Mit dolgoznak a politikusok, ha felhagynak a politizálással? 

Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete - mondja a Casablanca című film végén Rick, azaz Humphrey Bogart Louis Renault őrnagynak (Claude Rains). (Legalábbis az eredetiben, angolul, a magyar szinkront érthetetlen okokból megváltoztatták - a szerk.)

Egy “gyönyörű” barátság vette kezdetét 2004-ben is, amikor Gerhard Schröder akkori német kancellárt egy interjúban Putyinról kérdezték. “Tökéletes demokrata?” - szólt a kérdés. “Igen, meg vagyok győződve róla, hogy az.” - válaszolta a kancellár. Putyint aztán 2004 márciusában 71 százalékkal orosz elnöknek választották. A történet többi részét már szinte mindenki ismeri…

Putyin később Moszkvában karácsonyi szánkózására hívta meg a német kancellárt, majd meglátogatta Hannoverben Schröder 60. születésnapján. “Bromance” - mondja barátságukra a nemzetközi sajtó, ami két férfi közötti nagyon szoros és érzelmes, de szexuális felhangok nélküli barátságot jelent. Schröder később is kitartott orosz barátja mellett, hiába kritizálta Putyint nagyon erősen a nyugati sajtó és a politikai élet.

2005-ben aztán Schröder szociáldemokrata pártja, az SPD kevéssel lemaradva bár, de elveszítette a választásokat, a kancellár így bejelentette: véget ért politikai karrierje. Nem sokkal később azonban elkezdődött egy másik pályafutás, az üzleti.

Putyin javaslatára Schrödert beválasztották az orosz gázt nyugatra, Németországba vivő Északi-Áramlat gázvezeték társaság igazgatóságába, sőt annak elnöke is lett. Mindez kevesebb, mint egy hónappal kancellári megbízatásának lejárta után történt.

A beszámolók szerint Schröder hagyta, hogy Putyin meggyőzze a projekt “európai dimenzióiról” - jelentsen is ez bármit, hiszen például a Balti-államok és Lengyelország hevesen ellenezte a beruházást, mint ahogy a csővezeték rendszer nemrég befejezett második szakaszát is. A német belpolitika kígyót-békát kiabált (kiabál azóta is) Schröderre, aki viszont láthatóan nem zavartatja magát, azóta az egyik legnagyobb orosz olajvállalat, a Rosznyeft igazgatóságába  is bekerült.

Nem kevésbé bensőséges volt Schröder 70. szülinapi partija sem, mint a 60. Azzal a nagy különbséggel, hogy ezt már nem Németországban, hanem Szentpéterváron rendezték. Nem nehéz kitalálni, hogy az Északi-Áramlatot üzemeltető társaság által rendezett partin ki volt a díszvendég: Vlagyimir Putyin.

A két jóbarát szorosan megölelte egymást, majd Schröder kifejtette, hogy az orosz elnököt kivételesen megbízható barátnak tartja, akivel kapcsolatuk a kölcsönös bizalmon alapul. Hozzátette azt is, hogy politikáról nem szoktak beszélgetni.

Két évvel később, 2016-ban egy interjúban Schröder adott némi hátteret kettejük barátságához.

Mindkettőnk családja rettenetes veszteségeket szenvedett el a második világháborúban. Én elvesztettem az édesapámat, Putyinnak pedig elhunyt a bátyja Leningrád német ostroma során.

Továbbá: Putyin “betartott mindent, amit ígért, ahogy én is”. Feltételezhetjük, hogy a barátságot sokkal inkább ez - a kölcsönös érdek - alapozta meg, mintsem a történelmi megbékélés iránti vágy.

Egy év múlva, 2017-ben a volt német kancellárt a Rosznyeft igazgatóságának elnöke lett, ami sokkolta a nyugati közvéleményt, lévén az orosz olajipari óriáscég szerepelt az EU szankciós listáján, ugyanis érintettnek tartották a Krím orosz megszállásában.

Ez az én életem és én döntöm el, hogy mi történik benne, nem pedig a német sajtó

reagált Schröder.

Ugyanabban az évben, a német választási kampány kellős közepén a volt kancellár hevesen kritizálta a német hadsereg, a Bundeswehr jelenlétét Litvániában, közel az orosz határhoz. “Ez nagyon rossz üzenetet hordoz” - jelentette ki, mire Németország NATO szövetségesei felháborodottan reagáltak. Egy, a Die Zeit című lapnak adott interjújában Schröder dicsérte az orosz elnököt “racionális viselkedése” miatt. “Az amerikai elnökkel összehasonlítva (Donald Trumpot 2017. elején iktatták be hivatalába), boldogok lehetünk, hogy nekünk van egy Putyinunk” - mondta.

Két évvel később ismét szülinapi buli következett - ezúttal már a 75. -, amelyen az orosz elnök elismerését fejezte ki a korábbi kancellár “magas szintű nemzetközi tekintélyével kapcsolatban, továbbá a német-orosz kapcsolatok javításában játszott kulcsszerepe miatt”.

Schrödert sokan vádolják pálfordulással, viszont ebben legalább következetes maradt. Nemrég egy interjúban közölte, hogy

semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a Kreml rendelte volna el az orosz ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij megmérgezését.

Amikor Navalnij Schrödert Putyin “kifutófiújának” nevezte, a volt kancellár rágalmazásért beperelte az interjút lehozó Bild című lapot.

Navalnij azt is közölte, hogy nincs kétsége afelől, hogy Putyin titokban nagy összegeket juttat Schrödernek, de persze gyorsan hozzátette, hogy erre semmilyen bizonyítéka nincs.

Az oroszok úgy látszik nagyon tudnak valamit, mert megvalósították azt, amire az EU hosszú évek óta nem képes: a német-francia egységet. Igaz, ezt egyelőre csak az orosz olajipar keretein belül, de azért lássuk be, ez sem kis dolog.

François Fillon, volt francia miniszterelnök ugyanis június végén csatlakozott egy másik orosz olajóriás, a Zarubezsnyeft igazgatóságához. Fillon Nicolas Sarkozy elnöksége idején volt kormányfő, s már korábban dolgozott az orosz olajcégnek Apteras nevű tanácsadócégén keresztül.

Az orosz kormány június elején javasolta az új pozícióra.

A volt francia miniszterelnök egy katasztrofális vereséggel végződő 2017-es elnökválasztási próbálkozás után menekült a politika színpadáról az üzleti életbe. A katasztrófát az okozta, hogy egy párizsi bíróság közpénzek elsikkasztásában bűnösnek találta és öt évre ítélte, amelyet három évre felfüggesztettek. Brit feleségét, Penelopét szintén elítélték három évre, amelyet szintén felfüggesztettek. Mindkettejükre 375 ezer euró bírságot is kiszabtak.

A bíróság tavaly június végén bizonyítottnak találta, hogy Fillonék, valamint az ex-miniszterelnök helyettese, Marc Joulaud egy fiktív állást kreáltak Penelopénak, amely több mint egymillió euró jövedelemmel járt.

Az ezzel kapcsolatos botrány teljesen hazavágta Fillon elnöki kampányát, holott előtte vezetett a közvéleménykutatásokban.

A német-francia-orosz olajipari együttműködéshez egyébként a közelmúltban az osztrákok is csatlakoztak, ugyanis a Rosznyeft igazgatóságába bekerült  Karin Kneissl, aki 2017 és 2019 között volt osztrák külügyminiszter.

A franciáknál egyébként mintha a politikai élethez szorosan tartozó hagyomány lenne a korrupció és a sikkasztás, valamint a bírósági ítéletek is. Az idén márciusban Nicolas Sarkozyt ítélték el három évre (két évre felfüggesztve) egy párizsi bíróságon korrupció és befolyással való visszaélés miatt.

Sarkozy a második francia államfő, akit börtönre ítéltek, ugyanis 2011-ben Jacques Chirac volt elnök kapott felfüggesztettet, a közpénzek hűtlen kezelése miatt, amelyet még párizsi polgármester korában követett el.

Egy másik Sarkozyhez köthető botrányban ejtették a vádat, azzal gyanúsították, hogy illegális kampánypénzeket fogadott el Liliane Bettencourt-tól, a L’Oréal birodalom örökösétől, egyébként sikeres 2007-es elnökválasztási kampánya során. A volt elnökkel szemben folyik még egy eljárás, e szerint állítólag 2014-ben egy volt bírót győzködött, hogy szerezzen neki információkat az ellene indított eljárásról, cserébe állást ajánlott neki Monacóban.

De hogy Sarkozynél is jelen legyen az orosz szál: az idén januárban újabb eljárás indult ellene egy orosz biztosítótársasággal kapcsolatos, befolyással való visszaélés miatt. A vád szerint 3 millió eurós szerződést kötött az orosz Reso-Garantia biztosítótársasággal, amelyből 500 ezer eurót tavaly meg is kapott. A francia korrupcióellenes hatóságok szerint az években (ez esetben talán már tényleg letöltendőben) mérhető kérdés az, hogy a volt elnököt “szimpla” tanácsadóként alkalmazták, vagy latba vetette megbízói érdekében a befolyását is.

Utóbbi eset bűncselekménynek minősülne a nyomozók szerint. A két testvér, Szergej és Nyikolaj Szarkisov által 1991-ben alapított cég egyike a legnagyobb orosz biztosítóknak, gépjármű biztosításokra szakosodtak, nagyjából 11 millió ügyfelük van.

De mi köze lehet ehhez egy volt francia elnöknek?

Hát annyi, hogy 2007-ben, a francia Axa 36,7 százalékos tulajdonrészt szerzett az orosz biztosítóban. Márpedig az Axa az egyik legnagyobb ügyfele a Sarkozy által 1987-ben társalapítóként jegyzett tanácsadó cégnek, a Realyze-nak.

Sarkozy egyébként az Accor szállodalánc, a kiskereskedelemben és könyvkiadásban utaló Lagardére csoport, valamint a kaszinókat üzemeltető Groupe Barriére vállalatok igazgatóságának a tagja.

A politika és az üzlet között láthatóan széles az átjárás, s egy újabb jó példa erre a német kereszténydemokrata (CDU) politikus, Günther Oettinger, aki korábban az EU Bizottság energiaügyekért, digitális piacokért és pénzügyi tervezésért felelős biztosa is volt.

Ha Sarkozy ügyeit nehéz volt követni, akkor Oettinger igazi világcsúcstartó ezen a pályán, nem véletlenül nevezik Mr. Forgóajtónak. (Az üzleti szlengben ezt olyan emberre szokás használni, aki átjárót biztosít a szabályozó hatóságok és az üzleti világ között.)

A Bizottságot 2019-ben hagyta ott, azóta teljes mellszélességgel kavar az üzleti életben.

Jogászi praxist folytat, de tanácsokat is ad, például a Deloitte-nak, elnöke egy német nagybank tanácsadó testületének, elnöke egy ingatlanbefektetési társaságnak, valamint ott ül egy építőipari cég felügyelő bizottságában is.

Persze ezek csak a nyilvános pozíciói, magán-klienseinek listája szigorúan titkos. “Semmi kedvem golfozni” - nyilatkozta egyszer, és valóban nem vádolható azzal, hogy tétlenkedne. “Olyan volt, mint a hal a vízben. Megbíztak benne” - írta le Oettinger viselkedését egy volt bizottsági tag az üzletemberekkel való találkozásokkor.

Az éremnek persze mindig két oldala van, így bizottsági források szerint Brüsszelnek is kapóra jött, hogy van egy olyan embere, aki szoros kapcsolatokat ápol az üzleti szférával.

Oettinger brüsszeli tartózkodása idején is ügyelt a régi kapcsolatokra, gyakran járt haza Baden-Württemberg tartományba és aktívan tartotta a kapcsolatot az ottani cégekkel és szakszervezeti vezetőkkel. Maga Oettinger később erről úgy nyilatkozott, hogy az üzleti szektorral való kapcsolattartás része volt a munkájának.

Egy volt uniós biztosnak a következő Bizottság engedélyezheti, hogy milyen munkát vállaljon, s ezt általában nyilvánosságra is hozzák. Amikor azonban a mostani testület megtekintette Oettinger 2021-es listáját az ügyfeleiről, úgy döntöttek, hogy azt továbbra is titokban tartják.

Az azonban nyilvános, hogy a volt biztos csatlakozhatott a Delotitte német tanácsadó testületéhez, annak ellenére, hogy 2016-ban, amikor még Oettinger biztos volt, kétszer is tárgyaltak vele, továbbá a Deloitte komoly megbízásokat kapott korábban Brüsszeltől.

Azt is jóváhagyták, hogy a Kekst CNC nevű tanácsadó cég tanácsadó testületében jelen legyen.

Oettinger mintha megszállottan gyűjtené a tanácsadói bizottsági címeket. Tagja egy hamburgi bank, a Donner und Reuschel ilyen testületének, az Amundi alapkezelő németországi leányvállalata felügyelő bizottságának, valamint a CG Elementum nevű ingatlancég, mint ahogy egy hamburgi logisztikai cég, a HAM-LOG-GRUPPE fb-jének is. Hasonló pozíciót tölt be egy építőipari gépeket gyártó cég, a Herrenknechtnél, amelynek fb tagjai között érdekes módon ott található egy ismerős név is: Gerhard Schröder volt német kancelláré.

Hogy mennyit dolgozom, az csak rám tartozik

reagált a kritikákra Oettinger, hozzátéve, hogy néhány megbízása inkább csak tiszteletbeli felkérésnek tekinthető, valamint a legtöbb bizottság, amelyben benne van, csak éventei négy-hat alkalommal ül össze.