Egy év és 8 hónapos huzavona után Theresa May brit miniszterelnök megállapodott az Európai Unióval a jövő márciusi brit kilépés utáni kapcsolatokról, illetve egy átmeneti időszakról, ami alatt alig változna valami. Pártja keményvonalasai támadják, pár minisztere lemondott, de ő kitart a végsőkig.
Cameron öröksége
Talán még David Cameron brit ex-miniszterelnök is meg van lepve, hogy milyen kimerítő, és szinte soha véget nem érő megpróbáltatásoknak tette ki népét (népeit), amikor 2016-ban politikai hazárdjátékba kezdett, és kiírt egy népszavazást arról, hogy országa tagja maradjon-e az Európai Uniónak.
Ő maga biztosra vette, hogy a választók a maradás mellett döntenek, pláne, hogy egész jó feltételeket alkudott ki Brüsszelben, de a kilépés-pártiak kampánya olyan harsány és félrevezető volt, hogy a britek kis többséggel, de a kilépésre szavaztak. Egyúttal az országot alkotó négy nép között erős megosztottság alakult ki: Anglia és Wales a kilépés, Skócia és Észak-Írország a bennmaradás mellett tette le voksát.
Merev frontok
Az eredmény Cameron teljes bukását hozta, ám pártja, a brit konzervatív párt gyorsan új vezetőt és egyben miniszterelnököt talált Theresa May személyében. May korábban az Unióban maradást támogatta, de miniszterelnöksége elején meghirdette, hogy a szavazás eredményének megfelelően a minél határozottabb kilépést próbálja majd megvalósítani.
A frontok ezután megmerevedtek, az Európai Unió meghatározta, hogy milyen kapcsolatok lehetnek a kilépés után és milyenek nem, az Egyesült Királyságnak ugyanakkor fontos volt, hogy a kereskedelmi kapcsolatok minél inkább megmaradjanak, de minden másban önállósulhassanak.
May olyannyira magabiztos lett, hogy előrehozott választásokat írt ki: nagyobb többséget és felhatalmazást akart népeitől. A terv nem jött össze, a konzervatívok még el is vesztették többségüket a parlamentben, és csak a szélsőségesen brit érzelmű északír DUP párt segítségével tudnak kormányozni.
Sürgetett az idő
Az Európai Unióval folytatott tárgyalások az utóbbi hónapokban felgyorsultak, mivel az idő sürgetni kezdett: ha jövő márciusig nincs megegyezés, az ország tagsága úgy szűnne meg, hogy teljesen felfordulnának a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, sőt a britek még ki sem tudnának utazni szigetükről, mert mindenhová vízum kellene.
Miután ezzel szembesültek, és a gazdasági nehézségek a bizonytalanság miatt már jelentkezni kezdtek, a közvélemény a minél kevesebb kárt okozó, úgynevezett puha kilépés felé mozdult el, amelyben minél kevésbé sérülnek a gazdasági kapcsolatok. Theresa May ennek megfelelően alkalmazkodni kezdett az EU igényeihez, és majdnem mindenben megállapodtak, csak az maradt nyitott kérdés, hogy mi lesz az Ír Köztársaság és az Egyesült Királyság részét képező Észak-Írország határával.
Az ír határ
Az EU mindenáron el akarta kerülni, hogy ott újra határellenőrzés legyen, mivel ez megint elszakítaná egymástól az íreket, így viszont Észak-Írország nem kerülhet ki az európai vámunióból. Erre találtak ki egy olyan megoldást, hogy Észak-Írország benne maradna, Nagy-Britannia nem, de erre a brit oldal megijedt, hogy ez hosszabb távon Észak-Írország elszakadásához vezethet, ráadásul az EU-párti Skócia is követelni kezdte, hogy ő is szorosabb kapcsolatokat tarthasson az Unióval.
Megegyezés
A megoldás végül kedden született meg, miszerint csak nagyon enyhe vámhatárok lesznek, de Nagy-Britannia köthet külső kereskedelmi szerződéseket, így benne is marad a vámunióban, meg nem is. Emellett megállapodtak egy 2020 végéig tartó, egyszer meghosszabbítható átmeneti időszakról, ez alatt alig változik valami az uniós tagsághoz képest. Ha azonban a határidő lejártakor megint nincs megállapodás vagy hosszabbítás, az egyezmény szerint az egész ország automatikusan a vámunióban maradna, és még néhány másik uniós szabály is vonatkozna rá.
Kívülről nézve, vagy mondjuk így, magyar szemmel nézve ez egy jó megállapodás: először is még két évig ugyanolyan szabadon utazhatunk az országba, munkát vállalhatunk, családunk is ott élhet velünk, és aki már ott van, semmilyen hátrányt nem szenved az eddigiekhez képest. Ha újra hosszabbítanak 2020 végén, még jobb, ha megállapodás születik, az vélhetően garantálja az ott élők jogait. Ennél jobb csak az lenne, ha ki sem lépnének az EU-ból, vagy svájci illetve norvég mintára kvázi-tagok maradnának.
Támadás
Mielőtt azonban fellélegezhetett volna mindenki, a konzervatív párton belüli keményvonalasok, akik az ő szavukkal élve teljes brit függetlenséget akarnak, okozzon az bármilyen gazdasági károkat is, támadásba lendültek, hogy lehetetlenné tegyék ezt a megállapodás. Néhányuk máris bizalmatlansági szavazást kezdeményezett a miniszterelnök ellen, viszont ezt frakciójuk legalább 15 százalékának, azaz 48 embernek kell megtennie, hogy a folyamat meginduljon.
Ha erre sor is kerülne, a miniszterelnök megbuktatásához a frakció többségének, 158 embernek a szavazata kellene, amire meglehetősen kicsi az esély, hisz úgy tűnik, a csendesebb többség támogatja a miniszterelnököt, és nyugalmat, megállapodást akarnak, pláne hogy a közvélemény ilyen irányú változását is észlelik. Ha a miniszterelnököt sikerülne lemondatni, újat kellene választaniuk azzal a módszerrel, ahogy Mayt is megválasztották. Hogy az új miniszterelnök a számára rendelkezésre álló rövid idő alatt megállapodna-e az Unióval, az erősen kérdéses.
Lelépő kormánytagok
Közben May kormányából is távoztak páran tiltakozásuk jeléül, de miután a teljes brit kormány meglehetősen nagy létszámú (100 fölötti), ez nem is tűnik olyan vészesnek. A szűkebb értelemben vett kabinetből, a valódi kormányból ketten mondtak le, az EU-ból való kilépésért felelő miniszter és a munkaügyi miniszter, a tágabb kormányból két úgynevezett junior miniszter, két parlamenti titkár, és két alsóbb beosztású tisztviselő.
Kitartás
Mindezek után Theresa May sajtótájékoztatót tartott, ahol rendkívül határozottan megvédte az általa létrehozott megegyezést, és közölte, hogy nem riad meg sem a pártján belülről, sem az ellenzék felől érkező támadásoktól. Miniszterelnöki posztját és a megegyezést megvédi, és azon dolgozik, hogy a megegyezést a parlament is elfogadja, ráadásul, ha lehet, még karácsony előtt.
A parlamenti többség elérése nem tűnik egyszerűnek, de lehetetlennek sem. Arra nem lehet számítani, hogy a konzervatív pártból mindenki May mellé álljon, így feltehetőleg a DUP képviselőivel együtt sem lenne meg a többség. Az ellenzék soraiból azonban, bár most még tagadják, nagyon is elképzelhető, hogy a miniszterelnök mellé állnak, leginkább abból a megfontolásból, hogy semmi sem lenne rosszabb, mint a megegyezés nélküli kiesés az Európai Unióból.
Fellegi Tamás