Börtönbe kerül-e Nicolas Sarkozy? - Fejérdy Gergely írása

Sarkozy már elnökké választása előtt gyanúsított volt többek között a Karachi, illetve a Clearsteam ügyekben.

Feltételezések szerint mind két eset az 1990-es években lezajlott francia fegyvereladási üzletek kenőpénzeihez kötődött, amely Edouard Balladur egykori miniszterelnök elnökválasztási kampányfinanszírozását szolgálhatta. Sarkozy, mint pénzügyminiszter keveredett ezekbe az ügyekbe.

Érintettsége azonban eleddig nem nyert bizonyítást, sőt a magyar származású politikus később, mint áldozat szerepelt a Clearsteam ügyben.

Nicolas Sarkozy 2007-ben történt elnökké választását követően saját kampányának finanszírozása kapcsán kezdték el ismét gyanúsítottként kezelni. 2010-ben a Médiapart újság szellőztette meg, hogy a L’Oréal cég milliárdos örököse, Liliane Bettencourt, 150 ezer euróval támogatta az elnök pártját, így az államfő „adócsalási és illegális pártfinanszírozási” botrányba keveredett. Ez az ügy 2013-ban lezárult, amikor is a bíróság felmentette a vádak alól a korábban érintettnek vélt politikusokat, köztük az egykori államfőt is.

Szintén a 2007-es elnökválasztási kampány finanszírozásáról szólt a 2011. március 16-án – három nappal a francia líbiai támadásokat megelőzően – Kadhafi fia által tett bejelentés is, amely szerint Sarkozy táborát 50 millió euróval támogatta az apja négy évvel korábban.

Az ügy azonban csak 2012-es elnökválasztások idején került előtérbe, amikor ismét a Médiapart vádolta meg a magyar származású politikust, hogy a líbiai vezetőtől vett át jelentős összegeket 2007-ben. Sarkozy ugyan feljelentette a francia lapot hangoztatva, hogy állításai teljesen alaptalanok, de végül 2018-ban a volt elnök ellen ebben a kérdésben a Korrupció Ellenes Hatóság (OCLCIFF), 2020 októberében pedig a Nemzeti Pénzügyi Ügyészség (PNF) emelt vádat. Állításukat az említett intézmények arra alapozták, hogy egy libanoni üzletember, Ziad Takieddine, aki Sarkozy környezetében is megfordult és számos átláthatatlan és korrupciógyanús tranzakció lebonyolításában vett részt, állította, hogy az ő közvetítésével került a Kadhafi által küldött pénzösszeg a volt francia elnökhöz.

A férfit a fent említett Karachi ügyben 2020 nyarán elítélték, de ő a büntetése elől Libanonba szökött. 2020 októberében hazája egyik lapjának adott interjújában jelentette be, hogy minden állítását visszavonja: „Sarkozy soha sem kapott pénzt Kadahfitól”. Az ügy azonban ezzel nem zárult le és 2020. november 23-án megkezdődött a per a volt államfővel szemben, de három nappal később felfüggesztették, mert két vádlott-társa, Thierry Herzog és Gilbert Azibert egészségügyi okokra hivatkozva a tárgyalás elhalasztását kérték.

A Kadahfi ügy kapcsán 2013-ban Sarkozy elnök ügyvédjével folytatott telefonbeszélgetéseit lehallgatták. A három telefonról zajló 3500 hívásból összesen 19-et írtak át a vizsgálat során, ahol gyanús kijelentéseket találtak. Az egyik telefont Paul Bismuth álnéven használta az egykori államfő, ezért is hívják az ügyet „Bismuth ügynek”. Az ügyészség szerint Sarkozy és az akkori ügyvédje, Thierry Herzog állítólag egy jólfizető monacói bírói állas lehetőségével próbálták meg rávenni a Semmitőszék egyik bíráját, Gilbert Azibertet, hogy szivárogtasson nekik információkat, akkor még a Bettencourt üggyel kapcsolatos eljárás menetéről.

Ennek alapján a volt francia köztársasági elnök ellen 2014-ben vádat emeltek „korrupció” és „befolyással való üzérkedés” gyanújával. Sarkozy fellebbezését elutasították és 2020. november 23-án nyilvános bírósági per indult ebben a kérdésben. December 8-án az ügyészség négy év börtönbüntetés kiszabását indítványozta a bíróság előtt a volt államfő számára, azzal, hogy ebből két év felfüggesztett, két év viszont letöltendő. Először fordul elő az 1958-ban létrejött V. Köztársaság történetében, hogy egy volt francia elnököt letöltendő börtönbüntetés veszélye fenyegesse. (Jacques Chirac a párizsi főpolgármestersége idején bizonyítottan elkövetett fiktív alkalmazások miatt az elnöksége után indított perben sem merült fel ilyesmi). Ebben a kérdésben a párizsi bíróság 2021. március 1-én fog döntést hozni.

Sarkozy 2021. március 17 és április 15 között egy másik perben is bírók elé fog kerülni. mégpedig az ún. Bygmalionügyben.

A volt államfőt ugyanis azzal is vádolják, hogy a 2012-es elnökválasztási kampányban a két fordulóban megengedett 39 millió eurós összegnél 3 millió euróval többet költött. A túlköltekezést a volt államfő pártja kettős könyveléssel próbálta megoldani többek között a nagygyűléseket szervező kommunikációs Bygmalion nevű cég segítségével. Az ügyben 2014 márciusában kezdődött vizsgálat, miután egy sajtóban történt leleplezést követően, Jérome Lavrilleux, a volt államfő kampányának helyettes vezetője mindent elismert. A párt elnöke és államfőjelöltje volt 2012-ben Sarkozy, így a vádlók szerint ebben is felelősség terheli, jóllehet az ügyét vizsgáló bírók nem tudtak először egyöntetű döntést hozni a kérdésben, végül a Semmitőszék ebben az esetben is bíróság elé utalta a volt államfőt.

Anélkül, hogy felsorolnánk további lezárt, vagy Sarkozyt csak közvetett módon érintő további ügyeket, – pl.: a Médiapartáltal 2020. december 18-án publikált írást, amely a 2016-os Futball Európabajnokság franciaországi rendezése kapcsán vádolja a volt államfőt –  kijelenthető, hogy az egykori elnök sorsát illetően meghatározó lesz 2021 tavasza.

A bírói döntés annál is inkább fontossággal bírhat, mert Sarkozy egyes elemzők szerint szívesen venné, ha visszahívnák, mint 1958-ban Charles de Gaulle-t a politikába, és a számtalan belpolitikai problémával küzdő Franciaország egyfajta megmentője szerepében tetszeleghetne. Egy esetleges súlyos ítélet ilyen jellegű forgatókönyvet aligha tenne lehetővé.

Már az a tény, hogy ismét előtérbe kerültek Sarkozy peres ügyei jelentősebb népszerűségcsökkenést hozott az egykori politikusnak. A volt államfő 2020. november 5-én még a legnépszerűbb francia közéleti személyiségek között volt számon tartva, mert 37%-os támogatottságnak örvendett, de egy hónappal később ugyanaz a közvélemény kutatás (Elabe) már csak 31%-ra mérte.

Úgy tűnik továbbá, hogy a Republikánus párt köreiben elterjedt – nehezen, vagy egyáltalán nem ellenőrizhető – információ, miszerint Sarkozy a francia jobbközép párt Emmanuel Macron elnöknek történő „kiárusításával” „vásárolná meg ártatlanságát”, vagy legalábbis az őt érintő perek végtelenségig való elhúzását, nem hozta meg a remélt eredményt az egykori államfőnek.

Mindazonáltal alá kell húzni, hogy a történet még messze nem lefutott. Egyes vélemények szerint a korábbi államfő legalábbis gyanús, de valójában törvénytelen machinációkat követett el, mások szerint koncepciós perről van szó, aminek az a célja, hogy megakadályozzák Sarkozy esetleges visszatérését a nagypolitikába. A vádakat az egykori elnök hevesen tagadja. Az ügyek magát a francia bírói társadalmat is megosztják. Megállapítható tehát, hogy Sarkozy személyes sorsának alakulásán túl, az ellene folyó perek kimenetele, Franciaország jövője, illetve a francia igazságszolgáltatás politikai hatásoktól mentes függetlensége, azaz a francia jogállamiság szempontjából sem közömbösek.

A szerző Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője