Miért nem jó mutató a GDP pandémia idején?

Félreértés ne essék, semmi gond a GDP-vel vagy az inflációval - legalábbis békeidőben.

Az elmúlt időszakban azonban jócskán kizökkent a világ a megszokott folyamatokból, így a hagyományos gazdaság statisztikák mellett felértékelődtek az alternatív mutatók.

A pandémia során járványgócok alakultak ki, majd tűntek el a korlátozó intézkedések hatására - néhány hónap leforgása alatt akár többször is.

A világ még a korábbinál is gyorsabban változik, így klasszikus statisztikák havi, negyedéves, éves bontású adatainál sűrűbben változó, így pontosabb megközelítések váltak szükségessé.

Mindez nem csak azért fontos, mert élesebb képet kaphatunk ezeken keresztül a gazdasági helyzetről.

A vakcinák megjelenése felcsillantotta a reményt, hogy egyszer visszaáll az élet a normális kerékvágásba. Ennek során az egyes államoknak, kormányoknak, jegybankoknak el kell dönteniük, hogy a pandémia miatt bevezetett támogatási intézkedéseket mikor és milyen mértékben vonják vissza. 

Így visszatér a régi vita a GDP-ről. Mennyire pontos, mennyire használható, és főleg: mire használható?

James Sweeney, a Credit Suisse vezető közgazdásza egy cikkében megjegyzi, hogy a nominális GDP-vel nincs semmi gond, hasznos, jól definiált, megbízható statisztika. (Ugyanakkor nem tartalmazza például az otthon végzett munkát, valamint az ingyenesen kínált szolgáltatásokat.) A tervezés során gyakran használt mutató a reál GDP, amelyet nagyon egyszerű kiszámolni. Vesszük a nominális GDP-t (a fogyasztás, a beruházások, valamint az export összegét, levonva belőle az import összegét) és korrigáljuk az árszínvonal változásával. A problémák itt kezdődnek.

Már az 1990-es évek, az elhíresült Boskin-jelentés óta tudjuk, hogy az inflációs statisztika nem pontos. Nem tükrözi például az úgynevezett helyettesítési hatást, vagyis amikor egy termék jobb minőségű lesz, mint korábban, így e miatt drágul.

Tipikus példa erre a színes tévék elterjedése. A statisztikában ez áremelkedésként jelenik meg - nyilván, mert drágulnak a tévék -, de ezért az árért jobb szolgáltatást is kapunk - színesben nézhetjük az adást.

A Boskin-jelentés azt mutatta ki, hogy 3 százalékos fogyasztói infláció mellett a hivatalos statisztika 1,1 százalékponttal torzít felfelé.

Ebből az következne, hogy a reál-GDP gyorsabban nő, mint amennyi a hivatalos statisztikákban szerepel.

Az amerikai jegybank, a Federal Reserve egyik 1996-os ülésén Alan Greenspan a központi bankok számára kulcsfogalomnak számító “árstabilitást” 0 százalékos inflációként értelmezte. Kollégája, Janet Yellen azonban azt javasolta - ismerve az inflációs számítások módszertanának jellemzőit -, hogy 2 százalék legyen a követendő inflációs cél.

A fogyasztói inflációt úgy mérik, hogy az adott ország statisztikai hivatalának úgynevezett árfelírói végigjárnak boltokat és megnézik, hogy bizonyos termékek, szolgáltatások mennyibe kerülnek. Ezt aztán összehasonlítják az előző időszakokban felírt árakkal. Az előző évek fogyasztási szerkezete alapján összeállítanak egy fogyasztói kosarat, ennek alapján dől el, hogy például az élelmiszerek vagy az üzemanyagok milyen súllyal kerülnek be az indexbe. 

Pandémia idején a gond az, hogy a fogyasztás sokkal gyorsabban változik, mint ahogy ezt a statisztika követni tudja. A közgazdászok így alternatív inflációs mutatókat néznek, mint például a különböző boldogság indexek, vagy a “billion prices project”, amely több száz online kiskereskedőtől gyűjt be napi szinten árakat. A kereslet és a kínálat változásairól gyors tájékoztatást adnak a műholdfelvételek is, nyomon lehet követni a forgalom, akár a légiforgalom változását is. 

De ilyen mutató például a konténeres szállítások ára is, ez az utóbbi hetekben szédítő tempójú növekedésbe kezdett, azt jelezve, hogy nő a forgalom és ehhez képest szűkösek a kapacitások. 

A Federal Reserve  például közöl is egy ilyen adatok alapján összeállított indexet. 

Persze ezek a mutatók nem veszik fel a versenyt a GDP, az infláció és a többi hivatalos statisztikai mutató komplexitásával, módszertani alaposságával. Viszont arra jók, hogy ebben a teljesen példa nélküli és váratlan helyzetben egy kicsit jobban rávilágítsanak arra rövid távon, hogy mi is zajlik körülöttünk. Ha válaszokat nem is kapunk, legalább a kérdéseink jobbak lesznek.