél-Ukrajna jelentős részén az ukrán lakosság van többségben, az orosz szempontrendszerben viszont szerepel Dél-Ukrajna orosz ellenőrzés alá vonása (még ha ez nem is jelent feltétlenül bekebelezést).

NATO országok az orosz határon

Az etnikai szempontok mellett Oroszország rendszeresen emleget katonai célokat is. Oroszország úgy véli Ukrajnát felfegyverezték a nyugati országok, és Kijev nyugati orientációja (elsősorban a NATO-hoz és az USA-hoz való közeledése) veszélyt jelent Oroszország számára. Ebben egyébként objektív szempontok alapján nézve van némi igazsága az orosz félnek, bár ez semmiképp sem jogosítja fel őket egy másik ország lerohanására. Oroszország, mint katonai nagyhatalom jelenleg is közvetve vagy közvetlenül számos NATO országgal van körülvéve. Lengyelországban egyre számottevőbb NATO erők csoportosulnak és komolyabbnál komolyabb NATO fegyverrendszerek jelennek meg Közép-Európában, például Patriot és Aegis Ashore ütegek. Ha emellett Ukrajna is potens orosz ellenes katonai hatalommá válik (ne felejtsük el, hogy hatalmas országról van szó) az valóban komoly fenyegetést jelenthetett volna Oroszország számára.

Mit tenne egy másik nagyhatalom?

Teljesen hipotetikusan, csak az összehasonlíthatóság kedvéért érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi történne, amennyiben Mexikóvárosban kitörne egy forradalom, majd az újonnan hatalomra jutó mexikói vezetés nyíltan oroszbarát politikát kezdene folytatni. Ezután Oroszország pénzügyi segélyeket és katonai felszereléseket szállítana Mexikóba, amely ország immár az Egyesült Államok ellenségeként határozná meg magát. Nem nehéz elképzelni, hogy az USA minden eszközzel megpróbálná megszüntetni ezt a potenciális katonai fenyegetést a szomszédjában.

Valójában a nagyhatalmak mindegyike arra törekszik évszázadok óta, hogy a környezetében különféle pufferzónákat hozzon létre, hogy ne kelljen a határain közvetlen katonai fenyegetéssel számolnia. Ilyen oldalról tehát talán némileg közelebb kerülhetünk az orosz célok miértjéhez.

Miért épp Dél-Ukrajna?

Továbbra is fennáll azonban az a kérdés, hogy miért épp Dél-Ukrajna, a célpont és miért nem Kelet-Ukrajnában akarnak egy észak-déli irányú ütközőzónát kialakítani az oroszok (hosszútávon persze ez sem kizárható).

Ennek valószínűleg gazdasági és földrajzi okai vannak. Azáltal ugyanis, ha Oroszország elvenné Dél-Ukrajnát gyakorlatilag megbénítaná az Ukrán gazdaságot.

Ez azzal magyarázható, hogy Ukrajna egy nyersanyagokban igen gazdag ország, viszont a legfontosabb ukrán nyersanyag lelőhelyek épp az oroszok által most megszerezni kívánt területeken vannak és az ukrán ipar jelentős része is épp ezek köré a nyersanyag lelőhelyek köré települt.

Dél-Ukrajna ásványkincsei

Ásványkincseket rejt a föld

Ha megnézzük Ukrajna nyersanyag lelőhelyeit, azt láthatjuk, hogy a földgáz és kőolaj lelőhelyek  igen jelentős része a Donyeck-medencében, valamint az Azovi- és a Fekete-tenger partvidékén található (illetve a még 2014-ben elfoglalt Krím-félszigeten). Épp így Ukrajna egyik legjelentősebb kőszénmedencéje is a Donbasszban fekszik.

Nem csak energiahordozókban hanem különböző ércekben is gazdag az oroszok által kiszemelt vidék. Ukrajna bővelkedik a manapság egyre értékesebb vasércben, azonban az ukrán vasérckészlet nagyrésze a Fekete-tenger és az Azovi-tenger mellékén található. A vasércnél talán kevésbé jelentős, de érdemes megemlíteni, hogy az ukrán higany készletek túlnyomó része is a most célba vett Donbasszban van.

A fentiek mellett egyéb nyersanyagokban is bővelkedik a megszállni tervezett terület. Az ukrán sótermelés jelentős része itt történik a két tenger partvidékén. Ezenkívül az építőiparban oly fontos cementalapanyagot is termelnek ki a Donyeck-medencében. Ugyanitt jelentősebb mennyiségű gipsz, agyag, kősó, anhidrid, üveghomok, formázóhomok, kréta kőzet és dolomit is található. Mariupol térségében pedig grafitlelőhelyek fekszenek. Ezeken kívül Mikolajiv vidékén és Odessza közelében mészkőbányák működnek.

Mindezek alapján látható, hogy az oroszok által célba vett területek ásványkincsekben igazán gazdagok és nem nehéz elképzelni, mekkora károkat okozna Ukrajna számára ezen lelőhelyek elvesztése.

Veszélyben az agrár külkereskedelem

A fentiek mellett az ukrán mezőgazdaságra és ezzel párhuzamosan az ukrán külkeresekedelemre nézve is beláthatatlan következményei lehetnek, ha Oroszország eléri a céljait.

Ugyan a megszállni kívánt területek közül egyedül Herszon oblaszty-ban jelentősebb a mezőgazdaság szerepe, az ukrán mezőgazdasági termelés pedig inkább Ukrajna északi és nyugati területére koncentrálódik, mégis jelentősen megütné az ukrán agrárszektort az érintett területek elvesztése.

Ennek oka, hogy az ukrán mezőgazdaság, kiváltképp az ukrán szántóföldi növénytermelés jelentős részben exportra termel, a fő felvásárlói piacai viszont nem csak Európában, hanem távoli vidékeken, például Kínában és Afrikában vannak, ahová hajón szállítják a különböző agrártermékeket, elsősorban gabonaféléket. Ha Ukrajna elveszíti a kikötőit az nagyon beszűkítené az agrár külkereskedelmének a lehetőségeit, hiszen vasúti úton csak jóval költségesebben, más országokon keresztül tudná eljuttatni az exportra szánt termékeit a nagy tengerparti kikötők valamelyikébe, nem beszélve arról, hogy logisztikailag sem tudná megoldani, hogy ugyanannyit szállítson vasúton, mint amennyit korábban Odesszából és Mariupolból vízi úton szállított.

A kikötők elvesztése ráadásul nem csak a mezőgazdaságnak fájna. Jelentősen korlátozná Ukrajna áruimport lehetőségeit és más iparágak exporttevékenységét is.

Hosszú távon is kihúznák Ukrajna lába alól a talajt

Mindent összevetve tehát, ha Oroszország véghez tudná vinni a terveit, akkor az amúgy is korrupciós problémákkal és gazdasági nehézségekkel küzdő Ukrajnát jó időre rendkívül legyengítené. Így Ukrajnának nem csak azzal kellene szembenéznie hogy miből állítja helyre a háború során óriási károkat szenvedett ukrán infrastruktúrát, hanem azzal is, hogy az ukrán gazdaság lába alól hosszú távon is kihúzták a talajt.

Hogy ennek súlyosságát megértsük, érdemes visszatekinteni az I. világháború utáni Magyarországra. Hazánk a trianoni döntés után nem csak területeket és lakosságot vesztett, de gazdaságilag is ellehetetlenült. A nagyhatalmak a határok meghúzásakor szándékosan odafigyeltek, hogy elcsatolják a régi körvasút nagy részét, megbénítva ezzel a vasúti közlekedést, illetve szempont volt, hogy a legfontosabb nyersanyag lelőhelyeinket elveszítsük. Ennek pedig elsődlegesen az volt a célja, hogy Magyarország ne lehessen hatalmi tényező a térségben. Ehhez hozzájárult, hogy a háború után a szétlopott, lerombolt országot is újra kellett építeni, ami soha nem látott gazdasági válsághoz vezetett hazánkban.

Oroszország valami hasonlót tervezhet Ukrajnával. Tudatosan olyan területeket vesz el a megtámadott országtól, ami hosszú távon arra predesztinálja Ukrajnát, hogy ne jelenthessen jelentős erőt a térségben.

Szükségük van ilyen kikötőkre

Ukrajna legyengülése mellett ráadásul Oroszország a fenti területek megszerzésével maga is nyer kézzel fogható, közvetlen előnyöket. Az Orosz Föderáció nem bővelkedik olyan kikötőkben, amelyek télen nem fagynak be és egész évben használhatók, így azonban hirtelen több ilyen kikötőhöz is hozzájuthat. Emellett az Azovi-tenger felett abszolút uralmat szereznek és Törökország után/mellett a Fekete-tengeren is Oroszország lesz a legjelentősebb szereplő. Mindezek mellett, habár nyersanyagokban Oroszország maga is gazdag, de nyilván nem jön neki rosszul ennyi értékes ásványkincs.

Új bábállam?

Mindez persze akkor igaz, ha Oroszország teljesen magába szeretné olvasztani az érintett területeket. Az is elképzelhető azonban és sok jel mutat ebbe az irányba (például népszavazás Herszonban), hogy Oroszország egyfajta bábállamot tervez létrehozni az elfoglalt területeken. (Persze nem kérdés, hogy jelentős lenne az orosz katonai jelenlét és Oroszország sajátjaként használná a kikötőket.) Ez esetben ez a bábállam kis túlzással minden földi jóval el lenne látva és kiváltképp alkalmas lenne az oroszok azon céljára, hogy ellensúlyt képezzen a térségben a nyugati orientációjú Ukrajnával szemben.

Nem tudni mikor lesz vége

Mindent összevetve a fenti szempontokat figyelembe véve Oroszország jelenlegi céljainak a maga hideg logikája mentén nagyon is lehet racionális magyarázata. Sajnos azonban ennek a hideg logikának, mint minden háborúban most is elsősorban olyan civilek az áldozatai, akik nem tehetnek semmiről és emberek millióinak dől romba emiatt az egész élete. Így bármi is a magyarázata a most zajló eseményeknek a legfontosabb dolog az, hogy mikor fog a háború befejeződni és mikor lesz béke, erre azonban jelenleg senki nem tudja a választ.