Miért kerül újra lélegeztető gépre az eurózóna gazdasága?

Elemzések2019. ápr. 12.Harsányi Péter

Újabb gazdaságélénkítő lépéseket tesz az Európai Központi Bank, ami újra hitelből táplálja az euróövezet növekedését. Mutatjuk, miért van még mindig szükség beavatkozásra, és mit jelent mindez nekünk.

Válaszul az eurózóna gyengülő növekedési kilátásaira az Európai Központi Bank (EKB) újabb serkentő intézkedéseket jelentett be március 7-i kamatdöntő ülésén. A korábbi lazító intézkedéseket és iránymutatást Mario Draghi, az EKB elnöke a tegnapi kamatdöntést követő sajtótájékoztatón ismét megerősítette. Ezzel lényegében két beismerés történt: az egyik, hogy a vártnál tényleg rosszabb bőrben van az euróövezet gazdasága, másrészt a jelek szerint túl hamar szűntették meg a válságra adott válaszként bevezetett kötvényvásárlási programot.

Ami számunkra a legfontosabb üzenet:

az EKB program következtében nagy valószínűséggel idén nem lesz szükség a monetáris politika jelentősebb mértékű szigorítására Magyarországon, de a monetáris kondíciók további finomhangolására sor kerülhet az infláció függvényében.

Az ugyanakkor aggodalomra adhat okot, hogy a 2015-ben indított és tavaly leállított kötvényvásárlási program keretében több mint 2500 milliárd euró értékben vásárolt eszközöket az EKB, ami azonban nem volt elég.

Csak hitelből megy a növekedés?

A gazdaságösztönző intézkedések folytatása elsősorban azt mutatja, hogy az euróövezet belső növekedési motorja a vártnál nagyobb mértékben lassul, vagyis nem volt elegendő az EKB eddigi beavatkozása, továbbra is szükséges a hitelezés emelésével is fellendíteni a GDP-bővülést.

A lazító lépések két fő eleme, hogy egyrészről az EKB idén nyár helyett csak az év végét követően emelheti meg legkorábban a jelenlegi -0,40%-os betéti kamatlábat, másrészről 2019 szeptemberétől az EKB elindítja a bankrendszer hitelezését ösztönző refinanszírozási programját („TLTRO 3”: célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek, targeted longer-term refinancing operations) két éves futamidővel.

Ennek keretében az EKB kedvező feltételek mellett hosszú lejáratú hitelt nyújt a bankoknak, ösztönözve, hogy élénkítsék hitelezési tevékenységüket az euróövezeti vállalatok és fogyasztók felé.

Az, hogy baj van, jól látszik abból, hogy az EKB számottevő mértékben lefelé módosította az eurózóna növekedési és inflációs pályáját a márciusi negyedéves előrejelzésében.


EKB, márciusi prognózisok

2019

2020

2021

Aktuális

Előző

Aktuális

Előző

Aktuális

Előző

GDP (%)

1,1

1,7

1,6

1,7

1,5

1,5

Infláció (%)

1,2

1,6

1,5

1,7

1,6

1,8


Mario Draghi EKB elnök azonban hangsúlyozta, hogy ugyan továbbra is jelen vannak a lefelé ható gazdasági kockázatok, recesszióról még korai beszélni, egyelőre csak az eurózóna GDP növekedési üteme mérséklődik. Az eurózóna tagországai közül

egyelőre csak Olaszország süllyedt recesszióba, bár a német GDP növekedés is nulla százalék közelében tántorog negyedév/negyedév alapon.

Mit jelent mindez nekünk?

Az EKB várhatóan tartósan laza monetáris politikája növeli a Magyar Nemzeti Bank mozgásterét.

Mindazonáltal az MNB mindenekelőtt az indirekt adóhatásoktól szűrt maginflációs mutatóra koncentrál, amely idén az első félévben átmenetileg enyhén 3 százalék felé emelkedik, majd ezt követően 3 százalék közelében alakulhat.

A hazai inflációs mutató jegybanki célhoz történő emelkedését makrogazdasági oldalról támogatja többek között az erős belső kereslet és a bérek dinamikus növekedése.

Az árszínvonal növekedés ütemét ugyanakkor a második félévtől mérsékelheti az alacsonyabb importált infláció, a külső piacok visszafogottabb növekedése és a horgonyzott inflációs várakozások.

Mitől ilyen lomha a növekedés?

Az alacsonyabb GDP növekedési pálya az eurozónában az alábbi tényezőkkel magyarázható:

  • gyengébb globális növekedési kilátások
  • az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi konfliktus negatív gazdasági vonatkozásai
  • a protekcionista intézkedések rontják az üzleti szentimentet
  • a „Brexit-et” övező bizonytalanság
  • az Egyesült Államokban fokozatosan kifut a fiskális élénkítő programok hatása
  • emelkedtek a geopolitikai kockázatok
  • a német és az olasz gazdaság gyengébben teljesít, különös tekintettel a feldolgozóiparra.

Több fontos makrogazdasági mutató is a lassulás irányába mutat:

  • Az előretekintő feldolgozóipari beszerzési menedzserindexe a növekedést jelző 50-es középérték alá süllyedt. A feldolgozóipar gyengélkedése visszavezethető többek között a német autóiparban lévő feszültségekre, a gyengébb kínai keresletre és a visszaeső új megrendelés állományra.
  • Az ipari termelés bővülési üteme az eurózónában már hónapok óta a negatív tartományban van.
  • Az eurózóna makrogazdasági meglepetés indexe is mélypontokon tartózkodik. Lényegesen alacsonyabb értékeket csak 2011-ben illetve 2008-ban vett fel az indikátor.
  • A maginfláció továbbra sem tud érdemben 1 százalék felé emelkedni. A mutató az elmúlt három év során gyakorlatilag hozzátapadt az 1 százalékos értékhez.
  • A hosszú távú inflációs várakozások ismét 1,5 százalék alá süllyedtek.
  • A fenti folyamatokkal egyidejűleg a német 10 éves kötvénypiaci hozamok fokozatosan visszaereszkedtek nulla százalék közelébe. Ez egyrészről az inflációs várakozások visszarendeződésének, másrészről a befektetők alacsonyabb kockázatvállalási hajlandóságának a jele. Egy-egy esetleges piaci pánik során ugyanis a befektetők jellemzően német államkötvényeket vesznek, aminek következtében süllyed a papírok hozama.

Mennyi hitel kell még?

Jó eséllyel tehát arra lehet következtetni, hogy túl korán akarta elkezdeni a szigorítási ciklust az EKB (nettó eszközvásárlások leállítása, betéti kamatemelések vizionálása), és jelenleg ezt a hibáját korrigálhatja az előretekintő kommunikáció finomhangolásával és az új lazító intézkedésekkel.

A márciusban bejelentett hitelezési program előzménye, hogy az EKB már 2014-ben és 2016-ban elindította a „TLTRO I. és II.” elnevezésű refinanszírozási programokat, amely a bankok hitelezését ösztönözte. A TLTRO II program keretében az EKB több mint 700 milliárd euró értékben biztosított kedvezményes hitelt a bankrendszer számára, amelyből közel 400 milliárd eurónyi hitel idén júniusban jár le.

Az EKB ezt a programot hosszabbítja meg, miután továbbra sem képes az infláció visszatérni a 2%-os jegybanki célhoz, illetve a növekedés dinamikája az eurózónában jelentősen lassult.

Az EKB kedvezményes hitelei nélkül a helyzet tovább rosszabbodna.

A TLTRO II program keretében kínált kedvezményes hiteleket a bankok több mint 700 milliárd euró értékben vették igénybe. Ebből közel 400 milliárd eurónyi kedvezményes hitel 2020 júniusában jár le:

Mely országoknak adja a legnagyobb segítséget?

A TLTRO II program meghosszabbítása leginkább Olaszországnak és Spanyolországnak kedvez, ugyanis a 700 milliárd eurót meghaladó program megközelítőleg harmadát az olasz bankok, negyedét pedig a spanyol bankok vették igénybe.

Az október végén leköszönő olasz származású jegybankelnök, Mario Draghi tehát szép búcsúajándékkal kedveskedhet honfitársainak.

A TLTRO segítségével az EKB kedvező feltételek mellett hosszú lejáratú hitelt nyújt a bankoknak, ezzel arra ösztönözve őket, hogy élénkítsék hitelezési tevékenységüket az euróövezeti vállalatok és fogyasztók felé. Mindez támogatja a fogyasztást, a beruházásokat, a magasabb foglalkoztatottságot, illetve segít visszatéríteni az inflációt a középtávon 2 százalék alatti, de ahhoz közeli szinthez.